The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Meszlény Artúr a fővárosban született 1875. október 10-én (nevét 1899-ben Messerről Meszlényre változtatta). Jogtudományi doktorátusát 1898-ban Budapesten kapta, 1902-ben az ügyvédi vizsgát is itt tette le. 1907 júliusában a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen magyar magánjogból magántanári képesítést szerzett.
Rövid ügyvédi gyakorlat után 1900 januárjától törvényszéki aljegyzőként indult a pályán, utána a Pestvidéki Járásbíróság albíróként alkalmazta. Hamarosan törvényszéki bíró lett a Kereskedelmi és Váltótörvényszéken, majd ugyanebben a minőségében 1914-től három évig az Igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán teljesített szolgálatot. Egyidejűleg 1911-től 1917-ig a Keleti Kereskedelmi Akadémia rendes tanáraként is tevékenykedett. 1917-ben minisztériumi megbízatását a Budapesti Ítélőtábla bírói állásával váltotta fel. 1921-ben saját kérésére nyugdíjazták, ezt követően a fővárosban 1937-ig ügyvédi hivatását gyakorolta. Közben a Szegedre költözött kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen, ahol 1921-től a magánjog magántanáraként tanított, 1929 decemberében elnyerte a nyilvános rendkívüli tanári címet.
Jogászi munkásságáról megállapítható, hogy már az 1900-as években polgári jogi és kereskedelmi jogi területen emelkedett ki. 1906-ban az a Kartellek és trösztök témában írt könyvvel (Baumgarten Nándorral közösen) akadémiai pályadíjat nyert. Az I. világháború idején az Igazságügyminisztériumban aktívan bekapcsolódott a csődön kívüli kényszeregyezségi eljárásról, valamint a pénzintézetek felszámolásáról szóló jogszabályok megalkotásába, majd az 1920-as években a tisztességtelen versennyel, a versenyjog fizetésképtelenséggel kapcsolatos kérdéseinek első szakértője és kodifikátora lett. Az évtized második felétől sokat foglalkozott a részvényjog reformjával és – miniszteri felkérésre – a polgári törvénykönyv javaslatával: érdemi észrevételeivel, számos magánjogi tanulmánnyal, a magánjogi kódexet tárgyaló-elemző írásaival kiemelkedő teljesítményt nyújtott. 1929 februárjában kormánytanácsosi címmel tüntették ki.
1909-től 1919-ig a Magyar Jogászegylet titkára, utána válaszmányi tagja, 1910-től a Magyar Jogászegyleti Értekezések új folyamának szerkesztője. Részt vett a Révai nagy lexikona munkálataiban, 1915-től pedig a Pester Lloyd című németnyelvű lap munkatársa és vezércikkírója is volt. Az 1920-as években választmányi tagja a Magyar Külügyi Társaságnak, 1924-től elnöke az Országos Ügyvédszövetség fővárosi szakosztályának és a Civiljogászok Vitatársaságának. 1925-ben a Polgári Jog című folyóirat létrehozásának egyik kezdeményezőjeként lépett fel, a megalapítás után egy évtizedig a főszerkesztői teendőket is ellátta, majd haláláig a szerkesztőbizottság tagja maradt.
A tudományos jogi szakirodalom sokoldalú művelőjeként igen termékeny szerzőnek bizonyult. Írásait főként a Jogállam, a Jogtudományi Közlöny, a Magyar Jogászegyleti Értekezések és a Polgári Jog című szakfolyóiratok őrzik. Gazdag jogászi életművével hozzájárult a szociális magánjog irányzatának kiteljesítéséhez, a magyar civilisztika 20. századi fellendüléséhez, a kereskedelmi jogi törvényhozás színvonalának emeléséhez.
Budapesten halt meg 1937. március 23-án, 61 éves korában.
