"Kossuth 1841 novemberében született a reformkori Pesten, ahol anyja, Meszlényi Terézia mellett Karádi Ignác nevelővel töltötte kisgyermekkorát. Miután a szabadságharc elbukott, Kossuth Lajos emigrációba vonult, gyermekei pedig egy év késéssel követték őt, 1850-ben a törökországi Kütahyában csatlakoztak apjukhoz. Ferenc tanulmányait a párizsi politechnikumban és a londoni egyetemen végezte, majd 1859-ben titkára lett a Magyar Nemzeti Igazgatóságnak, miközben mérnöki diplomát szerzett. Az emigráns kormányzó fia elismert szakemberként Olaszországban kapott munkát, 1861-től a ligúriai vasútvonal építésénél alkalmazták, az 1864-től épülő mont-cenisi alagút fúrásánál pedig osztályfőnökként dolgozott. Bár a kiegyezés után Magyarországon országgyűlési képviselőnek választották, Kossuth mégis olasz földön maradt, és a hazatérés helyett a cesenai bányatársaság, majd 1877-től a nápolyi Impresa Industriale Italia vezérigazgatója lett.

Kossuth Ferenc mérnöki tudását Európa-szerte elismerték, ő nyerte például azt a pályázatot, melyet az egyiptomi kormányzat a Níluson átívelő acélhidak megépítésére írt ki. A későbbi politikus az Olaszországban töltött évek alatt számos állami kitüntetést, sőt, lovagi címet is szerzett. Kossuth Lajos 1894-ben bekövetkező halála után aztán ő kísérte haza az egykori kormányzó elnök holttestét, és eldöntötte, hogy visszatér Magyarországra. Még ebben az évben hazaköltözött és 1895-ben Tapolca képviseletében tagja lett az Országgyűlésnek. Kossuth Ferenc apja eszmei nyomdokain haladva ellenzékben kezdett el politizálni, hamarosan a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöki székébe került, miközben jelentős pozíciót szerzett a sajtóban is. 1905-ben Kossuth lett a választásokra létrehozott "szövetkezett ellenzék" pártközi bizottságának az elnöke, majd a – Fejérváry Géza-féle darabont-kormány bukása után – hatalomra kerülő koalíció egyik kulcsfigurája.

A Wekerle Sándor vezetésével felálló koalíciós kormányban 1906 áprilisától 1910 januárjáig a kereskedelmi miniszteri posztot töltötte be, ám hasonlóan a kabinet többi tagjához, ő is adós maradt az eredményekkel. A koalíció hatékonyságát a kormányzás során ráadásul a belső viták is megnehezítették, melyek rövid úton törést okoztak az Ellenzéki Párton belül. Az 1909-es szakításkor Kossuth alulmaradt Justh Gyulával szemben, ezért jobb híján az egykori párt maradékából szervezett egy ellenzéki formációt. A széttagoltság a dualizmussal szemben álló erőket visszalökte az ellenzéki szerepbe, a Nemzeti Munkapárt az 1910-es választásokon fölényes – 60% feletti – győzelmet aratott. A Függetlenségi Párt 1913-ban egyesült újra, a mérnök-politikus azonban betegsége miatt ekkor már csak egy jelentéktelenebb elnöki szerepkört vállalt el. A politikai pályán kevésbé sikeres Kossuth Ferenc mérnök egy évvel később, 1914. május 25-én hunyt el Budapesten."