The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Baumgarten Nándor egy művelt kereskedő gyermekeként a fővárosban született 1873. május 29-én. Egyik nagybátyja, Baumgarten Izidor neves büntetőjogász, másik nagybátyja Baumgarten Károly kereskedelmi jogi bíró volt. Felsőfokú tanulmányait Lipcsében, Berlinben és Budapesten végezte. 1896-ban itt avatták jogtudományi doktorrá, 1899-ben ügyvédi oklevelet, 1905-ben pedig a Budapesti Tudományegyetemen kereskedelmi és váltójogból magántanári képesítést szerzett.
Tanulmányai befejezése után 1899-ben ügyvédi irodát nyitott Budapesten. Bejárva Nyugat-Európát, 1904-ben az Amerikai Egyesült Államokban tanulmányúton vett részt, és komoly műveltségre, tapasztalatra, nyelvtudásra tett szert. 1914-ig ügyvédként, 1914-től 1921-ig közigazgatási ítélő bíróként dolgozott. Közben 1905-től a Budapesti Tudományegyetemen kereskedelmi és váltójog magántanára, 1915-től címzetes nyilvános rendkívüli tanára. 30 évet tanított az egyetemen. 1921-től a nyugdíjba vonult bíró a Beocsini Cementgyár Unió elnökeként tevékenykedett.
Baumgarten szemléletét a gazdasági liberalizmus, a magántulajdon rendjének tisztelete hatotta át, a nemzetek közötti gazdasági jogegyenlőségnek, a hiteljog nemzetközi egyenlősítésének fontosságát vallotta. Tudományos érdeklődése a jogtudomány széles skáláján mozgott, a részvényjog, a pénzügyi jog, a kereskedelmi jog, a fuvarozási jog, a munkajog, a nemzetközi jog, az eljárási jog, a magánjog, az ipari tulajdonjog kérdései is vizsgálódásainak fókuszába kerültek. Legnagyobb korai elismerést kiváltó könyvét 1900-ban Nemzetközi vasúti árufuvarozási jog címmel adták ki, amelyet a jogász szakma, a berni egyezményben kodifikált joganyag első rendszeres feldolgozásának, a bel- és külföldi szakirodalom, illetve joggyakorlat kifogástalan ismeretén alapuló tudományos kézikönyvnek minősített. Akadémiai díjnyertes művei – 1906-ban jelent meg a Kartellek és trustök című, Meszlény Artúrral közösen írt vaskos kötete és 1917-ben a Jogerő a közigazgatási eljárásban című könyve, amely a közigazgatási jogelmélet és joggyakorlat kérdéskörének színvonalas bemutatása – ugyancsak kiemelkedő alkotásnak számítanak. A különböző időszaki kiadványokban közel száz tanulmánya, dolgozata, cikke található, ezeket főleg a Jogállam, a Jogtudományi Közlöny, az Ügyvédek Lapja, a Magyar Pénzügy, a Budapesti Szemle, a Pénzintézeti Szemle, a Magyar Jogászegyleti Értekezések című folyóiratokban publikálta, és jogterületeiről különböző szervezetekben, társaságokban számos tudományos előadást is tartott.
1901-ben a Jogállam című folyóirat alapítója és 34 éven át – haláláig – szerkesztője. Az 1900-as évek elején a Magyar Jogászegylet titkára, később alelnöke lett. Ő szervezte meg a Nemzetközi Jogi Társaság (International Law Association) magyarországi csoportját, amelynek főtitkári teendőit is végezte. Elnöke volt az Iparjogvédelmi Egyesületnek, alelnöke a Gazdaságjogi Intézetnek, tagja a Biztosítási Szaktanácsnak és 1929-től a hágai Nemzetközi Állandó Választott Bíróságnak is.
A 20. század első évtizedeinek neves kereskedelmi jogásza, több jogág kiemelkedő jogtudósa, 1935. május 29-én, 62 éves korában, Budapesten halt meg.
