Pollák Illés Szombathelyen született, 1852. december 13-án. Édesapja Pápán volt zsidó tanító. Pollák a pápai református kollégiumban, majd Budapesten és Bécsben végezte tanulmányait. 1875-ben az ügyvédi kamara felvette tagjai közé, de csak négy év múlva, 1879-ben nyitott önálló ügyvédi irodát Budapesten. Korának híres bűnügyi védője volt. A budapesti Ügyvédi Kamara később ügyészévé választotta. Pollák nevéhez fűződik az Országos Ügyvédszövetség megalapítása is. Ennek elnöki tisztjét is ő töltötte be hosszú évekig. A Kúria ügyvédi tanácsának is tagja volt. 1902-ben megbízást kapott az Igazságügyi Minisztériumtól az ügyvédi rendtartás tervezetének elkészítésére. Ügyvédi pályája mellett szépíróként és publicistaként is maradandót alkotott. Munkái – a jogtudományon túl – a bölcselet és a társadalomtudomány területét érintették. 1885-ben felveszik a Könyves Kálmán szabadkőműves páholyba. 1913-ban munkája elismeréséül udvari tanácsosi címet kap.
Írásai a Pesti Hírlapban, a Pester Lloydban, a Magyar Szalonban, az Országos Hírlapban, a Magyar Hírlapban és a Hétben jelentek meg. Műveit Homo és Flamma álnéven is publikálta. Kortársai kiemelik kiváló szónoki képességeit, szarkasztikus humorát és fiatalos lendületét.
Bár betegsége miatt 1924-ben egyik lábát amputálták, szellemének frissessége és derűs életszemlélete haláláig megmaradt. 1930-ban hunyt el, hamvai a Kozma utcai izraelita temetőben nyugszanak.