1864. május 14-én Devecseren született. Szülei kisnemesek voltak. A gimnáziumot Győrben végezte el. Szintén Győrben, a jogakadémián kezdte meg jogi tanulmányait, később a budapesti egyetemen, majd 1885–86-ban a berlini egyetemen is tanult. Jogtudományi és államtudományi doktori oklevelét 1887-ben vette át Budapesten. Ezt követően előbb ítélőtáblai segédfogalmazó lett, majd 1891-től az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott. 1897–1900 között ítélőtáblai bíró.
Egyetemi oktatói tevékenységét 1888-ban kezdte meg. Büntetőjogot és büntetőeljárást oktat, ekkor még magántanárként, később a büntetőjog rendes tanára lesz. 1903-1904-ben ő a jogi kar dékánja. 1910 és 1913 között politikai államtitkár a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban. 1913. január 4-től 1917. június 15-ig igazságügyminiszter.
1901-től levelező, majd 1912-től, rendes tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, melynek 1920 és 1935 között főtitkára is.
1910-1918 között marosújvári választókerület országgyűlési képviselője, 1927 és 1945 között felsőházi tag.
Tudományos pályáján, a börtönüggyel, a bűnmegelőzéssel, kriminológiai kérdésekkel, a visszaesés témakörével, illetve a fiatalkorúakkal foglalkozott elsősorban. Műveinek legnagyobb részét az 1800-as évek végétől politikai karrierjének kezdetéig, azaz 1910-ig publikálta.
Munkásságával meghatározó szerepet játszott a hazai büntetőjog-tudomány megreformálásában. A fiatalkorúakkal kapcsolatos nézetei a mai napig helytállóak.
1953. február 15-én, Budapesten hunyt el. Kérésére –a farkasréti temetőben történt búcsúztatása után – koporsóját a bőnyrétalapi temetőben helyezték végső nyugalomra.