The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Imling Konrád 1840. november 26-án született. Gimnáziumi tanulmányait Rozsnyón kezdte el, majd Kassán fejezte be. A pesti egyetemen folytatott jogi tanulmányokat 1860-tól 1864-ig. Ez idő alatt nevelő volt gróf Andrássy Manó házában. A királyi kúrián és az orvosi törvényszéknél töltötte gyakorlati éveit. 1868-ban szerezte meg a jogi doktori címet, illetve tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően ügyvédként tevékenykedett Késmárkon. 1873-ban a tornai törvényszékhez nevezték ki bírónak, majd 1877-ben a kassai törvényszékhez került. 1881-ben került pótbíróként a budapesti királyi ítélőtáblához. 1886-ban rendes bíró lett. 1891-ben nevezték ki kúriai bíróvá.
1889-ben az Igazságügy-minisztérium munkatársa lett, ahol részt vett a törvényelőkészítési munkákban, és a telekkönyvi betétek szerkesztésében Az ő érdeme volt a telekkönyvi intézmény egységesítése, valamint a telekkönyvi rendeletek határőrvidékre és Fiumére való kiterjesztése. Részt vett a jogi oktatásban is: tagja volt az ügyvédi, bírói vizsgabizottságnak és a jogi államvizsga bizottságainak. 1894-től jelentős szerepet vállalt a polgári törvénykönyv előkészítésében, különös tekintettel a dologjogi rész megalkotására, valamint a házassági vagyonjog átdolgozása is a nevéhez fűződik. 1906 és 1913 között a törvénykönyvtervezet előkészítési munkáinak vezetője volt. A Fodor-féle Magyar magánjogban a telki terhek, a zálogjog és a szolgalmak fejezeteinek kidolgozásáért felelt.
Jogi szakcikkeket írt többek között dologi jogi, telekkönyvi jogi témákban a Magyar Jogászegyleti Értekezések, az Ügyvédek lapja, a Telekkönyv, a Jogtudományi közlöny, az Erdélyrészi jogi közlöny, A jog és a Magyar jogászújság című folyóiratokban. 1913. március 27-én hunyt el Budapesten, 72 évesen.
Az arckép forrása: Vasárnapi Újság, 1913. LX. évf. 14. szám. p.278.
