The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Katona Mór 1845-ben a Pozsony vármegyei Szentmihályfalván született, középnemesi családban. Jogi tanulmányait 1866-ban a pesti egyetemen kezdte, aztán egy évet a bécsi egyetemen tanult, ahol többek között olyan híres jogtudósokat hallgathatott, mint Ihering Rudolf, Ungern, és Stein. 1871-ben a pesti egyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett. Még ebben az évben Pauler Tivadar közoktatási miniszter megbízásából joggyakornok lett a pesti ítélőtáblán, ami szakmai pályafutásának kezdete volt. 1872-74 között a nagyszebeni jogakadémián helyettes tanár, egyúttal 1872-től a pesti egyetemen a magyar magánjog tanára volt. Jogtudományi tanulmányai már 1870-től megjelentek, elsősorban a Jogtudományi Közlönyben. Eleinte a büntetőjog témakörével foglalkozott. 1870-ben megjelent a „A tévedés beszámítása a büntetőjogban” című munkája, amivel Pasquits pályadíjat nyert. Utána főként a magyar magánjog különböző kérdéseivel foglalkozott. 1874-ben kinevezték a győri jogakadémia magyar magánjog és az osztrák polgári jog tanárává, 1892-től a kassai, 1899-től a pozsonyi jogakadémián a büntetőjog, majd a polgári jog tanára. „A Pénztartozások” című munkáját a Magyar Tudományos Akadémia Sztrókay-díjjal jutalmazta.
Kiemelkedő szerepet vállalt a Szabadelvű Párt győri szervezetének helyi lapjában, a Győri Közlönyben, ahol több éven keresztül szerkesztői feladatokat látott el. Katona Mór politikailag is aktív volt. Nagy politikai sikere volt, hogy az 1887. évi képviselőválasztáson sikerült legyőznie a helyi ellenzék jelöltjeit. Évtizedes tanári tapasztalatai alapján 1899-ben megalkotta a magyar magánjog vázlatát, ami „A mai érvényű magyar magánjog vezérfonala” címmel jelent meg. Írásait az alaposság és az elmélyedés mellett a fogalmazás precizitása, nyelvezetének szép magyarossága jellemezte. 1903-tól a budapesti egyetemen a magyar magánjog nyugalmazott tanára. 1903-1905 között országgyűlési képviselő volt a Szabadelvű Párt színeiben. Rövid ideig tartó képviselősége alatt azzal szembesült, hogy nem a politikai pályára termett, és így továbbra is az oktatói hivatás mellett maradt. Hallgatói körében nagy megbecsülésnek örvendett. 1908-1909-ben a budapesti egyetem jog és államtudományi karának dékánja.
„Idős Katona Móricz, igazi nagysága azonban nem jogi irói minőségében rejlik, sokkal nagyobb volt ő mint jogi oktató. Igazi praeceptor juris volt, ki atyai szeretettel csüngött tanitványain, s kit azok rajongásig szerettek. Akkor volt igazán boldog, ha tanitványai körében lehetett, mert a tanítás éltető eleme volt” (dr. Sztehlo Zoltán egyetemi magántanár, jogakadémiai ny. r. tanár) Oktatói pályafutása 1915-ben ért véget, amikor nyugdíjazták. 1927-ben hunyt el, Budapesten, a Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra.
