Könyvtár történetének kiemelkedő vezetői
Küffer Béla
Küffer Béla (1856–1928) 1884-ben lett a könyvtár vezetője. 20 évig vezette a könyvtárat céltudatos és következetes munkával, a törvényhozás intenzív támogatásával, a tudományosság és a szorgalom ötvözetével. Európai tanulmányúton vizsgálta a parlamentek működését. Nagy szakértelme kitartó szorgalommal és angol, német, francia, latin, olasz nyelvismerettel párosult. A könyvtár 1500 oldalas első nagy kötetkatalógusa 1893-ban az ő nevéhez fűződik. A gyarapítás és az osztályozási rendszer átfogó fejlesztése mellett bevezette a betűrendes és a tematikus cédulakatalógusokat is. Kiemelkedő szerepe volt 1894-ben a könyvtár kezelési szabályzatának összeállításában. Szakszerű és nagy szellemi megterheléssel járó munkát végzett 1902-ben a könyvtár költöztetésében. Tudományos kutatásokat folytatott a jog és a történelem területén.
Fülöp Áron
Fülöp Áron (1861–1920) a székelyföldi Felsőboldogasszonyfalván született és ott is halt meg. 20 éven át, 1896-tól dolgozott a könyvtárban, 11 évig pedig vezette azt. 1902 nyarán az ő szakszerű irányító és szervező munkájával költözött át az 50.000 kötetet számláló könyvtár a régi pesti képviselőházból az új Országházba. Két évig dolgozott a könyvtár ügyrendjének összeállításán, melyet 1909-ben fogadtak el. A működés alapelveinek összefoglalásával párhuzamosan folyt a könyvtári rendszer legfontosabb összetevőinek, a katalógus-, szak- és raktározási rendszernek összehangolt - leltározással egybekötött - újjászervezése, átalakítása. Az általa kitalált és előterjesztett szisztémával maradandót alkotott, máig vannak olyan állományrészek, melyeket aszerint a beosztás szerint raktároznak, és forgalmaznak. Fülöp Áron vezetése idején bővült ki a könyvtár létszáma magasan kvalifikált dolgozókkal, mellette fejlődtek szakmailag képzett és gyakorlott könyvtárosokká az 1942-ig kinevezett könyvtári igazgatók: Plechl Béla, Nagy Miklós, Panka Károly. Fülöp Áron nem csak könyvtáros volt, költői tehetsége már középiskolai tanulmányai során kibontakozott. Legfőbb munkája az Attila fiai című trilógia, amellyel befejezte a hun mondakör költői feldolgozását.
Nagy Miklós
Nagy Miklós (1881–1962) az egyetem végzése közben, 1901. november 7-én napidíjasként a Képviselőház szolgálatába szegődött. 1904. november 1-jén naplószerkesztő segédtisztté nevezték ki, majd 1907. július 1-én segédkönyvtárnokként a Képviselőházi Könyvtár tisztviselője lett, itt dolgozott 34 éven keresztül. 1920. július 5-től már címzetes könyvtárigazgató, 1921. december 3-tól 1940. május 1-ig a könyvtár igazgatója, később főigazgatója lett.
A tizenkilenc évig tartó könyvtárvezetése alatt sokat tett a katalógus- és a raktározási rendszernek a kor követelményeihez igazodó, korszerű kialakításáért és összhangjuk megteremtéséért. 1922-ben ő szorgalmazta és készítette elő a kötelespéldány-törvény módosítását, hogy az Országgyűlési Könyvtár válogató jelleggel kaphasson a frissen megjelent kötetekből. 1923-ban felállította a helyrajzi katalógust. Szerkesztője volt az 1929-ben és 1932-ben kiadott két kötetkatalógusnak. Négy nyelven beszélt. Nagy Miklós a két világháború közötti könyvtáros nemzedék jelentős alakja, aki a Képviselőházi Könyvtárt tudományos színvonalra emelte. Személyiségét nagy tudás és szerénység jellemezte. Munkatársaihoz jó kapcsolat fűzte: egyszerűsége, humanizmusa, segítőkészsége a tudományos kutatás hangyaszorgalmával párosult a könyvtári ügyek előbbre vitelében is.
Államtudományi, történettudományi tudományos munkássága is figyelemre méltó, 1927-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.
2018-ban a könyvtárban termet neveztek el Nagy Miklósról, és Nagy Miklós díjat alapítottak.
Panka Károly
Panka Károly (1882–1970) 1903. szeptember 1-jén lépett a képviselőház szolgálatába, ahol 37 évet dolgozott. 1906. március 1-jén lett a Képviselőházi Könyvtár segédkönyvtárnoka. 1910-től a háború kitöréséig ő is részt vett a könyvtár újrarendezési munkálataiban. A háború alatt frontszolgálatot teljesített, tartalékos főhadnagyként szerelt le. 1921. december 3-án Nagy Miklós igazgatói kinevezésével egy időben főkönyvtárnoki, 1928. július 5-én címzetes könyvtárigazgatói posztot vállalt el. Nagy Miklós a képviselőház elnökéhez 1937. november 26-án írt felterjesztése szerint Panka Károly könyvtári szolgálatának kezdete óta „mindenkor szorgalmas, kötelességtudó, lelkiismeretes munkásnak bizonyult”.
Panka Károly nagyon sokat publikált, tudományos kutatásainak, publikációinak tekintélyes része a könyvtári, bibliográfiai területhez kapcsolódik. Ő írta meg a Képviselőházi Könyvtár első 50 évének történetét, foglalta össze a külföldi parlamenti dokumentumok gyűjtésének történetét, de ezeken kívül számtalan jogi, történelmi, politikai cikke és tanulmánya is napvilágot látott. 1940. május 1-jétől nevezték ki a könyvtár vezetőjévé, e pozíciót az 1941-es nyugdíjba vonulásáig töltötte be. Nyugdíjasként Sárospatakra tért vissza, ahova egész életében szoros kötelékek fűzték.
Trócsányi György
Trócsányi György (1896–1973) 1914-től dolgozott az Országgyűlés Hivatalában, 1921-től a könyvtárban dolgozott, melynek 1941 és 1949 között igazgatója is volt. Kiemelkedő nyelvtudását (német, francia, orosz, angol) főként a gyarapítási tevékenységben és a könyvek osztályozásában hasznosította: az ő feladata volt a külföldi jogi, történelmi, politikai, közgazdasági, statisztikai, szociológiai stb. művek beszerzése, amelyet a törvényhozási munka maximális támogatására törekedve, ám a dotáció összegének figyelembe vételével kellett szakszerűen és a képviselői igények kielégítése mellett végeznie. Ő irányította a könyvtár önálló szakrendszerét kiépítő munkálatokat. A széles látókörű, nagy tudású, átlag feletti intelligenciájú, rendkívüli olvasottságú és tájékozottságú szakember könyvtártani és bibliográfiai kérdésekkel behatóan foglalkozott, és a könyvtárügyek, a könyvtárpolitika elismert szaktekintélye lett. Vezetőként a könyvtár szakmai tudományos fejlesztését tartotta szem előtt. A könyvtári bizottság ülésein többször síkraszállt a könyvtár nyilvánossá tétele mellett.
Vályi Gábor
Vályi Gábor (1922 – 2003) 1972 és 1983 között irányította a könyvtárat. Az intézmény költségvetési és létszámhelyzetének kiugró növelésével, új szervezeti egységek kialakításával, erőteljes gépesítéssel, új szolgáltatások bevezetésével, a könyvtár politikai és jogi információs szakközponti szerepkörének kialakításával, a dokumentáció, a külön-gyűjtemények, a raktári, olvasói és dolgozói férőhelyek jelentős fejlesztésével kimagasló modernizációt valósított meg.
Kiváló nyelvtudásának köszönhetően (német, angol, orosz és francia) aktívan részt vett a nemzetközi könyvtári szervezetek munkájában, és a hazai könyvtári szervezeteknek is kiemelkedő személyisége volt: 1977-től a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Társadalomtudományi szekciójának alapító elnöke, 1979-től 1989-ig az Országos Könyvtári Tanács elnöke.