Josephus Flavius ókori történetíró munkássága széles körben ismertnek és elismertnek mondható. Az azonban talán kevésbé közismert, hogy több műve – köztük muzeális példányok is – megtalálható az Országgyűlési Könyvtár állományában.​​​​​

Josephus Flavius Joszéf ben Mattitjáhu néven született Jeruzsálemben Kr.u. 37 körül, egy ismert papi család sarjaként. Fiatalemberként három éven át a júdeai sivatagban élt mint aszkéta, ám ezt követően a politikai pályára lépett, ahol hamar komoly sikereket ért el, és mindössze 29 évesen Galilea kormányzójává nevezték ki. Kr.u. 67-ben a rómaiak ellen harcoló zsidó felkelők oldalára állt. Jotapa várának parancsnokaként 47 napig állt ellen az ostromnak, ám annak elestekor a rómaiak fogságába esett, majd a szolgálatukba állt. Kr.u. 70-ben ott volt Titus, Vespasianus császár fia, később utódja kíséretében, amikor az hozzálátott Jeruzsálem ostromához. Ekkoriban – saját visszaemlékezése szerint – gyakran az élete forgott kockán, mivel a saját honfitársai árulónak tartották, és le akartak vele számolni, de a rómaiak bizalmát sem élvezte még teljesen.

A város elfoglalása után Josephus visszatért Rómába, ahol szolgálataiért római polgárjogot nyert, továbbá megkapta Vespasianus egyik palotáját: itt írta meg a mai napig is ismert és forgatott történeti munkáit. Kr. u. 100 környékén hunyt el.

​​​​Több fontos munka is köthető a nevéhez. A görög nyelven íródott Zsidók története (Antiquitates Iudaicae) a zsidóság történetét mutatja be a bibliai teremtéstől a rómaiak elleni háború kitöréséig. Klasszika-filológiai szempontból különösen jelentős ez a mű, mivel számos latin fordítása született a középkorban: sokan a korszak leggyakrabban másolt történeti művének tartják. Fontos hozzátenni, hogy a szerző egyéb műveit is előszeretettel ültették át latinra: a Berni Egyetem kutatói több mint 300 olyan kéziratot találtak, amely tartalmazza Iospehus Flavius valamelyik munkájának latin fordítását.  Az Antiquitates a kereszténység történetével foglalkozók számára is megkerülhetetlen, ugyanis a záróköteteiben megemlíti Keresztelő Szent Jánost, illetve Jézust:

„Ebben az időben élt Jézus, ez a bölcs ember, ha ugyan szabad őt embernek neveznünk. (…) Ő volt a Krisztus. S bár a mi főembereink följelentésére Pilatus keresztre feszíttette, most is hívek maradtak hozzá azok, akik eddig szerették. (…).”

Sok kutató szerint ez azonban ez egy későbbi betoldás lehet és eredetileg nem is volt része a műnek , de legalábbis későbbi keresztény másolók által kiegészített (például az „Ő volt a Krisztus” mondat), manipulált szövegrész.

Az Apión ellen, avagy a zsidó nép ősi voltáról (Contra Apionem, de antiquitate Iudaeorum), amely a zsidó vallás apológiája azon rágalmak ellen, amelyeket egy Apión nevű alexandriai szerző gyűjtött össze Egyiptom történetéről írt munkájában.

A legismertebb műve a Zsidó háború (De bello Iudaico), amely a zsidóság történetét mutatja be a Makkabeusok korától, pontosabban IV. Antiokhosz Epiphanész uralkodásától (Kr. e. 164) Maszada várának bevételéig (Kr.u. 73). A könyv egyik fő állítása, hogy Jeruzsálem pusztulásának a zélóták fanatikus értelmetlensége volt az oka, amely a római-zsidó háborúhoz vezetett.

Ez a műve elfogultnak mondható, ami korántsem meglepő annak ismeretében, hogy Vespasianus pártfogoltjaként, római polgárként írta meg.  Josephus Flavius munkássága megkerülhetetlen abból a szempontból, hogy azon kevés forrás közé tartozik, amellyel jelenlegi ismereteink szerint rendelkezünk a Kr.e. 1., illetve a Kr.u. 1. század zsidóságának, illetve judaizmusának történetével kapcsolatban.

Az Országgyűlési Könyvtár Muzeális Gyűjteménye két kiadásban is őrzi a Zsidó háború című művet. Az egyik egy 1755-ös, latin nyelvű, Nagyszombat városában nyomtatott kiadás. A közel 600 oldalas, bőrkötéssel rendelkező kötetet, amely a Ghyczy-hagyaték részeként került könyvtárunk állományába, a jezsuita rend nyomdájában készítették. A latin fordítás Tyrannius Rufinus, a 4-5. században élt szerzetes és egyházi író nevéhez köthető.

A másik ellenben egy magyar nyelvű fordítás, amely 1820-ban jelent meg Székesfehérváron a Számmer-féle nyomdában. A Számmer család jelentős szerepet játszott a magyar nyomdászat történetében, illetve Székesfehérvár múlt századi művelődésében. Veszprémi nyomdájuk 1794 és 1938 között, a székesfehérvári 1803-tól 1920-ig üzemelt. 1820-ban a Hazai ’s Külföldi Tudósítások – Nemzeti Újság című lap a következőképpen írt a frissen megjelent kötetről:

„Ezen Munka több tekintetekre nézve figyelmet érdemel. Ugyanis a’ közönséges Historiának egy olly tárgyát foglalja magában, melly egyszer’smind a’ Rómaiak,és a’ Napkeleti országok állapotját terjeszti elő, és pedig azon zavaros időben, melly az ismeretes világnak sorsát elhatározta, de a’ Zsidó népnek, mint egykor független Nemzetnek elszélyedése is különös figyelmet érdemel. — Végre az írónak hitelessége is, minthogy a’ történeteknek maga is egy része volt, nagy tekintetre méltó. A’ magyarázó Ur Ruffinus után terjeszti elő a’ történeteket, és minden hoszszas kitsapások nélkül azoknak fonalát rendben követi. (…)”

​​​​Bár a kiadási éve alapján nem muzeális, de egyéb szempontból jelentős a Zsidó háború 1900-as magyar nyelvű kiadása: Istóczy Győző politikus, országgyűlési képviselő, az Országos Antiszemita Párt alapítója volt a fordítója és kiadója. Ez a kiadás kapcsolódik a fentebb, elsőként bemutatott kötethez abból a szempontból, hogy Istóczy a Tyrannius Rufinus-féle latin szöveg alapján dolgozott – mégpedig az 1588-as, frankfurti kiadás alapján, amelynek változatlan utánnyomása volt az előbbi, 1755-ös kiadvány.

Felhasznált irodalom:

• A zsidó háborúról és Jeruzsálemnek Titus Caesar által ostrommal történt bevételéről írt hét könyve / Iosephus, Titus Flavius. Budapest: Buschmann F., 1900. OGYK-jelzet: C3/2326
• Flavius Jósefnek a' zsidó háborúról és Jerusálem' végső pusztulásáról írtt historiájának foglalattya, némelly észre vételekkel / Iosephus, Titus Flavius. [Székesfehérvár] Székes-fejérvárott : [Számmer] nyomtatt. Számmer Pál betűivel, 1820. 214, [1] p.  OGYK-jelzet: 398.187
• Flavii Josephi Hebraei scriptoris antiquissimi De bello Judaico, ac expugnata per Titum Caesarem Hierosolyma libri septem / Iosephus, Titus Flavius. [Nagyszombat] Tyrnaviae : Typis Academicis Societatis Jesu, 1755. 573, [1] p.   OGYK-jelzet: C3/3149
• Benjamin Balint, Merav Mack: Jerusalem: City of the Book. Yale University Press, 2019.
• Borsányi Bea: Egykori székesfehérvári nyomdászcsaládokról. In: Fejér Vármegyei Hírportál, 2019.02.09. https://www.feol.hu/magazinok/2019/02/egykori-szekesfehervari-nyomdaszcsaladokrol Letöltés ideje: 2024. 03. 22.
• Grüll Tibor: Áruló vagy megmentő? Flavius Josephus élete és művei. Pozsony, Kalligram, 2010. OGYK-jelzet: 814.644.
• Josephus Flavius. In: Jewish Virtual Library honlapja https://www.jewishvirtuallibrary.org/josephus-flavius Letöltés ideje: 2024.03.19.
• Josephus Flavius. In: Keresztyén bibliai lexikon. Online: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/j-C9F46/josephus-flavius-C9FD6/ Letöltés ideje: 2024. 03. 21.
• Josephus goes online. Trinitiy Hall College, Cambridge University honlapja. https://www.trinhall.cam.ac.uk/library/josephus-goes-online/ Letöltés ideje: 2024. 03. 21.
• Simon Sebag Montefiore: Jeruzsálem: egy város életrajza. Budapest, Alexandra, 2013. OGYK-jelzet: 905.867
• Steve Mason: Josephus és az Újszövetség. Budapest-Komárom, Kálvin Kiadó-Selye János Egyetem, 2023. OGYK-jelzet: KK IX/773
• Tudományos Dolgok. 4) „Flavius Josefnek a' Zsidó háborúról, és Jerusalem végső „ pusztulásáról irtt Hisztoriájá „nak foglalatja, némelly észrevételekkel 1820. Székes Fehérvárott. Nyomtattatott Szám« ., mer Pál betűivel.“ In: Hazai ’s Külföldi Tudósítások – Nemzeti Újság, 1820/1. félév (1-52.sz.) Online: https://adt.arcanum.com/hu/view/HazaiTudositasok_1820_1/?query=%22Flavius+J%C3%B3sefnek+a%27+zsid%C3%B3+h%C3%A1bor%C3%BAr%C3%B3l+%C3%A9s+Jerus%C3%A1lem%27+v%C3%A9gs%C5%91+pusztul%C3%A1s%C3%A1r%C3%B3l+%22&pg=381&layout=s Letöltés ideje: 2024. 03. 22.