Balás P. Elemér: Az okozatosság büntetőjogi problematikája

A magyar büntetőjogi szakirodalom nagy hiányát pótolta szerző akkor, amikor a büntetőjogi okozatiságnak irodalmunkban annyira elhanyagolt, igaz, nehéz és kevéssé hálás kérdését választotta monográfi a tárgyául. A kérdés alapos filozófiai felkészültséget és emellett megfelelő gyakorlati jogérzékkel párosult elmélyedést tételez fel. Balás P. Elemér eddig megjelent tanulmányaiban ebbeli képességeinek immár ismételten adta tanújelét. A kérdés egészének ilyen terjedelmű feldolgozása irodalmunkban ezideig hiányzott. Minthogy pedig szerző könyve a kauzalitás kérdésére vonatkozó büntetőjogi irodalom legkiválóbb alkotásainak lelkiismeretes feldolgozásával készült, már e szempontból is hiánypótló munka. De a könyv nem ilyen szerény igényű, mert ismertetés mellett erős kritikai tanulmány is. Minden egyes kérdésben igyekszik állást foglalni és egyéni meggyőződést képviselni. E rövid ismertetés keretében szerzőnek inkább azon pár fontosabb szempontját tesszük kritika tárgyává, amelyekben nem értünk vele egyet. Így legelőbb is indokolatlannak tartjuk ama szkepszisét, amellyel a filozófia ok-fogalom létével szemben viseltetik. Az egymagában u. i. a conditio sine qua non-elméletnek filozófiai ok-elméletként való elismerését nem cáfolja, mert a filozófiai irodalomban vannak egyesek, akik más ok-fogalommal dolgoznak. Mutasson fel szerző egyetlen olyan, minket kriminalistákat is közelebbről érdeklő filozófiai kérdést, amelyben egyhangú lenne a felfogás! Így e téren is legfeljebb uralkodó felfogásról beszélhetünk. Az pedig, hogy a logika ezen ok-fogalmát a természettudományi induktív kutatások eredményei is igazolják, ezen elméletnek csak erőssége, tanítjuk ma is. „Divatos jelszó lett ma igen sok jogi jelenséget a pozitivizmus nevezőjére visszavezetni. Különös előszeretettel teszik ezt az új nemzeti szocialista jogirodalomban. A magunk részéről tejesen elhibázottnak látjuk a filozófiai ok-fogalmat pozitivistának minősíteni. Az új német kriminalisták nem is ezen ok-fogalom ellen tiltakoznak, hanem a kauzalitás kérdése körüli dogmatizálást minősítik általában haszontalan jogpozitivista műveletnek. A filozófiai ok-elméletnek semmi köze a pozitivizmushoz. Hanem éppen ellenkezőleg a normatív módszerű tiszta jogtan, ami lényegében éppen a jogpozitivizmusnak az elmélete (amint Kelsen meghatározza), dolgozik ezoterikus logikával, tehát abból levezetett külön büntetőjogi ok-fogalmakkal. A német nemzeti szocialista büntetőjog, a bűncselekmény empirikus oldalának elejtésével, a bűncselekmény új fogalmi konstrukcióját adja, amikor a bűncselekmény lényegét a ,,Gemeiftschaflswidrigkeit"-ban látja. Csak egy példát idézünk a sok közül. Nem az követ el lopást, írja Dahm, aki idegen ingó dolgot jogtalan eltulajdonítási célzattal elvesz, hanem csak az, aki „seinem Wesen nach": tolvaj. Helyteleníti azt a bírói ítéletet, amely elmarasztalta azt a Hitler-ifjat, aki egy kat. ifj. egyesület zászlóját elvette és elégette, így azután könnyen megértjük, ha Hellmuth Mayer a német nép új büntetőjogában teljesen feleslegesnek tartja a tényálladékok okozatisága körüli dogmatizálást.

De más az út vége, ahova Balás fejtegetései során eljut, ő tisztelettel hajlik meg a dogmatika eddigi kutatásai előtt és így nem kívánja az okozatiságot kiirtani, de azt a jogelmélet köréből a jogalkalmazás területére óhajtja áthelyezni. Balás az objektív beszámítási elmélet alapján azon írók közé tartozik, akik az okozatosság problémáját törvényértelmezési kérdésnek tekintik. Amint álláspontját megrögzíti: ,,Az okozatosság szempontjának nem ugyan a jogi dogmatikában, de a jogalkalmazásban kétségtelen jelentősége voltaképpen nem is az okozatosságnak, hanem a tapasztalatnak szempontját állítja előtérbe (178. o.) Jogelőtti, tapasztalati probléma és így inkább eljárásjogi jelentőségű. A jogászt nem mint jogi, nem is mint filozófiai, hanem mint egyfelől gyakorlati, másfelől természettudományi fogalom érdekli. (196. o.) Sajnos, hogy szerzőnk eme fejtegetései mindössze néhány lapra zsugorodnak össze. A kérdés bővebb kifejtést igényelne. Indokai azért nem meggyőzők. Így álláspontunkat továbbra is fenntartjuk. Felfogásunk szerint, amíg egy állam büntető törvénykönyve a bűncselekményeknek tényálladékszerű kiépítéseit ismeri, amíg az imputatio juris és facti kérdései elkülönülnek, ameddig a büntetőjogi felelősség végső határának objektív megjelölésére szükség van, addig az okozatosság kérdése a jogdogmatika rendszerébe tartozik. Ezen rendszeren belül pedig a filozófiai ok-fogalom a gyakorlati jogélet szükségleteit (amint az újabb magyar judikatura is igazolja, l. Angyal: A testi sértés és közegészség elleni bűntettek és vétségek. Kézikönvv. III . k. 48. s köv. o., továbbá Bjt. 47. k. 22. 1., 48. k. 11. 1.) helyesen elégíti ki. Közelebb megjelenő külön tanulmányban fogok azzal a kérdéssel részletezőbben foglalkozni, hogy a büntetőjogi fogalmak kiépítésében milyen viszony van az empirikus és ideológiai, helyesen a magunk megjelölésében: a racionális és irracionális elemek között. A merev jogpozitivizmusnak reakciójaként keletkezett új német büntetőjogi irány, mely a bűncselekmény empirikus oldalának elejtésével az irracionális elemeket igyekszik egyeduralomra juttatni, éppolyan egyoldalú, mint az előbbi. A maga totális jogi szemléleti módjával visszaesést jelent a büntetőjogtudomány ama primitív korába, amikor a bűncselekmény logikai elemei nem nyertek még felismerést és megkülönböztetést, így ez irány végső elemzésben a jogellenesség elszubjektivizálódásához, a bűncselekmény és tényálladék, a tettes és a tett, a kauzalitás és a bűnösség összeolvasztásához vezet. Ezen, a büntető dogmatika rendszerének felbomlásával fenyegető, jelenség egy okkal több amellett, hogy az okozatosság kérdését ne engedjük ki a rendszer keretéből.