A 19. század második felében indult, de rövid életű folyóirat volt a lap, amely 1857 és 1859 között hetente szombatonként jelent meg.
A lapban viszonylag kevés az elméleti jellegű írás, a főcikkek inkább a jogtudomány gyakorlati problémáit tárgyalták. Emellett közli a lap az osztrák joganyagból a magyarországi területekre vonatkozó új törvények és rendeletek hivatalos szövegét és azok magyarázatát. A lap állandó rovatai: Vitás kérdések (új jogszabályok értelmezése), Vád- és védőbeszédek, Rendeletek, Törvénykezési Csarnok (egyes közérdeklődésre számot tartó perek krónikái), Könyvészet, Vegyesek (külföldi jogi vonatkozású események), Budapesti bírósági és közhasznú kalauz, Hirdetések.
A lapban nagyon sok a szerzői név nélkül vagy csupán betűjelzéssel közölt anyag.
Az 1857. december 26-án megjelent 26. számban a „Tisztelt olvasóimhoz!” című cikkben a szerkesztő így összegzi célkitűzéseit: „Meghagyva az elméletnek (miután a törvényhozásba befolyásunk ugy sincs) a maga szűkebb hatáskörét: főleg érdekes jogesetek, vitatkozások, elvhatározó ítéletek és bűnfenyítési tárgyalások, vád- és védbeszédek közlésére, mint leggyakoribb tárgyakra fordítandom figyelmemet.”
Császár szerkesztősége idején inkább a büntetőjogi témáké volt a vezető szerep, míg a szerkesztői székben őt követő Szilágyi Virgil, a polgári jogi kérdéseket részesítette előnyben. Császár 1858-ban bekövetkezett halála után Szilágyi is a joggyakorlat ismertetése mellett kötelezte el magát, de amíg Császár szerkesztői munkája során jobban figyelembe vett az olvasói igényeket, addig Szilágyi túlságosan a praktikum oldaláról közelítette meg feladatát. Tulajdonképpen ebben volt a fő különbség a Törvénykezési Lapok és az 1859-ben induló, ugyancsak jogtudományi folyóirat, a Törvényszéki Csarnok között. Míg a Törvényszéki Csarnok „az összehasonlító jogtudomány és jogtörténelmi nyomozások álláspontjára helyezkedve, az elméleti téren kíván hasznos szolgálatot tenni a jogtudomány fejlődésének”, addig a Törvénykezési Lapok célja, hogy „a joggyakorlati téren működő bírák és ügyvédek igényeihez alkalmazkodva, még szorosabban simuljunk a gyakorlati irányhoz.”
Az 1859. év második felétől leginkább a Törvénytár tölti meg a lap szinte teljes terjedelmét az 1859. októberi megszűnésig.
További adatok a lapról:
Periodicitás:
Megjelent hetente egyszer.
Szerkesztők:
Császár Ferenc, Szilágyi Virgil
Szerkesztők:
Kéki Béla, Koós-Kovács István, Venczel József, Vita Sándor
Forrás:
- Császár Ferenc: Tisztelt olvasóimhoz. = Törvénykezési Lapok, 1857. I. évf. 26. szám
- Előfizetési fölhivás a „Törvénykezési Lapok” harmadévi (1859) folyamára. = Törvénykezési Lapok, 1858. II. évf. 14. sz.
- A magyar sajtó története. II/1. 1848–1867. Főszerk. Szabolcsi Miklós Budapest: Akadémiai Kiadó, 1985. 676 p.
- Nagy Lajos: A magyar jogi folyóirat irodalom fejlődésének vázlata. In: A Jogtudományi Közlöny (1865-1934) büntetőjogi tárgyú adatai. Bp. 1988. 5–67. p.
