The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Magyary Géza Alsólócon született 1864. szeptember 16-án. Gimnáziumi tanulmányait a nagyszombati érseki főgimnáziumban végezte, majd a Pozsonyi Királyi Jogakadémián és Budapesten jogot hallgatott. 1886-ban Pasquich-féle jutalomdíjat nyert a magán-és büntetőjogi jogsegély elveit tárgyaló értekezésével. Munkásságának kezdetén a nemzetközi joggal foglalkozott, később a polgári perjog témaköre került előtérbe, majd élete utolsó szakaszában ismét visszatért a nemzetközi joghoz. 1887-től 1889-ig ügyvédjelöltként, illetve bírósági joggyakornokként tevékenykedett. Joggyakorlati éveiben jogtörténeti kérdésekkel is foglalkozott. 1890-től a Kecskeméti Református Jogakadémia Jogtörténeti és Egyházjogi Tanszékén római jogot oktatott. Ezt követően tette le az ügyvédi vizsgát.
1893-tól a Nagyváradi Jogakadémián a kereskedelmi és a perjog rendkívüli tanára lett. Ebben az időben a kiadói és szerzői jog területén is kutatásokat végzett. „…szembesült azzal, hogy a polgári eljárásjog területe mennyire ‘lehanyagolt’, szemben a kereskedelmi jog és általában a magánjog kiművelt rendszerével. Ezen felismerése nyomán egyre erősödött benne az az igyekezet, hogy rendszert és világosságot teremtsen e területen.” (Horváth E. Írisz) 1895-től már az akadémia nyilvános rendes tanáraként oktatott. A Magyar Jogászegylet választmányi tagja volt, később pedig a Könyvkiadó Bizottság, majd a Perjogi Szakosztály elnöke. 1905-ben Budapesten rendkívüli tanárrá, egy évvel később rendes tanárrá nevezték ki. 1909 és 1910 között a Jog-és Államtudományi Kar dékánja volt. Ekkor kezdett el a perjoggal részletesebben foglalkozni. 1907-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1917-ben rendes tagjává választotta. 1916-tól részt vett a Szent István Akadémia munkájában.
Az 1910-es évek végén visszavonult a perjogászi munkájától, de tudományos tevékenységét tovább folytatta, visszatérve a nemzetközi jog témaköréhez. Hat évig a nemzetközi bíráskodás területén végzett kutatómunkát. 1922-ben megjelent német nyelvű monográfiája (Die internationale Schiedsgerichtsbarkeit im Völkerbunde) által a nemzetközi jog legjelesebb európai művelői közé emelkedett. 1927-ben a L’Institut de Droit International nemzetközi egyesület tagjává választotta, amelynek az egyetlen magyar tagja volt. Magyary Géza munkássága során jelentős publicisztikai tevékenységet végzett, értekezései megjelentek többek között a Magyar jogi szemle, a Gazdasági jog, a Polgári jog, a Magyar Jogászegyleti Értekezések, a Nemzetközi jog tára, a Kereskedelmi jog, az Ügyvédek lapja, a Jogállam, a Magyar külpolitika, a Jogtudományi Közlöny, a Magyar igazságügy és a Jogi szemle című folyóiratokban. Gondolatvilágában a kultúra szerepe meghatározó volt. Fontosnak tartotta, hogy a jogszabályok tartalma hangsúlyozza az erkölcsi normák tiszteletben tartását.
Életének utolsó éveit a Pilisben töltötte, 1928. október 9-én hunyt el. 1930-ban posztumusz az MTA nagyjutalmában részesült a polgári perjog és a nemzetközi jog területén végzett tudományos munkájáért.
