Ez a czime Somló Bódog, jog- ás államtudományi doktor, minap megjelent tudományos értekezésének. Somló neve még egészen uj a magyar jogi irodalomban, de kezünk között lévő tanulmányából következtetve bizvást remélhetjük, hogy mihamarább a jelesek közé sorakozik. Az alapos tudással és megirott essay az angol parlamentárizmus fejlődés mentének vázolása lényegének elmondása után a parlamentárizmusnak a magyar jogéletben való meghonosodását ismerteti. Somló szerint a mai parlamentárizmus nem a magyar közjog természetes fejlődésének eredménye, hanem recipiált intézmény. Ám a koronának és a nemzetnek az államkormányzásban való osztozkodására helyesebben együttmüködésére vonatkozó viszony már az Árpádokról kezdve oly fejlődési fázisokat mutat, hogy ezek eredményeképen, ha más külső körülmények nem gátolják vala, valószínűleg kifejlődött volna a parlamentárizmusnak egy specziális nemzeti formája. Igy is államéletünk teljesen alkalmas volt a parlamentárizmus meghonosodására és ez a befogadott intézmény a nemzeti alkotmányba illeszkedve sajátos magyar vonásokat nyert. Értekezése végén az alkotmány e sarkalatos institucziója fejlődéséből vont következésképen konstatálja a szerző, hogy a jogéletnek egész vonalán érvényesülő az a törvény, hogy intézményei a viszonyok változásával a szükséghez képest átalakulnak, áll a parlamentárizmusra is és bármennyire szokás ezt az institucziót az államkormányzás tökéletes formájának tekinteni, ez nem kivétel a változás nagy törvénye alúl. A tanulmány értékét gondolatmenetének világossága és nyelvének jó magyarsága emeli. A distingvált izléssel kiállított füzet, mely Gombos sajtója alól került ki, Gibbon A. könyvkereskedésének kiadásában jelent meg.
