The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Récsi Emil 1822. november 17-én született Kolozsvárott, nemesi családban. Édesapja számvevőség építészeti számtisztje, tisztviselő. Csodagyermeknek számított, négy évesen már tudott írni és olvasni, ötévesen pedig zongorázni. Mindemellett neves sakkjátékos volt. A kolozsvári gimnáziumban kezdte meg tanulmányait, amit tizenhárom évesen fejezett be. Jogi tanulmányait 1837 és 1839 között Kolozsvárott folytatta, a joggyakorlat megszerzése céljából Marosvásárhelyen királyi táblai jegyzőnek esküdött fel, az ügyvédi vizsgát 1841-ben tette le. Ezalatt az idő alatt francia nyelven íródott regények magyar nyelvre fordításával is foglalkozott, később már angol és német nyelvű műveket is fordított. 1846-ban tette le első jogi doktori szigorlatát, valamint a kolozsvári római katolikus líceumban egyházjogot és statisztikát tanított helyettes tanárként. Ez idő alatt Doboka megye és Marosszék táblabírájának tisztségét is betöltötte.
1847-ben, huszonöt évesen nevezték ki a politika tanárává. 1848-ban miniszteri titkárként tevékenykedik Eötvös József mellett a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztériumban, a Felsőoktatási Osztályon. 1850 és 1853 között a Pesti Napló szerkesztője volt, számos tájékoztató, fejtegető, főként nemzetgazdászati vezércikket írt. 1850-ben a pesti egyetem állam- és igazgatási jogi tanszékére helyettes tanárnak bízzák meg, majd 1852-ben rendes tanári címet kap. Jogi tanulmányait ekkorra még nem tudta befejezni, így a hátralévő szigorlatok elengedésével, a doktori írásmű feletti vita nélkül 1853-ban jogi doktorrá avatták. Osztrák alkotmányjogot, illetve közigazgatási jogot, pénzügyi jogot tanított, kérelmére taníthatta a római jogot is, de csak német nyelven. A magyar joghallgatók előrehaladásának segítségére Adolf Scheurl német nyelvű római jogi kézikönyvét magyarra fordította. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia Törvénytudományi Osztályának levelező tagjává választották. 1861-től a pesti egyetem Jog- és Államtudományi Karának prodékáni tisztségét töltötte be. Eközben közgazdaságtannal is foglalkozott.
Récsi Emil munkásságának jelentősége a közjogban mutatkozik meg. Ő írta meg az egyik első, modern értelemben véve is tudományos közjogi munkát. A tudományág első művelőinek egyike volt a magyar közigazgatási jogászok között. „ Életműve bizonyítéka annak, hogy azon ritka tehetségű tudósok közé sorolható, akiket joggal nevezhetünk lángelméknek.” 1864. június 1-én hunyt el Pesten.
