"Pethő Sándor a XX. századi magyar politikai publicisztika egyedülálló képviselője.

Gimnáziumi tanárként kezdte pályáját. Budapesten, a VIII. kerületben. (...) A Budapesti Hírlap munkatársa, tanulmányokat írt a Budapesti Szemlébe, a Századokba, az Urániába. A modern magyar történelem szócikkeit írja a Révai Lexikonba. Emellett – heti tizennyolc órában – történelmet, földrajzot tanított. A következő években (...) az Élet című hetilap szerkesztője, cikkeket írt a Pesti Naplóba, az Alkotmányba, a Magyarországba, az Új Nemzedékbe, a Pester Lloydba, a Nyugatba. Tízesztendős tanári működése alatt a következő művei jelentek meg: Politikai arcképek (1911), Sorsok (1912), A szabadságharc eszméi (1916), Kísérlet a világháború katonai történetének (1914-1915) összefoglalására, a főgimnázium Értesítője (1916), A szárazföldi háború mérlege (1917), Magyarország és az entente hatalmak 1848-1849-ben (1918). 1917-től még a "tanári könyvtár őre" is.

(...) Pethő Sándort történelmi munkáiban, esszéiben elsősorban a nagy formátumú tör­ténelmi egyéniségek érdekelték. (...) Zrí­nyi, Rákóczi, Széchenyi, Apponyi, Andrássy foglalkoztatta – írásai megkapóan szubjektívek. Görgey alakja különösen érdekelte. (...) 1913-ban Visegrádon felkereste a kilencvenöt éves hadvezért. Az árulás vádja ellen Látogatás Görgeynél című munkájában tiltakozott. (...) Az 1916-ban megjelent, A szabadságharc eszméi című könyvében is úgy menti fel Görgeyt, hogy együtt emeli fel Kossuth Lajossal. (...) 1930-ban külön kötetben állított emléket Görgey Artúrnak. (...)

1920 végétől az Andrássyék által támogatott, ellenzéki legitimista napilapnak, a Magyarságnak lett alapító főmunkatársa. A tanári pályát akkor cseréli fel az újságírói hivatással. Ettől kezdve szinte hetente jelentek meg aktuális kérdésekkel foglalkozó történelmi-politikai vezércikkei vagy A magyar glóbuszról főcím alatti írásai. Gyakran írt a trianoni tragédiáról, a békeszerződésekről (...)

1930-ban jelent meg – a politikus halála után egy évvel – Andrássy Gyula emlékezete című munkája. (...)

1932-ben jelent meg A magyar Capioliumon című munkája, amelyben bizonyítani kívánta a legitimizmus történelmi aktualitását (...) e munkájával programot adott az 1930-as években újraéledő, új utakat kereső legitimizmus számára. (...)

Átvette (...) a Magyarság főszerkesztői tisztét. Elvei mellett következetesen kitartott. A Gömbös-kormány, a német orientáció, a szociális és nemzetireform-demagógia egyik legfelkészültebb, megvesztegethetetlen bírálója lett. Vasárnapi vezércikkei – általában közvetlenül gépbe diktálta – gyakran okoztak hideglelést a kormánypárt soraiban. (...)

1938 tavaszán (...) megvált a Magyarságtól.

Hosszabb tárgyalás után (...) sikerült új lapot alapítania: a Magyar Nemzetet. A lap első száma 1938. augusztus 25-én jelent meg. (...) A védekezés, néha tiltakozás vagy tanácsadás vált vezércikkeinek meghatározó hangjává. (...)

Az ország jobbratolódása, a németek, a nyilasok nyomása Pethőt hamarosan lesodorta az újságírói pályáról. 1940. július 24-én írta meg lemondását főszerkesztői állásáról. A megrázkódtatások az egészségét is kikezdték, Balatonfüredre ment kezelésre és pihenésre. Itt érte a vak és értelmetlen tragédia. 1940. augusztus 25-én látogatóba érkezett barátait a vasútállomásról taxin szállította szállására. Egy útkereszteződésnél gróf Nemes Vince Alfa Romeo kocsijával, nyolcvan-száz kilométeres sebességgel belefutott a lassan kocogó öreg taxiba. Az ütközés következtében Pethő Sándor a helyszínen meghalt."