"(...) Wertheimer Ede (...) módjában volt hozzáférkőznie az események földalatti gyökereihez s az adatoknak oly arzenálját vonultatja fel, a melyet a még fel nem használt nyilvános és magánlevéltárak készlete egyaránt becsessé és bőségessé tesz. (...)
Az első kötet az Andrássy-család múltjának vázlata után azonnal egy nagyszabású politikai életrajz arányaival indul meg s (...) a terjengős történeti háttérben sem veszítjük el szemünk elől a főalakot (...) egyetlen – még oly jelentéktelen – adatot sem utasít el magától, ha az a hősre vonatkozik. Módszere leíró, de mindenben szigorúan a tényekre kapaszkodó s ment mindenféle önkényes és henye föltevésektől. (...)
Wertheimer művének második és harmadik kötetében fokozott figyelemre méltatja azt a viszonyt, amely Bismarck és Andrássy, az új német birodalom és a dualisztikus monarchia közt 1871 óta képződött s amely amaz idők világpolitikai mozgalmainak egyik tengelyévé vált. (...) Wertheimer ezekben foglalja össze Andrássy külügyminiszteri jelentőségét: Ausztriát és Magyarországot kivezette abból az elszigeteltségből, illetőleg abból a zsákutcából, a melybe Buol, Schwarzenberg és Beust képtelen s a nagy politikai összefüggéseket fel nem ismerő stupiditása vezette. (...)
Wertheimer monographiájának figyelemreméltó fejezetei közé tartoznak azok a részletek, amelyekben Andrássy lemondásának meglehetősen homályos okait fejtegeti. (...) Készséggel méltatjuk a szerző hangyaszorgalmát az adatok összehordása, egybegyűjtése, a kútfők szikár törmelékeinek művészi felépítése körül. Oly munkát alkotott, a mely nemcsak mint históriai mű állja meg helyét, hanem mint a magyar politika, a keleti kérdés roppant komplexumának kézikönyve is, a melynek politikai műveltségünk elemévé kell válnia."
