Közvetlen a könyvpiac nyári szünetelése előtt még egy hatalmas és kiváló fontosságú munka hagyta el a szaksajtót: a Fodor-Márkus-féle commentár második része. Ez a munka egyike azon keveseknek, a melyekről az ember nem mondhat mást, csak jót és dicséretet. Kiváló szorgalom, kitűnő szakismeret, a legkisebb részletekre kiterjedő szorgos gondosság jellemzik a kézikönyv előttünk fekvő második részét is, mely az 1893: XVIII. és XIX. t.-c. teljes anyaggyüjteményét tartalmazza.
A mit igen hasznos dolognak tartunk: a ministeri indokolás (M. i.) és a képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése (I. b. j.) az egyes szakaszok mögé mindenütt teljesen és szó szerint van csatolva. A szerzők a szövegek pontos visszaadásában odáig mentek, hogy az indokolás szövegében meghagyták a javaslat eredeti szakaszait, csillag alatt azonban a törvény megfelelő szakaszait is jelezve. A szerzők magyarázatai elkülönített jegyzetekben kísérik az egyes szakaszokat, a mit azért emelünk ki különösen, mert szokásba jött újabb időben, hogy a törvény magyarázatok az indokolások és jelentések szövegét adták elő »magyarázat«-képen, a melyeket csak igen szerényen járnak át a saját vélemények. Ezen egészségtelen irányzattal teljességgel szakít a jelen munka.
Igen nagy előnyét látjuk a műnek abban is, hogy az országgyűlés két házának tárgyalásait is fölveszi. Ez által nemcsak az anyaggyüjtemény válik teljessé, de ilyeténképpen a kézikönyv mint forrásmunka szükségtelenné teszi az e tárgyra vonatkozó sokszor igen nehezen megszerezhető forrásműveket, mint a minők az országgyűlési naplók, bizottsági tárgyalások jegyzőkönyvei s ez által sok utánjárás és lótás-futástól kiméi meg. A mi a jegyzeteket illeti, ezekben röviden, de világosan ismertetve van mindaz, mit a jogász-közönségnek tudnia szükséges. A sommás eljáráson és fizetési meghagyásokon kívül fel van dolgozva az 1877. t.-c. is: a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás, a községi bíróságok ügyviteli szabályaival, a kereskedelmi eljárás és a váltóeljárást szabályozó 1881. nov. 1-i igazságügyministeri rendelet.
A II-ik fejezetben a kiskorúság meghosszabbítása az atyai hatalom gyakorlatának megszüntetése s a gondnokság alá helyezés kérdésében követendő bírósági eljárás tárgyaltatik, a mihez a házassági ügyekbeni eljárás s a sommás ügyvitel szabályai csatlakoznak. Végezetül iratminták következnek a sommás eljárásról és a fizetési meghagyásokról szóló törvényekhez. Ezen iratminták által óhajtják a szerzők az új eljárást szemléletileg bemutatni és a gyakorlat szempontjából használható vezérfonalat kívánnak nyújtani. A külalakra vonatkozólag a következő újításokat találjuk. Az eddigi gyakorlat helyett, melynél a beadvány címét, a felek neveit stb. a beadvány külső lapjára hasábosán írják s az iktató számot is ide vezetik, oly iratmintákat készítettek, hogy az a mi az eddigi gyakorlat szerint a beadvány külső lapján van, a beadvány belső lapján mint annak bevezető része, feje szerepeljen. Ugyanide jöjjön az iktató szám is. Ennek következtében összevarrott iratcsomókat lehetne készíteni, a melyek sokkalta könnyebben kezelhetők s a milyenek Németországban általános megelégedésre vannak használatban.
Van az iratmintákon még egy újítás és ez a címzések elhagyása. Valóban üdvös s a törvény előtti egyenlőségnek csak hasznára váló újítás ez, melynek érve nemcsak az, hogy külföldön már régen nem szokásos a törvényszék titulálása, de nálunk, a hol a címzések oly cifra változatban kisértenek, már a »jogegység« szempontjából is ajánlatos. Hogy a fél nevének aláírását megelőző mindennemű többé-kevésbé hódolatteljes kifejezések is elmaradnak, azt csak helyeselhetjük, mert nem szükséges a törvényszék iránti köteles tiszteletet, mely kell hogy minden állampolgárban benne legyen, minden iratpéldányon újra és újra bizonyítani. Végül ha megemlítjük, hogy a munkában a döntvények, határozatok egész tömege van beillesztve s hogy a legújabb idők judicaturájáig kiterjedő casuistika van feldolgozva, akkor — azt hisszük — minden előnyt elősoroltunk. Egyébként pedig az a véleményünk, hogy a jó bornak nem kell cégér; a könyv maga magát dicséri.
