címsor - Somló Bódog: Állami beavatkozás és individualizmus
Somló Bódog: Állami beavatkozás és individualizmus
Könyv adatok - Somló Bódog: Állami beavatkozás és individualizmus
Somló Bódog: Állami beavatkozás és individualizmus. Budapest: Politzer, 1903. 175 p.
Forrás:
- Állami beavatkozás és individualizmus. Írta: Somló Bódog. Budapest, 1903. = Jogtudományi Közlöny. 1903. 4.szám, p. 38-39.
Somló Bódog: Állami beavatkozás és individualizmus
Mi az állam hatásköre? Száz és száz különböző felfogás van erre nézve. A két szélsőséget az állami omnipotentia s az administrativ nihilismus hivei képviselik. Irók, kik máskülönben egy nézeten vannak, kemény tusát vivnak egymással e téren, nem is szólva azokról, kik már a társadalmi tudomány kiinduló pontja tekintetében eltérnek egymástól. Közös vonás az írók felfogásai közt legfeljebb abban van, hogy számosan az állam metaphysikai felfogásából indulnak ki, mások oly elvekből, aminőkre bizonyos részletkérdések eldöntésénél szükségök van stb. Ily körülmények közt oly mű, mely mint Somló müve evolutionisticus álláspontot foglalva el foglalkozik e kérdéssel, mely tisztán az állami beavatkozásnak a társadalmi fejlődés természetfolyamatában való helyét és természettudományi jelentőségét akarja megállapitani, mely tényleg nem politikai vitairat, hanem az állami szabályozás lélek- és élettana akar lenni: feltétlenül megérdemli az érdeklődést. Somló müvének majdnem fele oly kérdéseket tárgyal, melyeket annak, ki ily sociologiai monographia olvasásához fog, már okvetlen ismernie kell. (Azt hiszem, egy angol vagy franczia sociologus ezt a részt ki is hagyta volna.) Somló ezt indokolja is müve előszavában. Somló müvének ama részében, mely tulajdonképpeni themával foglalkozik, két fontos tételt állit fel. Az első a következő: az állami beavatkozás nem mesterséges, nem ellenkezik az evolutióval, a természetes kiválasztással, sőt ellenkezőleg abban találja jogosultságát, hogy alkalmas eme fejlődés zavartalan s gyors lefolyásának létesitésére, a természetes átmenetek szabályozására és egyengetésére. Csak ott nincs Somló szerint szükséges állami beavatkozásra, hol nincsenek concret czélra vonatkozólag ismereteink. Somló második tétele: „a társadalmak fejlődésével az állami beavatkozás terjedése karöltve jár” s itt ügyesen bizonyitja, hogy ezen elv alól a primitiv absolutismus, a laissez-faire kora csak látszólagos kivétel. Ezen második tételre vonatkozólag megjegyzem, hogy Loira (kit egyébként Somló sehol sem emlit) Problemi sociali contemporanei cz. müvének Libertá feliratu fejezetében foglalkozik e kérdéssel. Merem mondani, hogy a felfogás mélysége, a kifejtés részletessége tekintetében itt Somló messze felette áll Loriának. Egyáltalán Somló müve nemcsak szerény hazai sociologiai irodalmunkban, hanem a külföldi müvek közt is számot tesz. Még pedig nemcsak tudományosságánál fogva, hanem könnyed s elegáns stilusánál fogva is.