The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Lőw Tibor 1873. december 27-én született Budapesten. Édesapja Lőw Tóbiás, büntetőjogász, jogi szakíró, királyi főügyész-helyettes, aki 1872-ben, a királyi ügyészségi rendszer felállítása után lett a híres főügyész, Kozma Sándor helyettese és egészen haláláig, 1880-ig látta el a főügyész-helyettesi tisztséget. Nagyapja Lőw Lipót, aki az 1848-i szabadságharcban, mint zsidó tábori lelkész vett részt, majd 1850 és 1875 között Szeged főrabbijaként működött. Egy öccse volt, Lőw Lóránt. Felesége Nathan Elza, akivel 1919. szeptember 23-án, Budapesten kötött házasságot. A házasságukból két gyermek született: Lőw Éva és Lőw Hanna.
Középiskolai tanulmányait a budapesti Kegyes Tanítórendiek Főgimnáziumában folytatta. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen és Lipcsében végezte, majd ügyvédi és bírói vizsgát tett. 1899-től bírósági szolgálatot teljesített. Az igazságügyi miniszter 1899. december 11-én a Budapesti Királyi Törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki, majd ugyanitt 1903-tól jegyzői kinevezést kapott. 1904. július 31-én miniszteri előterjesztés alapján az uralkodó albíróvá nevezte ki a budapesti IV. kerületi járásbírósághoz. 1908. március 10-én a Budapesti Királyi Törvényszéken törvényszéki bírói, majd 1921-től tanácselnöki kinevezést kapott. 1926-tól a Budapesti Királyi Ítélőtábla bírája, ahol 1929 és 1940 között a kereskedelmi tanács elnökeként működött. Bírói tevékenységét, működését mind bírótársai mind a jogi szakma részéről mindig nagy elismerés övezte, tanácselnöki kinevezése kapcsán az alábbi méltató sorok jelentek meg a Jogtudományi Közlöny 1929. november 1-jei, 21. számában: „… örömmel állapítjuk meg, hogy igazságügyünk vezető tényezőinek sikerült a tanács élére Lőw Tibor személyében olyan bírót állítani, akinek bírói múltja, a gyakorlati élet iránti érdeklődése, a külföldi jogrendszerekben és jogi irodalomban való nagy jártassága és nem utolsó sorban fáradhatatlan szorgalma biztosítékát nyújtják annak, hogy a tanács nemcsak az egyes ügyek elintézésében feleljen meg feladatának, hanem egyben fontos közege legyen a judicatura fejlődésének is…”
Lőw Tibor nemcsak mint bíró, hanem mint jogíró is kiváló volt. Elsősorban kereskedelmi joggal és hiteljoggal foglalkozott, a kereskedelmi joggyakorlat kiváló fejlesztőjeként tartják számon. Cikkei jelentek meg a témában többek között a Jogállam, a Jogtudományi Közlöny és a Kereskedelmi Jog című folyóiratokban. A korlátolt felelősségű társaságok ügyvezetőségének ellenőrzése címmel két részből álló cikke jelent meg a Jogtudományi Közlönyben (1. rész. 1934. 29. sz. p.169-170., 2. rész. 1934. 30. sz. p.173-175.), a Jogállam 1930. 1-2. számában pedig az okirati kényszer és a kereskedelmi jog kapcsolatáról értekezik. Több évtizeden át, 1917 és 1934 között szerkesztette a Jogtudományi Közlöny melléklapjaként megjelent Hiteljogi Döntvénytár című időszakos döntvénygyűjteményt. Löw Tibor nemcsak a hiteljog egészét ismerte kiválóan, de otthonos volt a magánjog egyéb területein és a polgári eljárásjogi kérdésekben egyaránt, amiről számos cikke is tanúskodik. A bírói hatáskör és a per érdeme címmel jelent meg írása a Jogtudományi Közlöny 1908. évi 44. számában, Ítéletek és indokaik címmel pedig a Polgári Jog 1928. 4. számában fejti ki nézeteit az ítélkezés módszereivel kapcsolatban.
1902-ben a Grill Kiadó gondozásában jelent meg a kereskedelmi törvény (1875. évi XXXVII. törvény) német nyelvű szövegváltozata, jegyzetekkel, magyarázatokkal és tárgymutatóval ellátva. Az összeállítást háromszor adták ki, a 2. kiadás 1910-ben, a 3. kiadás pedig 1924-ben látott napvilágot.
Röviddel halála előtt, 1940-ben jelent meg a korlátolt felelősségű társaságokról írt kommentárja A korlátolt felelősségű társaság és a csendes társaság törvényének (1930: V. tc.) magyarázata címmel. A TÉBE kiadónál megjelent munkában a szerző a legapróbb részletekig elemzi a korlátolt felelősségű társaságról és a csendes társaságról szóló 1930. évi V. törvényt, és közli a törvényhez kapcsolódó joggyakorlatot is. Löw Tibor az ítélőtábla kereskedelmi tanácsának elnökeként éveken keresztül irányító szerepet játszott a törvény alkalmazásának bírói munkájában.
A magyar jog és jogirodalom területén kívül nagy jártassága volt a külföldi jogrendszerekben és jogirodalomban is. Számos külföldi – elsősorban német nyelvű – jogi művet ismertetett a hazai jogi szakfolyóiratokban. A jogi műveltség mellett széleskörű általános műveltséggel is rendelkezett. A jogi stúdiumon kívül a történelem és bölcsészet érdekelte leginkább.
Lőw Tibor főhadnagyi rangban harcolt az I. világháborúban és katonai szolgálatával 1916-ban kiérdemelte a Signum Laudis (Katonai Érdemérem) kitüntetést, emellett a IV. Károly király által 1916-ban alapított háborús emlékérem, a Károly-csapatkereszt tulajdonosa is volt.
1940. szeptember 5-én hunyt el Budapesten. Sírja a Farkasréti izraelita temetőben található.
