The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Kallós Lajos 1819. május 15-én született Borzován, nemesi származású szülők gyermekeként. Tanulmányait a sárospataki református kollégiumban végezte. 1842-ben a gróf Károlyi uradalmi ügyészségen töltötte gyakorlati évét, 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. Gyakornoki tevékenysége után Pesten folytatta jogi pályafutását, ahol a királyi tábla helyettes jegyzőjeként dolgozott három éven át Balassa Lajos mellett. 1846-tól kezdve publikált rendszeresen magyarul jogi tanulmányokat és szakkönyveket. Elsőként az Alapelvek a magyar polgári jogban című jogtani kézikönyv fűződik a nevéhez, melyet István főhercegnek, Magyarország nádorának ajánlott. Ezen művét 1848-ban egy másik követte: Négy lap az élet jogirataiból, melyet 1862-ben Debrecenben új cím alatt adtak ki, ami a „Magyarországi főtörvényszéki ítéletek gyűjteménye” nevet viselte. 1852-ben jelent meg az Osztrák polgári jog elvei című jogtudományi értekezése.
1851–1853-ban a sárospataki főiskola jogi tanszékén a magyar jog elveiről tartott előadásokat. 1853-ban a debreceni református kollégium jogtanára lett, és még ugyanebben az évben a kultuszminiszter rendelete alapján nyilvános jogakadémiává minősítették a jogi tanszéket. Itt dolgozott haláláig. Közkedveltségére jellemző, hogy diákjai emlékünnepséget rendeztek elhunytakor. Az MTA 1863 január 13.-án Lonovics József érsek javaslatára (akivel Kallós Lajos folyamatosan levelezésben állt) választotta meg levelező tagjává, székfoglalója a törvénytiszteletről szólt. Több műve kéziratban maradt (Egyetemes európai jogtörténet; Kamatkérdés). Többször is felszólalt a magyar protestáns autonómiáért és a debreceni jogakadémia érdekében, egyik ilyen jelentős felszólalását 1875-ben tette. Publicisztikai tevékenysége se volt elhanyagolható, hiszen több sajtótermékben is megjelentek a cikkei. Írt a Pesti Hírlapba 1849-ben, a debreceni Protestáns Egyház Könyvtárába 1857-1860 között, ahol megjelent a „Rövid áttekintés a magyarországi protestáns egyház élete fölött, az erre vonatkozó törvények vezérlete szerint, Ó szövetségi fő vagy sarkpontjai” című elemzése. 1864-ben a Magyar Akadémiai Értesítőben jelent meg a székfoglalója A törvények tiszteletéről címmel. Később is írt jogi cikkeket a szaklapokba, és néhány, a jog körébe tartozó szótári cikkre észrevételeket küldött. 1882. szeptember 2.-án hunyt el Debrecenben. Temetésén Könyves Tóth Mihály tartott egyházi beszédet, majd Balogh Ferencz ismertette életpályáját.
A portré a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményéből származik - köszönet érte.
