Nyíri Tamás teológus és filozófus, régebben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára volt. Az 1970-es évek elején íródott könyvének a második kiadását fedezheti fel gyűjteményünkben az olvasó.

A filozófiai antropológia az ember lényegének megragadását tekintette fő feladatának, az ontológia, etika, a történet- és vallásfilozófián keresztül. Az első „látásra” talán túlságosan elvontnak tűnő sorok mögött mégis olyan tükörbe tekinthetünk, amely leplezetlenül világít rá azokra a kérdésekre, amelyekre egész életünkben keressük a válaszokat, holott éppen az a lényeg, hogy nincs végleges válasz. „Életünk nem előre lefektetett síneken fut”, és ez egyszerre megnyugtató és felkavaró érzés, ebben a „feszültségben” éljük mindennapjainkat, mégis éppen ez adhatja a dinamikáját a létezésünknek.

Az ember befejezetlenségéből táplálkozhat a transzcendenciára, a lét teljességére való nyitottsága, de a biztos tudás iránti igénye is.

Rávilágít arra is, amit gyakran összekeverünk, hogy „a hatalom nem a léttel és a lét növelésével és fokozásával azonos, [hanem] olyan többletre irányul, amely megvédi a létezők létét.” Nem véletlenül jut eszünkbe erről a szeretet növelő és érlelő ereje, mert ezen keresztül valósulhat meg a hatalom. „Az a feladatunk, hogy hatalomra törő akaratunkat a másik ember szolgálatába állítsuk”. Ez nem csupán egy másik szemszög, hanem más alap.

Ez a mű leginkább azokat szólítja meg, akik tudományos megközelítésen innen és túl, még nem fáradtak bele a létezés lényegének keresésébe, abba, hogy valóban nincs mindig válasz, de ettől még nem értelmetlen a keresés. Csak a létezés titokzatossága nyilvánul meg ily’ módon.

Még egy nagyon fontos gondolatot szeretnék idézni a szerzőtől: „A rossz problémája megoldásának a kulcsa csaknem mindig a remény.” Végül is ez a láthatatlan mozgatórugója tetteinknek.

Nyíri Tamás a filozófiatörténet gondolkodóinak felismerésein keresztül vezet el minket elfeledett önmagunkhoz.

A könyv raktári jelzete az OGYK-ban: 909.080