The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Kuncz Ödön 1884. január 18-án született Aradon, értelmiségi családban. (Apja Kuncz Elek főgimnáziumi igazgató, később tankerületi főigazgató, öccse Kuncz Aladár író, unokabátyjai Kuncz Ignác és Kuncz Jenő jogtudósok.) Jogi tanulmányait a Ferenc József Tudományegyetemen, Kolozsvárott végezte, ahol 1907-ben királygyűrűs jogtudományi és államtudományi doktorrá avatták. 1908-ban letette az ügyvédi vizsgát, 1911-ben pedig a kolozsvári egyetemen a kereskedelmi jogból magántanári képesítést szerzett. Német, francia, angol, latin és olasz nyelvtudását kutató munkájában jól hasznosította.
1907-ben kezdte pályafutását állami szolgálatban, rövid ideig joggyakornokként, majd aljegyzőként helyezkedett el a budapesti Kereskedelmi és Váltótörvényszéken. Hosszabb németországi tanulmányútja után, 1909-től ugyanott főjegyzőként folytatta. 1910-től három évig tanácsjegyző a fővárosi Királyi Ítélőtáblán, és 1913-tól fogalmazóként – hiteljogügyi feladatokkal – az Igazságügyminisztérium Törvényelőkészítő osztályára került. Közben 1911-től a kereskedelmi jog megbízott, 1914-től nyilvános rendkívüli, 1916-tól nyilvános rendes tanára a kolozsvári egyetemen. 1914–1915-ben katonaként részt vett az I. világháború harcaiban. 1919 decemberében kénytelen elhagyni Kolozsvárt. Ezt követően, Budapesten 1920-tól nyolc évig tanít a Műegyetem Közgazdaságtudományi Karán, majd 1928-tól 1949-ig nyilvános rendes tanár a Pázmány Péter Tudományegyetem Kereskedelmi és váltójogi tanszékén. Az 1933–1934-es, valamint 1943–1944-es tanévben a Jog- és Államtudományi Kar dékánja. 1949-ben kényszernyugdíjazás miatt távozott az egyetemi katedráról, és a Horthy-korszakbeli tevékenységét és elismertségét támadó új politikai hatalom mellőzte őt a tudományos életben is.
1930 májusától az MTA levelező tagjai sorába választotta, politikai kegyvesztettsége következtében 1949. október végén tanácskozó taggá minősítették. Levelező tagságát csak a rendszerváltozás időszakában, 1989 májusában állították helyre.
Több mint négy évtizedes pályáján – az igazságügy-miniszter és a pénzügyminiszter megbízása alapján – több törvény előkészítésében fontos szerepet játszott: ő állította össze 1913–1914-ben az új váltótörvény-javaslat indoklását, 1917-ben a részvénytársaságokról szóló törvény tervezetét, 1921-ben az új kereskedelmi törvény novellájának tervezetét. 1928-tól a korlátolt felelősségű és a csendes társaságok kodifikációs feladatait végezte az 1930. V. törvénycikknek az elfogadásáig. Ezeken kívül még jó néhány törvénytervezet (pl. vagyonváltság, tisztességtelen verseny) kidolgozását segítette. Tudományos tevékenységében a kereskedelmi és váltójogi szakterület vizsgálata állt az első helyen. Alapvető műveket alkotott A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata és A magyar kereskedelmi és váltójog tankönyve című több kiadást megért, nagy terjedelmű könyveivel. Sokat foglalkozott a szövetkezeti jog, a versenyjog, a biztosítási jog egyes témáival és fontos közgazdasági kérdésekkel. Magánjogi kutatásokat is végzett (részt vett Szladits Károly Magyar magánjog című, 1939-ben kiadott ötkötetes munkájának megírásában).
Kucz Ödön rendkívül sokat publikált a Kereskedelmi Jog, a Jogállam, a Jogtudományi Közlöny, a Magyar Jogélet, az Igazságügyi Javaslatok Tára, az Ügyvédek Lapja, a Magyar Jogi Szemle, a Magyar Jogászegyleti Értekezések, a Magyar Pénzügy, a Pénzintézeti Szemle, a Pénzvilág, a Közgazdasági Szemle, a Közgazdaság és Közművelődés, a Biztosítási és Közgazdasági lapok, a Magyar Gazdák Szemléje, a Magyar Nemzetgazda, a Szövetkezeti Szemle, a Magyar Szövetkezés, a Városi Szemle és más folyóiratokban. Tudományos dolgozatait német, angol és francia nyelven több külföldi folyóirat közölte. Mindezek mellett 1918-tól 10 évig a Kereskedelmi Jog című szakfolyóirat szerkesztője, 1929-től 1944-ig főszerkesztője, s egy ideig a Gazdasági Jog főszerkesztői, továbbá a Magyar Szövetkezés és a Hites Könyvvizsgáló című folyóiratok szerkesztőbizottságának elnöki feladatait is ellátta. Szakegyesületek működésében is aktívan közreműködött. Ellátta a Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézetének igazgatói és Hiteljogi szakosztályának elnöki, 1925-től az Iparjogvédelmi Egyesület alelnöki, 1935-től 1939-ig társelnöki, a Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének alelnöki, a Hites Könyvvizsgálókat Vizsgáztató bizottság ügyvezető társelnöki tisztségét. Tagja volt a Magyar Közgazdasági Társaság választmányának és a Biztosítási Szaktanácsnak is. Gazdag nyelv- és szaktudása révén jó kapcsolatokat ápolt több nyugat-európai országgal. Elnöke volt a Német–Magyar Kereskedelmi Kamara Választott Bíróságának és főtitkára a Szövetkezeti Gazdálkodás Nemzetközi Intézetének (Institut International d’ Études Cooperatives).
A jogász–közgazdász egyetemi tanár a magánjogi törvénykönyv előkészítéséért kormányzói elismerésben, 1940-ben oktatói és tudományos munkásságáért pedig a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetésben részesült.
1965. március 19-én, 81 éves korában, Budapesten halt meg, a Farkasréti temetőben nyugszik.
