Baumgarten Nándor: A sztrájk jogi következményei

Hivatalosan még szemet hunynak előtte, de a figyelő a magyar jogirodalom új korszakának hajnalhasadását már-már üdvözölheti. Mind gyakoribb lesz ama monográfiák és tanulmányok száma, melyek nemzetközi és történeti laptöltögetés helyett a magyar joganyag teljesen önálló átalakulását és eredeti feldolgozását tartalmazzák és ha a compilátorok összeköttetései nekik biztosítanak sok mindenfélét, amazoké marad majd mégis a dicsőség, hogy az önálló jogi gondolkodást, melyet eleddig csupán legeslegjobbjaink vallhattak magukénak, átvitték a köztudatba, hogy az önállóságot a magyar jogi írók kategorikus imperativusaként hangoztatták és diadalra juttatták. Ettől persze még egy kissé távol vagyunk, ezért kettősen kell örülnünk minden műnek, mely e cél felé tör és ahhoz egy-egy lépéssel közelebb visz. Baumgarten munkáját ilyennek tekintem. Habilitacionális előadásában évekkel ezelőtt ő volt az első, ki nálunk a strike jogi hatásait szóba hozta és bizonyára elrémülvén ama kapkodáson és bizonytalanságon, mely a Jogászegylet strike vitájából ki-ki csillant, szemébe ötlött , hogy a strike jogi problémáját nem a frázisok, hanem a jogász igen finom részletmunkája viheti csupán a megoldás felé. Hozzálátott tehát annak kiderítéséhez, hol kellene jogrendszerünk szerteágazó szabályainak a strike-ról intézkedniök és ezzel megállapította, hol hallgatnak róla, mert hiszen úgy a munkaszerződési, mint a szállítási ügyletet foglaló jogtételekbe a strike-ot úgy kell belekényszerítenünk. Ám e kényszert az élet szülte, és a jogász feladata, hogy a kezdetlegesebb viszonyok számára alkotott jog parancsok naiv szavaiból vezérelveket olvasson ki a strikevilág jogi rejtelmeire is.

(…) Baumgarten a munkaszerződéssel kapcsolatban arra akadt, hogy a felmondáson, ellenjogon vagy más jogos tényen alapuló strike szerződésszüntető hatásokkal jár, hogy a strike lehet szerződésszegés, de nem szükségképpen az.Ez szerzőként elvezette a legégetőbb gyakorlati kérdéshez: a strikefelbujtók felelősségéhez, mely attól függ, vajon a szerződésszegést tiltott cselekménynek fogjuk-e fel, vagy sem. Baumgarten, és azóta Szladits Károly is de lege lata e kérdésre nemmel válaszol. Szerinte a szerződésszegés csak ott tiltott cselekmény, ahol valamely forráshely azt kivételesen ilyennek jelzi és éppen az, hogy egyes tiltott cselekménnyé minősített ügyletszegések jogrendszerünkben előfordulnak mutatja, hogy ezen hatás kivételes jogszabályokon gyökeretik, különben ezek, mint valamennyi vétkes szerződésszegés következményei, külön kiemelésre sem szorulnának. Ezen érvelés csak ugy állana meg, ha a szerződésszegést általában és elvileg szabályozó írott kódexünk volna és tekintettel arra, hogy itt többé-kevésbé különleges joganyagok kodifikatorikus célzatú törvényeiről van szó, a lex speciale elveinél fogva tán akkor sem. Ma, midőn csak úgy véletlenül tudunk egy-egy írott kötelmi jogszabályhoz, a törvényhozásnak egyenes kötelessége az illető jogviszonyokat lehetőleg minden oldalról szabályozni. (…) Úgy tartom tehát, hogy a Baumgarten által felhozottak után is, hogy a szerződésszegő strike-ra való felbujtás felelősségbe sodor.(…) Rendkívüli elméleti, valamint gyakorlati érzékkel fejtegeti szerzőnk a strike hatását a szállítási ügylet teljesítésére. Az egész kérdést azzal világítja meg, hogy a strike okozta nem teljesítés lehetetlenülést szült: az objectiv és a subjectiv lehetetlenülést csakugy, mint a vétkest vagy a vétlent, az eredetit nem kevésbé, mint a közbenjöttet. Hatása persze más-más lesz a lehetetlenülés minősége szerint. A strike okozta vétkes lehetetlenülésnél Baumgarten a kereskedelmi törvény 353. paragrafusának összes jogait tartja alkalmazandónak. A végleges és vétlen lehetetlenülést előidéző strike tekintetében különböztet. Az egyedi kötelemnél az eladót felszabadítja a teljesítés alól.

Fajlagos kötelemben a vétlenül bekövetkezett subjective lehetetlenítő strike Baumgarten szerint egy könnyítő hatással mégis jár, a kötbértől a vevőt elüti.(…) Az ideiglenes vétlen lehetetlenülést szülő strike-nál – ez fordul elő a gyakorlatban leginkább – Baumgarten a kereskedelmi törvény útmutatását nem is annyira követi, mint felfedezi. Eldöntési alap az ügylet fix vagy halasztó határidős volta és a kötelmi szolgáltatás egyedi vagy fajlagos meghatározása. Fix kötelem ideiglenes lehetetlenülése a véglegessel egyenlő hatású, vagyis egyedinél az eladó felszabadításával, fajlagosnál pedig az áru beszerzésének kötelezettségével jár, mit szerzőnk azzal emel ki, hogy a vevő mindkét esetben kijelentheti, hogy az akadály elhárultát bevárja, mely esetben eladó szállítani köteles, mihelyst az lehetséges. Igen élesen domborítja ki a szerző azt is, hogy a kereskedelmi jogban csupán a végleges lehetetlenülésnek van kötelemszüntető hatása; alattomban értetődő, hogy az ideiglenesen lehetetlenítő strike a kereskedelmi jog szempontjából csupán kötelemmódosító következményekkel jár. A kereskedelmi törvény 353-356. paragrafusainak magánjogi háttere a strike perekben számtalanszor szerepel, baumgarten tehát nem csupán az elméletnek, hanem a gyakorlatnak is nagy szolgálatot tett, midőn azt felkutatta. Érvelésében mindenütt figyelemmel volt a magánjogi tervezetre is. A strike klauzula alaki és anyagi hatásának tisztázás, a vasúti strike részletes taglalása és a strike esetére való biztosítás fejtegetése zárja be nagyérdekű fejtegetéseit, melyek a strike jogi anyagának tételes forrásait és elméleti kiinduló pontjait, de lege lata és a tervezet szempontjából de lege ferenda is egyaránt jól tárják fel.