A jogi és államtudományi szakirodalomban a jogi nyelvet és jogászi gondolkodásmódot kifejező folytatólagosságot leginkább a két világháború közötti jogi irodalom, jogi érvelés és fogalomhasználat közelíti meg, ezért tartalmi szempontból ezek digitalizálása a legindokoltabb. A két világháború közötti jogtudósok munkássága, többek között (Kuncz Ödön, Grosschmid Béni (Zsögöd Benő), Concha Győző, Magyary Zoltán, Ereky István, Moór Gyula, Horváth Barna, Tomcsányi Móric vagy Irk Albert stb.) művei jogterületükön szellemi alapjai a magyar jogászi kultúrának és érvelésnek. Ezeknek a műveknek széleskörű beemelése a nyilvánosan hozzáférhető tudástárba, valódi, közismeretet fejlesztő értékmentés. 1945 után is születtek olyan maradandó értékű jogi és államtudományi monográfiák különösen a polgári jog, büntetőjog köréből, amelyek digitalizálásra kerültek.