The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Ferdinandy Géza 1864. június 10-én született Kassán, Abaúj vármegyében, a hidasnémeti Ferdinandy-család sarjaként. Édesapja Ferdinandy Bertalan, királyi tanácsos, Abaúj vármegye első alispánja, Kassa, Eperjes, Bártfa és Kisszeben szabad királyi városok főispánja volt. Ferdinándy Geyza, illetve Gejza névváltozatai ismertek. A család a nemesi címet 1794-ben nyerte el. Gimnáziumi tanulmányait Kassán kezdte meg, 1875-től Budapesten folytatta a II. kerületi főgimnáziumban, majd az V. kerületi főgimnáziumban fejezte be. 1883-ban kezdte jogi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, 1888-ban szerezte meg a jogi doktori címet. 1895-től a budapesti tudományegyetemen a magyar közjog magántanáraként tevékenykedett. 1905-ben elnyerte a rendkívüli tanár, 1918-ban pedig a nyilvános rendes tanári címet. 1903 és 1905 között publicisztikai tevékenységet végzett, értekezései megjelentek az Athenaeum, a Budapesti Szemle és a Századok című lapokban. Továbbá a Társadalomtudomány, Jogtudományi közlöny, Magyar közigazgatás, Magyar Jogászegyleti Értekezések, Ügyvédek lapja, Magyar jogi szemle, Jogállam című folyóiratokban.
1905-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, Concha Győző ajánlása alapján, aki így fogalmazott: „Mindezen dolgozatok Ferdinándy Gézának lelkiismeretes, gondos munkásságáról, buvárló erejéről, erős történelmi érzékéről tanúskodnak. Már e kisebb munkái érdemessé tennék őt, hogy az Akadémia tagjai sorába iktassa; a bennök jelentkező kiváló tehetségek erős rendszerező erővel, helyes jogászi érzékkel párosulva, újonnan egy nagyszabású művel gazdagították a hazai irodalmat, mely megválasztását egymagában eléggé indokolja. E mű Magyarország közjoga.” Az említett műben az 1848-ban módosított magyar alkotmányt történelmi forrásokhoz vezeti vissza, visszaállítja a jogfolytonosságot, a magyar közjogot pedig a Szent Korona jogával kapcsolja össze. Ekkor már 12 éve foglalkozott az alkotmányjoggal és a közjoggal. Az Akadémia az Aranybulláról írt pályamunkájára figyelt fel, a művet Vigyázó Sándor-díjjal jutalmazták. 1886-ban a Honvédelmi Minisztérium fogalmazó gyakornoka lett. 1889-ben segédfogalmazóvá, 1890-ben fogalmazóvá nevezték ki. 1907-ben osztálytanácsos, majd 1912-ben miniszteri tanácsosi címet szerzett, utóbbit az új véderőtörvények (1912:XXX.tc.) előkészítése által szerzett érdemei elismeréséül nyerte el. 1919-ben honvédelmi államtitkárrá nevezték ki.
Ferdinandy Géza hazánk egyik legkiválóbb közjogászának tekinthető. Munkássága nagyrészt a magyar közjog történetéhez, valamint az alkotmányjoghoz köthető. Az alkotmányjogon belül a Szent Korona-tannal foglalkozott részletesebben. Fiatalkorában nagy hatással volt rá Széchenyi István. A dualizmus híve volt, a későbbiekben azonban egyre több korrekciós javaslatot tett, írásaiban már egyértelműen a magyar államiság mellett érvel.
1924. március 17-én hunyt el, a budapesti Kerepesi úti temetőben helyezték nyugalomba, majd hamvait a Nemzeti Panteon alapítása miatt Hidasnémetibe szállították. Emlékét a Ferdinandy Gejza-díj őrzi, melyet a honvédelmi miniszter adományoz a katonai közigazgatásban tartósan végzett kiemelkedő munka, valamint a honvédelmi igazgatás korszerűsítése érdekében kifejtett átlagon felüli teljesítményért. A jogtudós profilképén ez a díj látható.
