The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Pulszky Ágost – nemesi család sarjaként - 1846. július 3-án született Bécsben, Pulszky Ferenc és Walter Teréz nagyobbik fiaként. Apja Kossuth Lajos közeli barátja, a szabadságharc idején minisztériumi államtitkár, az Országos Honvédelmi Bizottság tagja, a Szemere-kormány meghatalmazott londoni követe, majd a szabadságharc után az emigráció vezéralakja, a kiegyezést követően pedig a Nemzeti Múzeum igazgatója volt. Gyermekkorát atyjával, külföldi száműzetésben töltötte. Gimnáziumi tanulmányait Londonban és Turinban (ma: Torino) végezte. Az emigrációs éveknek is köszönhetően a több nyelvet kiválóan beszélő fiatal Pulszky, apja akaratának megfelelően a pesti egyetemre jött jogot tanulni. 1866-ban Tauffer Emillel közösen írt, „A börtön-ügy múltja, elmélete, jelen állása különös tekintettel Magyarországra” című pályaművével elnyerte az egyetem első díját. A dolgozat egy évvel később könyv alakban is megjelent. Jogi doktorrá avatásának évében, 1868-ban az Akadémián tartott – választott tudományszaka fő kérdéseivel foglalkozó – előadást „A római jog, s az újabb kori jogfejlődés” címmel. A következő évben nyomtatásban is napvilágot látott tanulmányában tisztázza a jogbölcselet feladatait, s a korábban uralkodó főbb irányzatok kritikai értékelését adja. A magyar jogbölcselet önállóságának a megteremtése és a további fejlődés megalapozása ekkor veszi kezdetét, méghozzá Pulszky jóvoltából. Hazánkban, nevéhez fűződik a jogbölcseletnek az a nagy szemléleti váltása, amely Európa nyugati területein a 19. század első felében ment végbe, ami a természetjogi szemlélettel szemben a pozitivizmust helyezte előtérbe. 1868-69 között egyéves önkéntes katonai szolgálatot teljesített, majd 1869-70-ben a Nógrád megyei adminisztrációban dolgozott hivatalnokként. Ezt követően Budapestre került, ahol a pénzügyminisztérium első osztályú fogalmazója lett. Az 1871-es országgyűlési választásokon (25 évesen) képviselővé választották, mandátumát több cikluson keresztül megőrizte.
Pulszky Ágost 1872-ben készítette el „Az angol jogbölcselet történetéhez” című értekezését, amellyel 1874-ben magántanári képesítést nyert alma materében. Dolgozatában – az élete során mindig nagyra tartott – angol társadalomfilozófia és jogbölcselet fejlődését tekinti át a legkiemelkedőbb gondolkodók (Morus, Bacon, Hobbes, Locke) főbb tételeinek bemutatásán keresztül. Még a harmincadik életévét sem betöltő Pulszkyt 1875-ben kinevezték, Pauler Tivadar utódaként, a Pázmány Péter Tudományegyetem jogbölcseleti tanszékére egyetemi tanárnak. Ugyanebben az évben, — az angol kiadást néhány évvel követve — fordításában jelent meg Henry Sumner Maine „A jog őskora” című műve. A példaképének is tekintett, a történeti szemléletű jogtudomány kiemelkedő klasszikusa, Maine művéhez egy több mint száz oldalas – önálló tudományos értékkel bíró – „jegyzetet” fűzött, korrigálva az angol tudományosságban elfogadott szokásoknak a kontinentális szemlélet szerinti hiányosságait (pl. jegyzetek, hivatkozások megjelölése stb.). Maine nagy ívű munkája – az akkortájt Pulszkyt is foglalkoztató kérdésekről – a társadalom keletkezéséről, korai fejlődési szakaszairól és a jognak ebben játszott szerepéről szól. Megközelítési módját ekkor már egyértelműen áthatja a „A római jog, s az újabb kori jogfejlődés” című 1868-as tanulmányában már tetten érhető pozitivista gondolkodás, a történeti-szociológiai nézőpont. Maine fordításán túl, a legismertebb korabeli angol szerzők, mint pl. Herbert Spencer vagy Heron Caulfeild Denis, műveit tette hozzáférhetővé a hazai tudományos élet és az érdeklődők számára.
1878-ban tisztként vett részt a Monarchia bosznia-hercegovinai okkupációjában, hazatérve pedig ismét egyetemi oktatói munkájára helyezte a fő hangsúlyt. Az 1883-84-es tanévben a jog- és államtudományi kar dékáni teendőit látta el, majd – tudományos téziseinek összefoglalásaként – 1885-ben megjelentette fő művét „A jog és állambölcsészet alaptanai” címmel. Egyetemi előadásait összegző könyve angol nyelven is megjelent Londonban. A hazai tudományosság szempontjából mérföldkő Pulszky műve, hiszen megjelenésétől számítják Magyarországon a jogpozitivista szemléletmód diadalra jutását. A Magyar Tudományos Akadémia 1887-ben levelező tagjai sorába választotta, székfoglalója a „Jog- és állambölcsészet feladatai” címmel jelent meg 1888-ban. Tevékenysége ezt követően egyre inkább a gyakorló politikai pálya irányába orientálódott. 1894-ben barátja, báró Eötvös Loránd, a Wekerle-kabinet kultuszminisztere kérésére elvállalta a tárca államtitkári posztját, feladva egyetemi katedráját. Megürült tanszékére pályázat útján 1895-ben Pikler Gyula és Csarada János került. Itt kell megemlíteni politikai (politikaelméleti) felfogását tükröző parlamenti beszédeit. A politikának tudományos politikaként való felfogása és művelése jellemezte parlamenti közszerepléseit. Élete e szakaszában történeti, politikaelméleti, társadalmi, oktatási, társadalomfilozófiai tárgyú írásai láttak napvilágot (Az egyetemi kérdések Magyarországon, A nemzetiségről, Társadalmi czéljogok), emellett élénk érdeklődést mutatott a demokrácia, a kormányzat, a parlamentarizmus és a munkáskérdés problémái iránt.
Pulszky Ágosot jog- és államtudományi kutatásai, jogfilozófiai és jogbölcseleti tanulmányai kora elismert tudósai közé emelték. Nevéhez fűződik a szociológiai szemléletű társadalomtudományi gondolkodás magyarországi meghonosítása. Támogatásával jött létre 1900-ban a Huszadik Század című folyóirat. 1901-ben az akkor alakult Társadalomtudományi Társaság első elnökévé választották. Többek szerint „valódi polihistor” volt, akit számos társadalomtudományi ág érez magáénak. Jogi, politikai, szociológiai művekből álló könyvtára, az ún. Pulszky-gyűjtemény 1939-ben – Nagy Miklós könyvtárigazgatói működése alatt – került az Országgyűlési Könyvtárba. Pulszky Ágost 55 éves korában 1901. szeptember 11-én hunyt el Budapesten, nyughelye a Fiumei Úti Sírkertben található.
