A modern magyar jog kiépülése 1861-től indult meg hazánkban, melynek első és egyik legfontosabb mérföldkövét az 1861. január 23-tól március 4-ig ülésező Országbírói Értekezlet munkájának eredményeként megalkotott Ideiglenes Törvénykezési Szabályok jelentették.

Ferenc József az 1860. évi Októberi Diploma kiadása után az 1848 áprilisi törvényeket megelőzően működő bírósági szervezet visszaállítását is elrendelte, amellyel Magyarország (Erdély és Horvátország nélkül) igazságügyi autonómiához jutott. A magyar bíróságok azonban nem ítélkezhettek a pátensekkel behozott, oktrojált idegen jog alapján, hiszen az uralkodó az 1848-as törvényeket nem ismerte el, a régi feudális jog visszaállítása pedig ellenkezett volna a jogbiztonság alapvető követelményével. Az uralkodó 1860. október 2-án a következő legfelsőbb kéziratot intézte báró Vay Miklós magyar kancellárhoz: „Kedves báró Vay! Minekutána szándékom, Magyarországom összes törvénykezési ügyét ismét ezen ország határai közé visszahelyezni, – ennélfogva országbíróm Nékem több alkalmas egyéniségeket fog kijelölni a királyi Curia tagjaiul, kik az ő elnöklete alatt, más alkalmas egyéniségek közbejöttével, mindenek előtt a magyar igazságszolgáltatásnak szervezése felett tanácskozandván, ebbeli javaslataikat magyar kir. kanczelláriám útján haladéktalanul Elém térjesztendik...”[1]

Gróf Apponyi György országbíró 1863-ban (Forrás: https://vasarnap.hu/2019/11/30/az-idosebb-apponyi/)

1861. január 20-án megtörtént a királyi Kúriát és a királyi ítélőtáblát magában foglaló hétszemélyes tábla tagjainak kinevezése, február elsején pedig megszűnt a bécsi legfőbb törvényszéknél fölállított magyar osztály működése. Ferenc József gróf Apponyi György országbírónak adott megbízást arra, hogy a Hétszemélyes Tábla bíráiból és más kimagasló jogtudósokból, gyakorló jogászokból hívjon össze egy bizottságot abból a célból, hogy az indítványt tegyen, illetve egy ideiglenes tervezetet dolgozzon ki az alaki és az anyagi törvények iránt, megvizsgálva a régi magyar jogszabályok alkalmazásának lehetőségét is.

Az országbíró a hatvan tagú bizottságba a Hétszemélyes Tábla bíráin kívül ügyvédeket, egyetemi tanárokat, jogtudósokat, politikusokat, kereskedelmi és bányászati szakembereket hívott meg. A tagok között szerepelt többek között Deák Ferenc, Ghyczy Kálmán ügyvéd, politikus, később a Képviselőház elnöke, Horváth Boldizsár ügyvéd, utóbb országbírói ítélőmester, majd igazságügyi miniszter és Wenzel Gusztáv egyetemi jogtanár. Tagja volt a bizottságnak a pesti és debreceni kereskedelmi kamara elnöke, valamint Majláth György főtárnokmester, később országbíró, majd az első kúriai elnök és a főrendiház elnöke.

A tanácskozás egyik résztvevője, Majláth György főtárnokmester, később országbíró, majd az első kúriai elnök és a főrendiház elnöke. (Forrás: Wikipedia)

Az Országbírói Értekezlet hat héten át folyó tanácskozásáról folyamatosan tudósított a Sürgöny című hivatalos lap, az értekezlet előmunkálatainak, a tanácskozás diskurzusainak jegyzőkönyvét, „naplóját” utóbb pedig Ráth György országbírói elnöki titkár, az értekezlet jegyzője jelentette meg[2], aki így fogalmaz a kötet előszavában:

„Az értekezlet előmunkálatai és vitatkozásai már elvont tudományos szempontból is annyi belbecscsel birnak, a régi magyar jogalapok és az új jognézetek, jogalakok és birtokviszonyok közt, a kiegyenlítésnek oly sok elemeit foglalják magukban: hogy jelen munkának, mint az értekezlet teljes hiteles naplójának kinyomatása már eleve czélszerünek találtatott…”

Az Országbírói Értekezlet rövid idő alatt rendkívül jelentős munkát végezve elkészítette a hazai bíróságok számára az átmenetileg – a szükséges új kódexek megalkotásáig – alkalmazandó szabályokat, az ún. Ideiglenes Törvénykezési Szabályokat (ITSZ) annak érdekében, „...hogy a hazai törvények, a közhitel megrendítése, a magánjogviszonyok sérelme s a törvénykezés fennakadása nélkül ismét életbe léphessenek s egyúttal a kor igényeinek s az átalakult viszonyok szükségeinek is megfeleljenek...” [3]

Ráth György országbírói elnöki titkár, az értekezlet jegyzője adta közre 1861-ben a tanácskozás jegyzőkönyvét.

Az ITSZ nyolc részre tagolódott és nemcsak a szűkebb értelemben vett magánjogra, hanem a büntetőjogra, a polgári és a büntető eljárásjogra, a csőd-, kereskedelmi és váltójogra, a bányajogra, az ügyvédségre és a közjegyzőkre, valamint az árvaügyre kiterjedő rendelkezéseket is tartalmazott. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok az 1848-as törvényhozás eredményeiből indultak ki. Az Országbírói Értekezlet azt tekintette fő feladatának, hogy a neoabszolutizmus idején kibocsátott jogszabályokat összhangba hozza a korábbi törvényekkel és a szokásjoggal.

Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok magánjogi rendelkezéseinek egy része hatályon kívül helyezte az abszolút kor rendeleteit, és helyette visszaállította a magyar jogot. Így nyerte vissza érvényét többek között a magyar váltótörvény, az 1840. évi XV. törvénycikk. A rendelkezések másik csoportja fenntartotta az abszolút korszak pátenseinek egy részét, így például az 1855-ös telekkönyvi rendtartást és az úrbéri viszonyok rendezésére kiadott pátenseket. Az 1853-as osztrák polgári törvénykönyvnek csak bizonyos részei, így például a telekkönyvi rendtartással összefüggő passzusai maradtak hatályban. Az Országbírói Értekezlet után tehát a magyar magánjog anyagát az ITSZ rendelkezéseivel a korábbi törvényekből és szokásjogból, az osztrák polgári törvénykönyvből és az ennek bevezetésére szolgáló pátensekből érvényben hagyott szabályok alkották.

Az ITSZ első részébe foglalt polgári eljárásjogi szabályok átmeneti rendelkezései, amelyekben hatályon kívül helyezik a vonatkozó osztrák törvénykönyveket, pátenseket.

Az ITSZ hatálya Magyarországra, a Temesi Bánságra és a Szerb vajdaságra terjedt ki. Minthogy a provizórium alatt a Partiumot ismételten Magyarországhoz csatolták, az ITSZ rendelkezései ott is érvénybe léptek, ezzel szemben rendelkezései nem terjedtek ki Erdélyre, ott továbbra is az 1853-as osztrák polgári törvénykönyv maradt hatályban.

Az Országbírói Értekezlet összehívásának célja eredetileg az volt, hogy egy törvényjavaslat kerüljön kidolgozásra. Az ITSZ-t azonban a képviselőház, az egyelőre rendezetlen közjogi viszonyokra hivatkozva – minthogy az országnak nem volt megkoronázott királya, és az országgyűlés működésének sem volt még meg az összes alkotmányos kellékei – nem kívánta javaslatként megtárgyalni, hanem csak azt mondta ki az 1861. június 22-én tartott ülésén, hogy

„...a magyar magánjogi – és egyéb – törvények visszaállíttatnak, de amennyiben azok az 1848: XV. tc. és a szem elől nem téveszthető újabb jogviszonyok miatt alkalmazhatók nem volnának, addig míg törvényeket alkotni lehetne, az Országbírói Értekezlet munkálatát ideiglenes kisegítő gyanánt használhatónak tekinti”. [4]

Miután a képviselőház nyilatkozatát megtette, azt a főrendi ház is megerősítette július 1-jén, majd ezeket a határozatokat Ferenc József is elfogadta és az 1861. november 5-iki leiratában megerősítette. A királyi kúria az 1861. július 23-án tartott vegyes ülésen úgy foglalt állást, hogy „addig, amíg az alkotmányos törvényhozás másként nem rendelkezik, azonnal mindennemű törvényes eljárásaiban állandó zsinórmértékül követendő.”[5]

Az Országbírói Értekezlet javaslatai a törvénykezés tárgyában: Országgyűlésileg ajánlva 1861. júniusban. 3. árva-ügyi Rendeletekkel bőv. kiad. ed. Pest: Lampel Róbert, 1866. A Magyar Törvények Zsebkiadása.

A királyi Kúriának ezt a határozatát Apponyi György országbíró még ugyanazon a napon körlevéllel küldte szét az ország összes törvényhatóságának. „Boldognak érzem magamat — így szól ebben a körlevélben — „hogy a mindenható elérnem engedte azon időpontot, melyben annyi viszontagság után végre lehetővé vált, a hazai igazságszolgáltatást a törvény előtti egyenlőség magas elvének megsértése, a lefolyt 12 év alatt támadt uj jog- és birtokviszonyok megzavarása, a közhitel megrendítése és a jogfolytonosság megszakadása nélkül alkotmányos alapokra visszavezetni.”[6]

Az ITSZ a Corpus Juris Hungarici millenniumi emlékkiadásában jegyzetekkel, magyarázatokkal is ellátva.

Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok tehát szokásjogi úton lett a magyar jog forrása, a törvényalkotáshoz megkívánt alkotmányos feltételek nem voltak meg, rendelkezései nem bírtak törvényerővel, így a megerősítések ellenére csak írott szokásjogként létezett. Márkus Dezső 1911-ben, az Országbírói Értekezlet 50. évfordulójára emlékező írásában Werbőczy Hármaskönyvéhez hasonlítja az Országbírói Értekezlet munkáját, mint hazai jogunk egyik fontos kútfőjét, és nem csak a létrejöttük alakiságában rejlő hasonlóságok miatt, hanem „A belső hasonlóság az, amely rokonokká avatja e két jogforrást. Mindkettő egészen nemzeti alapra helyezkedett, nemzeti jogelveket és jogtéleleket hirdetett, anélkül, hogy bármelyikük megtagadta volna a kulturális közösséget a maga korabeli jognak és a jogtudománynak elveivel. Werbőczy nem egy általános tételének megírásánál a római jogra és az egyházjogra támaszkodik. Az Országbírói Értekezlet az osztrák jog bizonyos nélkülözhetetlennek látszott anyagát tartotta fönn, de csak azért, hogy annál biztosabb alapon állithassa vissza a hazai nemzeti jogot, amelynek újból fölélesztése és ekként újból müvelhetése és továbbfejleszthetése teszi ez értekezletnek legnagyobb és el nem évülhető érdemét.”[7]

Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 1896-ba bekerült a Corpus Juris Hungarici millenniumi emlékkiadásába is. A Szabályokban foglalt rendelkezések jelentős részét felváltották a század második felében megalkotott nagy kódexek, megszületett többek között a bűnvádi eljárás (1896. évi XXXIII. törvény), a csődtörvény (1881. évi XVII. törvény) és a kereskedelmi törvény (1875. évi XXXVII. törvény). Az anyagi magánjog vonatkozásában az „ideiglenesség” azonban mintegy 100 évig tartott, hiszen – bár több tervezet és javaslat is megelőzte – az első polgári törvénykönyv Magyarországon csak az 1959. évi IV. törvénnyel készült el.

A témához kapcsolódóan figyelmükbe ajánljuk azt az rendezvényt, melynek során az 1861. évi Országbírói Értekezlet 160. évfordulója alkalmából Dr. Varga Zs. András, a Kúria elnöke és Bódiné Dr. Beliznai Kinga, az ELTE Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékének egyetemi docense beszélgetett e jogtörténeti jelentőségű eseményről. Az eszmecserét a Kúria YouTube-csatornáján tekinthetik meg.

Felhasznált irodalom

Az Országbírói Értekezlet által javaslatba hozott Ideiglenes Törvénykezési Szabályok. In: Magyar Törvénytár. Corpus Juris Hungarici. 1836-1868. évi törvények.

https://net.jogtar.hu/getpdf?docid=86100002.TV&targetdate=&printTitle=Ideiglenes+T%C3%B6rv%C3%A9nykez%C3%A9si+Szab%C3%A1lyok&referer=1000ev

Ideiglenes Törvénykezési Szabályok. In: Képviselőházi irományok, 1861. I. kötet. 11. sz. iromány.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_KI-1861_01/?query=%22ideiglenes%20t%C3%B6rv%C3%A9nykez%C3%A9si%20szab%C3%A1lyok%22&pg=33&layout=s

Béli Gábor: Magyar jogtörténet: a tradicionális jog. Budapest; Pécs: Dialóg Campus, 2009. 368 p. (Dialóg Campus tankönyvek)

Vonatkozó tankönyvek.

Gábor Gyula: Az Országbírói Értekezlet ötvenedik évfordulója. In: Ügyvédek lapja. - 28. évf. 4. sz. (1911.) p.1-2.

Magyar jogtörténet. Szerk. Mezey Barna. Budapest: Osiris, 2007. 515 p.(Osiris tankönyvek)

Vonatkozó részek.

Márkus Dezső: Az Országbírói Értekezlet emlékünnepe. In: Jogtudományi közlöny. 46.évf. 4. sz. (1911.) p.33-35.

Nizsalovszky Endre: Deák Ferenc és a magyar polgári magánjog kialakulása (Zalai gyűjtemény; 5).In: Tanulmányok Deák Ferencről. Zalaegerszeg, 1976. p.19-84

https://library.hungaricana.hu/hu/view/ZALM_zgy_05/?pg=83&layout=s

Ráth György: Az országbírói értekezlet a törvénykezés tárgyában. Pest: Landerer és Heckenast, 1861. 1-2. kötet.