The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Ökröss Bálint 1829-ben született Debrecenben jómódú földműves családban. A debreceni református kollégium tanulója volt. Az 1848-as forradalomban a Károlyi-huszárokhoz állt önkéntesnek, és mint altiszt részt vett a Haynau vezette osztrák főhadsereg elleni 1849. évi nyári hadjárat több ütközetében egészen a világosi fegyverletételig. A fegyverletételt követően bujdosásra kényszerült, majd nevelő lett. Pestre kerülve az egyetem jogi karára iratkozott be, majd az Országos Törvényszéken, illetve Szolnokon és Székesfehérváron talált munkát különböző beosztásokban. A császári pátenssel bevezetett közjegyzői rendszer idején Szentesen volt közjegyző, majd Pestre költözött, ahol egy köz-és váltóügyvédi irodát vezetett váltó jegyzőként. A jogi tanulmányai mellett irodalmi műveket is írt, valamint jól festett és rajzolt is.
1861-ben jelent meg első nagy munkája Általános magyar polgári magánjog az 1848-i törvényhozás és az országbírói tanácskozvány módosítványai nyomán címmel. A mű az akkor hatályos és érvénybe lépett jogszabályokat dolgozta fel. 1866-ban a Heckenast Nyomda kiadásában elindította a Jogtudományi Közlöny című jogi szakfolyóiratot, amely megváltozott formában, kisebb-nagyobb szünetekkel, a mai napig létezik. A folyóirat indulásakor elsősorban törvényalkotási-kodifikációs kérdésekkel kívánt foglalkozni, ami tükröződik a rovatokban is. A legjelentősebb rovat a Törvényhozás című volt, amelyben ő maga írt 13 részes tanulmányt a kodifikáció általános kérdéseiről. 1867-ben a folyóirat egyesült a Jogtudományi Hetilappal, amelynek Dárday Sándor volt a főszerkesztője. 1868-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, a székfoglalója A törvénykezés reformja címet viselte.
Horvát Boldizsár igazságyügyi miniszter titkárának nevezte ki 1867-ben, és ekkor kezdett a kodifikációval foglalkozni. Együtt dolgozott Szilágyi Dezső, későbbi igazságyügyi miniszterrel, Csemegi Károllyal, Suhayda Jánossal. Számos tanulmányúton vett részt Nyugat-Európában, ahol a külföldi jogrendszereket tanulmányozta. Nevéhez fűződik az 1874. évi közjegyzői törvény előkészítése is. 1875-ben a VIII. kerület királyi közjegyzője lett, majd a Budapesti közjegyzői kamara elnökévé választották. Magánélete nem alakult szerencsésen, mindhárom gyermekét elvesztette, ami nagyon megtörte testileg és lelkileg. 1889. elején hunyt el Vácott.
