Fabinyi Tihamér

Fabinyi Tihamér - Kép forrása: FSZEK, Budapest Gyűjtemény
(Hisnyóvíz, 1890. augusztus 7. – Boston, 1953. június 11.)
jogász, politikus, országgyűlési képviselő, kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, pénzügyminiszter

Életrajz, munkássága

Evangélikus családba született 1890. augusztus 7-én a Gömör vármegyei Hisnyóvizen. Jogi egyetemi tanulmányait Budapesten, Berlinben, Bécsben, Lipcsében és Cambridge-ben végezte. 1913-ban „sub auspiciis regis” (azaz királyi kitüntetéssel) avatták a jog -és államtudományok doktorává Budapesten. Pályáját a budapesti Királyi Törvényszéken kezdte, majd a királyi Kúrián és a Hatásköri Bíróságnál folytatta. Törvényszéki bíróként hívták az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítő osztályára. 1921-ben felhagyott állami állásával és a Ganz-Danubius gyár igazgatója lett. Később ügyvédi irodát nyitott, ahol nyelvismeretét hasznosítva nemzetközi, perjogi és gazdasági ügyeket vitt. Kiválóan beszélt németül, franciául, angolul és olaszul is. Számos publikációja jelent meg és szerkesztőbizottsági tag is volt a Magyar Jogi Szemlénél. 1924-ben – Jogtudományi munkásságának elismeréséül – a budapesti tudományegyetem perjogi magántanárává nevezték ki. Ezt követően a közgazdasági egyetem is meghívta tanárai közé. Itt részvénytársasági és szövetkezeti jogot, valamint perjogot oktatott 1927-től. Talán legismertebb írása a választottbíróságokról szóló könyve, mely számos elemében máig is érvényes. (Fabinyi Tihamér. A választott bíráskodás. Budapest: Szerző, 1920.)  
A Gömbös Gyula vezette kormányban 1932-ben kereskedelemügyi miniszter lett, majd 1935-től pénzügyminiszter. Minisztersége alatt fejlesztette hazánk kereskedelmi kapcsolatait Olaszországgal és Ausztriával, valamint nagy hangsúlyt helyezett a balatoni idegenforgalom népszerűsítésére.
1938 és 1944 között a Magyar Általános Hitelbank elnökeként dolgozott.
Munkásságát számos kitüntetéssel jutalmazták, többek között a II. osztályú hadiérem-kereszttel, a Magyar Érdemrend nagykeresztjével és az Olasz Királyi Koronarend nagykeresztjével is.
1944-ben a német megszállás után elhagyta Magyarországot. Először Svájcba emigrált, majd Bostonban telepedett le, ahol a Boston College Graduate School of Economics professzoraként dolgozott.
Az emigrációban már nem politizált. Kizárólag tudományos munkásságának szentelte életét. 1953. június 11-én szívszélhűdésben halt meg Bostonban.

Irodalom

  • Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól / szerk. Hamza Gábor, [társszerk. Deák Péter]. - Budapest : Akadémiai Kiadó, 2021. - 385 p. : ill. ; 24 cm
  • Hamza Gábor: Feljegyzés Fabinyi Tihamér (1890-1953), az MTA tiszteleti tagja (1940-1945) tudományos munkásságáról és közéleti szerepléséről / Hamza Gábor. In: , 4.sz. (2013.) p.[2] lev.Jogelméleti Szemle, 1588-080X