A 19. században az alkotmányok terén való törvényhozási intézkedések oly nagy arányokat öltöttek, hogy az érdeklődés a külföldi alkotmányok iránt nem csak tudományos, hanem gyakorlati szempontokból is nagymértékben megnövekedett. E könyv megírása előtt is születtek ugyan e kérdésekkel foglalkozó tanulmányok, de még mindig valódi szükség mutatkozott az újkori idegen alkotmányok bővebb és átfogóbb előadására. E hiány pótlása érdekében az MTA illetékes bizottsága Concha Győzőt bízta meg e munka megírásával, melynek – ahogy a korabeli könyvismertetésben olvasható-, „minden lapján meglátszik a nagy olvasottság, a tüzetes jártasság, a teljes tájékozottság a tárgy irodalmában, az önállóvá jegecesedett meggyőződés, mely soha sem űz az idézetekkel hivalkodást, soha sem akar az olvasóra nézetet rátukmálni vagy állítólagos szellemes, vagy paradox conceptiókat hirdetni”. „A kimerítő fejtegetés, a következetes beosztás, az önként kínálkozó következtetések fűzése kellemes összbenyomást idéznek elő, amely minden erőszakolás nélkül hangulatot teremt a könyv tanulságai számára, s a szó nemes értelmében akadémikus választékosság jellegét viseli magán”.
Az Újkori Alkotmányok első kötete által tárgyalt két alkotmány közül kimerítően és gondos hűséggel ismerteti a belgát, mellyel művét megnyitja. Korábban Európában és hazánkban is nagy jelentőséget tulajdonítottak ezen alkotmánynak, mely tulajdonképpen az egyetlen, mely tisztán a szenvedélytelen ész műve. Kis állam körében, a külföld támogatása mellett és védelme alatt jött létre oly korban, amikor a mérsékelt liberalizmus tanait remélte kizárólag üdvhozóknak a közönség túlnyomó része. Bevallottan ellentétes nézetek közti kiegyezés eredménye volt, számos, addig meg nem oldott kérdésre hittek benne kielégítő feleletet találni. De a megalkotását követő több, mint ötven év kiábrándította a közvéleményt vélt sikerei tekintetében. Kitűnt, hogy az alkotmány merő formai mozzanatainak gondos meglatolása is elégtelen a békés fejlődés és megoldások teljes biztosítására. Belgium alkotmánya épp oly kevéssé önálló, fenntartása éppen oly kevéssé függ saját határozmányaitól, mint az ország függetlensége egyáltalán. A kedvező körülményeknek köszöni életét; inkább gyöngesége védi meg, mint ereje, inkább mások kegyelme, mint saját polgárainak elszánt akarata – hangsúlyozza a korabeli könyvismertetés. Ezen alkotmányról szóló részben tárgyalja Concha a belga nemzeti államfenség területére és jelvényeire, illetve annak részeseire vonatkozó kérdéseket. Ugyancsak itt találhatók az alkotmányi alapjogokra és az államhatalom főszerveire, a kamarák szervezetére, a bírói és közigazgatási hatáskörökre, továbbá az államhatalmak egymáshoz való viszonyát érintő leírások is.
A másik, a szerző által e kötetben vázolt alkotmány az észak-amerikai szövetséges államoké. A könyv e részében Concha - többnyire az alkotmányi acta sorozatát és a tárgy természetes felépülését követve - megismertetni célozza az alkotmány vezérelveit, az egyes államok szövetségi viszonyát a szövetség államfenségének elveivel és szerveivel, a törvényhozó test szervezési és működési módozatát, valamint annak hatáskörét, az elnök hatalomkörét, végül a bírói és végrehajtói hatalom szervezetét és az önkormányzati kört. E fejezetekben utal a Rousseau-féle népfelségi elméletre, továbbá az angol jognézetekre és alkotmányos hagyományra, melyek kombinációja szolgált az amerikai alkotmány elméleti alapjául, és helyesen mutat rá több helyen azon kiegyenlítetlen ellentétekre, amelyek ennek következtében egyes határozmányok s azoknak magyarázata és az életben való alkalmazása közt felmerülnek. Szerencsésen érinti továbbá a másik két nagy nehézséget is, amellyel Észak-Amerikának meg kellett küzdenie: a rabszolgaságot és a központi hatalom és az egyes, államok különállásának és jogainak nehezen megoldható kérdését. A kötet korabeli ismertetése kitér azonban - többek között - arra is, hogy amit Concha az amerikai alkotmány ismertetéseként e fejezetekben nyújt, magában mind igaz, de a szóban forgó tárgy sokoldalúbb, „s rövid vázlata maga a kíváncsiságot sokkal több irányban költi fel, semhogy az olvasóban azon kielégítettség érzetét kelthetné az, amit e kötetben talál, amelyre magát önkénytelenül is jogosítva véli”.
