címsor - Szászy-Schwarz Gusztáv: Parerga

Szászy-Schwarz Gusztáv: Parerga

Könyv adatok - Szászy-Schwarz Gusztáv: Parerga

Szászy-Schwarz Gusztáv: Parerga

Szászy-Schwarz Gusztáv: Parerga. Budapest: Franklin Ny., 1906. 125 p.

Forrás:

  • Parerga. Írta: Szászy-Schwarz Gusztáv.(részletek) = Jogállam, 1912. XI. évf. 6. szám, 468-471.p.

Szászy-Schwarz Gusztáv: Parerga

Abban a korban, mely a magyar jogtudományra újabban rászakadt, az ily könyv megjelenése az olvasónak és a szemlélőnek kimondhatatlanul jól esik, mert bizonyitéka annak, hogy vannak még kiválóságaink, kik a maguk erejéből, pusztán rétermettségük által lettek azokká. (...) Lehetetlen, hogy a Szászy-Schwarzéhoz hasonló kristálytiszta, mély és szellemes gondolatok nyomtalanul eltünjenek. Egyéniségét visszatükröztető könyve tartalmi hatásán kivül kell, hogy más egyéniségeket is serkentsen. (...) A «Parerga» tartalma igen változatos és végtől-végig felette becses. Bevallom mégis, hogy a tartalomnál mérhetetlenül jobban a könyv egészéből kiemelkedő erős, sokoldalú és küzdő író kapott meg. Különösen ez a küzdés az, amely felette frappáns és a czélját elért, óriási tekintélynek örvendő tudósnál szokatlan. (...) Ez a könyv öntudatossá teszi bennünk azt, hogy Szászy-Schwarz Gusztáv akkor is a maga nagy ideáljait szolgálja, mikor ötletszerünek látszó alkalmakkor kisebb terjedelmü czikkeket bocsát közre. A «gyakorlati jogtanításról» szóló felrázó fejtegetése az életet ismerő és az életet fejlesztő jogtudomány követelése. Ennek hiányát ostorozza, mikor a «jog és közjog» vezérszava alatt a tételes felsorolások nagymestereivel szemben az általános jogdogmatika igazát vivja ki, (...). Szászy-Schwarz a hagyományos dogmatikusnak legélesebb ellentéte. Száraz, felsoroló fejtegetésekkel semmikép sem elégszik meg és még ott is, a hol tanit, ez teljesen egyéni módon, kritikán kezdve és reformig jutva teszi. A Parergában közölt vegyes dolgozatoknak ugyszólván mindegyikében egyszerre három jogi nyelven is szólal meg. Római jog, magyar és osztrák magánjog, meg a kereskedelmi jog nála egy magasabb egységbe olvad össze és ez a magasabb egység ismét arra szolgál, hogy a jogdogmatika legujabb és legérdekesebb ágát: az általános jogtant előkészitse és fejleszsze. A jogszabályok tana, az obstrukció jogtana és a jogi helyzetekről szóló rendkivül érdekes, szinte Schopenhauer stilusára emlékeztető élénkséggel és könnyedséggel megirt dolgozatok ennek az általános jogtannak czéljait szolgálják. (...)

A jogszabályok tanában Szászy-Schwarz a jogdogmatika nehézségeit onnan származtatja, hogy a jognak elvont tartalma és gyakorlati czélja van. Azután élesen analizálja az összes jogszabályok, tényállás- és joghatás-részeit és kiolvasztja belőlük a bennük rejtőzködő törvényszerűségeket. (...) Az «obstrukczió» jogtanának közlése többféle politikai hullámot vert fel. Szászy-Schwarz eredményeit azokból kiemeli, a mikor a szakközönséggel és pedig a Magyar Jogászegyleten kivüli szakközönséggel szemben is nyugodtan hangoztatja és a képviselőház házszabályaiból, a jogrendszer számtalan elveiből és tételeiből kimutatja, hogy a parlamentnek is tárgyalnia kellene és hogy a tárgyalásrendőri szabályok sem a magánjognak, sem a közjognak sajátosságai, hanem minden egyes határozat felé törő tárgyalásnak elengedhetetlen követelményei és előfeltételei, hogy tehát az obstrukczió ezek megszegése és mint ilyen delictum. (...) A «jogi helyzetek»-ben Szászy-Schwarz a tárgyi védettség, a hatalmasság, a szabadosság és a várományosság helyzetét elhatárolja az alanyi jogétól, mely utóbbit abban látja, hogy a jogosított érdekében valakinek parancs vagy tilalom van intézve és egyúttal arra az esetre, ha a kötelezett ennek eleget nem tenne, a jogosítottnak bizonyos hatalmasság vagy szabadosság van megadva oly czélból, hogy a sértett parancs vagy tilalom czélját saját akaratával megvalósítsa. (...) A kereskedelmi jogba való bevezetésből a kereskedelem már érintett jellemzésén kívül ki kell még emelnünk az 1868. évi XXX. t.-czikk határkérdéseinek fejtegetését, melyekben Szászy-Schwarz arra az eredményre jut, hogy a közös magyar-horvát törvényhozás keretébe vonandó mindaz, amit a tudomány a törvényhozás mindenkori idejében a kereskedelmi jog fogalma alá von. (...)

A könyv legnagyobb terjedelmű értekezésének czime «a tulajdon tana a római jog szerint». Valójában az nem csupán a római jogi tulajdonjognak monográfiája, hanem tele van többé-kevésbé rejtett czélzásokkal a mai dologi jogunkra is. (...) Utoljára hagytam azokat a fejtegetéseket, melyekben Szászy-Schwarz mint jogpaedagogus szólal meg. A mit a szemináriumokban meghonosítandó szellemről és az ott elhelyezendő emberekről mond, azt nem csak elolvasni kellene, hanem követni is és ki merné nálunk ezt jósolni ? Vannak emberek, kiktől annál nagyobbat remélünk, mennél többet adnak. Szászy-Schwarz ezek közé való. A jogászvilág — és talán nem csak a magyar — már régen áhítozik az után, hogy Szászy-Schwarz-féle kézikönyv útmutatása mellett tájékozódjék az elméletben és a gyakorlatban. Szászy-Schwarz ezt tudja és védekezésül — szidja a rendszeres müveket. Azt hiszszük, hogy a közvélemény ezzel a védekezéssel nem lesz elhallgatható és végre mégis csak rendszert is fog Szászy-Schwarz Gusztáv közreadni. Ha ez «rendszer és kommentár» lesz, annál jobb, csak legyen és legyen mennél hamarább!