John W. Boyer: Austria, 1867-1955. Oxford: Oxford University Press, 2022. xvi, 1131 p. (Oxford History of Modern Europe)
OGYK jelzet: OGY: KK IV/1766

John W. Boyer amerikai történész a Chicagói Egyetemen professzora, korábban itt is szerzett doktori fokozatot 1975-ben. Szakterülete a tizenkilencedik és huszadik századi európai politika- és kultúrtörténet, azon belül is Németország története 1740 és 1918 között, valamint a Habsburg Monarchia története 1648 és 1918 között. Különös figyelmet szentel írásaiban a vallás és a politika szerepének, valamint az egyetemek történetének.
John W. Boyer jelen munkájában a modernkori Ausztria kialakulásának történetét a demokratikus nemzetépítés kiemelkedő példájaként igyekszik bemutatni. Az osztrák politikai nemzet kiépítése 1867-ben kezdődött, még a Habsburg Birodalom égisze alatt. A német ajkú liberális elit ekkor határozta meg a politikai nép (Volk) fogalmát, alkotmányt, liberális törvényeket és parlamenti képviseletet biztosítva mindehhez. A következő évtizedekben a liberális állam közigazgatási és igazságszolgáltatási intézményei megszilárdultak, új társadalmi és gazdasági rétegeket integrálva. A társadalmi osztály, a kulturális hovatartozás és a vallás vált ekkor a polgári értékek vonalmértékévé. Ezt jól példázza a két nagy ideológiai párt, a Keresztényszocialista Párt és az Ausztria Szociáldemokrata Pártja megalakulása Bécsben az 1890-es években. Az 1914/1918-as vereségbe torkolló Nagy Háború felrobbantotta a Birodalmat, ugyanakkor felgyorsította az önkormányzatiság új struktúráinak létrejöttét, amelyeket az 1920-as köztársasági alkotmányban rögzítettek. A demokratikus nemzetépítés folyamata az 1938-as náci megszállással ideiglenesen megszakadt, mely csak 1945 után folytatódhatott. Egységes politikai kultúra született ekkor, mely kellően rugalmasnak bizonyult, s amely az 1970-es évekre lehetővé tette egy sikeres köztársasági rendszer kiépülését.

Cathal J. Nolan: Mercy: Humanity in Warfare New York (N.Y.): Oxford University Press, cop. 2023. viii, 315 p.
OGYK Jelzet: KK IV/7191

Cathal J. Nolan történelemprofesszor a Bostoni Egyetem Nemzetközi Történeti Intézetének igazgatója, több mint egy tucat diplomáciai és hadtörténeti könyv szerzője.
Nolan a háborús cselekményeket vezérlő barbár logikát igyekszik felfejteni ebben a lebilincselően olvasmányos, ugyanakkor megrendítő és erőteljes érzelmeket kiváltó munkájában. A háború sok esetben eltörölheti ugyan a reményt és a tisztességet, más esetekben azonban megteremtheti a feltételeit az irgalom és a méltóság kivételes megnyilvánulásainak. A ravasz meghúzására általában az életben maradás zálogaként tekintünk – és a háború könyörtelen valósága az esetek nagy részében valóban ki is kényszeríti azt –, néha azonban előfordul, hogy mégsem húzzák meg a ravaszt. Ez a könyv szisztematikusan igyekszik összegyűjteni ezeket az egyedülálló történeteket, formát adva az eseményeknek, különböző háborúk és egymásnak feszülő egyenruhák között vezetve végig az olvasót. Ezek a példamutató cselekedetek nemcsak az általuk nyújtott erkölcsi minőség miatt tarthatnak igényt a figyelmünkre, hanem azért is, mert megkérdőjelezik az emberi természetre vonatkoztatott évezredes elképzeléseket. Ahogy Nolan rávilágít kötetében, a háborús környezetben az irgalmasság nem csak a szentek privilégiuma, hanem sok esetben egyszerű, hétköznapi férfiaké és nőké, akik nem kis személyes kockázatot vállalva gyakorolják azt. A szokásos háborús hőstörténetekhez hasonlóan ezek a kegyes cselekedetek is megérdemlik a fokozott figyelmet, mint a rendkívüli bátorság mintapéldái. A Mercy: Humanity in Warfare egy kivételes koncepció alapján született könyv kivételes emberekről és eseményekről.

Jeremy Black: Introduction to Global Military History: 1775 to the Present Day. 3. ed. London; New York (N.Y.): Routledge, 2019. xvii, 338 p.
OKGY jelzet: 933.077

Jeremy Black brit történész, író, az Exeteri Egyetem egykori történelemprofesszora, aki több mint 180 könyv szerzője. Az amerikai Foreign Policy Research Institute egyik kutatási programjának, a Center for the Study of America and the West programnak a vezető munkatársa. Kutatásai homlokterében elsősorban a 18. századi brit politika és nemzetközi kapcsolatok állnak, emellett számos had- és politikatörténeti témájú publikációja is megjelent már munkássága során.
Black jelen monográfiája, ahogy az a címéből is kitűnik, egy átfogó, ugyanakkor olvasmányos beszámoló modernkori világunk hadtörténelméről a tizennyolcadik század végétől egészen napjainkkal bezárólag. Szerzőnk az észak-amerikai függetlenségi háború és a francia forradalom eseményeitől indítja munkáját, majd a huszonegyedik század közelmúltbeli konfliktusáig vizsgálja a témakört, ötvözve a naprakész katonai vonatkozásokat a háborúk társadalmi, kulturális, politikai és gazdasági dimenzióival, valamint azok következményeivel. A 3. kiadás egy teljesen átdolgozott fejezetet is tartalmaz a tizennyolcadik század konfliktusairól, frissített fejezeteket az 1990 utáni eseményekről, valamint a „nem-nyugati” konfliktusokról is, így nyújtva valóban nemzetközi képet a modernkori hadtörténet változatos és folyamatosan formálódó természetéről. A kevésbé ismert konfliktusokat, valamint a közvélemény számára jól ismert háborúkat felölelő, térképekkel illusztrált, forráskivonatokkal és esettanulmányokkal kiegészített olvasmány a modern hadtörténelem és nemzetközi kapcsolatok iránt érdeklődők számára jelenthet maradandó élményt.

Włodzimierz Borodziej: Forgotten Wars: Central and Eastern Europe, 1912–1916. Cambridge: Cambridge University Press, 2021. xiii, 375 p. (Studies in the Social and Cultural History of Modern Warfare)
OGYK jelzet: KK IV/1002

Włodzimierz Wiktor Borodziej (1956-2021) lengyel történész, egyetemi tanár. 1999 és 2002 között a Varsói Egyetem rektorhelyettese. Kutatásai során elsősorban a kortárs európai történelemre szakosodott, különös tekintettel a lengyel-német kapcsolatokra.
A nemzetközi történetírás csak a közelmúltban fedezte fel újra a Nagy Háború keleti frontszakaszát, így ez a hiánypótló kötet nemcsak magának a háborúnak, hanem az azt megélő kelet-európai emberek sorsának is méltó krónikája. A civilek elleni erőszak, a túszejtés, a helyi polgári vezetők deportálása, majd az orosz nyelv és kultúra erőszakos terjesztése az újonnan megszállt területeken, mindez jellemző volt a cári Oroszország magatartására 1914-ben. A cári csapatok ekkor rohanták le Galícia tartomány legnagyobb részét, miután az osztrák–magyar hadsereg a keleti fronton súlyos vereséget szenvedett a háború első hónapjaiban. Természetesen az 1914 és 1916 között lezajlott orosz kegyetlenkedések nem voltak egyedülállóak a korban, de akkoriban ezek különösen nagy visszhangot váltottak ki a világsajtóban. Az erőszak és kegyetlenkedés eszkalálódása részben azért következhetett be Kelet-Európában, mert a Nagy Háborúnak ez, ellentétben a Nyugaton kialakult statikus frontvonalakkal, egy folyamatosan mozgásban lévő konfliktusa volt, sokkal illékonyabb csataterekkel. Ahogy a frontvonalak előre-hátra tolódva pusztították a vidéket, a harcoló felek folyamatos gyanakvással szemlélték az itt megmaradt, túlélésért küzdő lakosságot, megágyazva ezzel a senki földjén rekedt civilekkel szembeni atrocitásoknak.

Michael H. Kater: Culture in Nazi Germany. New Haven; London: Yale University Press, 2019. xviii, 453 p., [16] t.
OGYK Jelzet: KK IV/2857

Az 1937-ben született Michael Hans Kater német-kanadai történész a torontói York Egyetem történelem professzora, valamint a Kanadai Királyi Társaság munkatársa. Fő kutatási területe a nácizmus, különösen a náci eszme és a kultúra különböző területeinek egymásra hatása.

A Harmadik Birodalom és a kultúra kapcsolatát számos tudományos munka érintette már számos aspektusban. Átfogó munkák hiányában azonban eddig csak töredezett képet kaphattunk a különböző művészeti ágak és zsánerek törésvonalai mentén. Ezeket a repedéseket igyekszik áthidalni Michael Kater jelen munkájában, melyben megkísérel átfogó betekintést nyújtani a Harmadik Birodalom művészeti életébe, sorra véve a képzőművészetet, az építészetet, a zenét, az irodalmat, a színházat, a filmet, valamint a sajtót és a rádiót is. Szerzőnk lényegében a náci rezsim történetét mutatja be a kultúra szemszögéből, ezzel túlmutatva a Harmadik Birodalom keretrendszerén is. A történet felgöngyölítése a Weimari Köztársasághoz kötődő művészek és művészeti stílusok ellehetetlenítésére irányuló náci erőfeszítések ábrázolásával veszi kezdetét, melyekre egy új, nemzetiszocialista kultúra megteremtésének előfeltételeként tekintettek. Az ekkor kibontakozó kultúrharc eredményei tették lehetővé a későbbiekben a Harmadik Birodalom számára, hogy létrehozza a művészetek feletti totális ellenőrzést. 1939, vagyis a második világháború kitörését követően azonban a kultúra elsődleges feladatává a harci morál fenntartása vált, otthon és a fronton egyaránt, felemésztve a potenciális művészek egész generációját. Összegzésként kijelenthető, hogy nem sikerült egy új, kreativitással átitatott német kultúrát megteremteniük, azok ugyanis az állam mindenkori igényeinek voltak alárendelve.

Ronald H. Spector: A Continent Erupts: Decolonization, Civil War, and Massacre in Postwar Asia, 1945-1955. London (GB): W.W. Norton, 2023. xx, [2], 538 p.
OGYK: KK IV/6544

Az 1943-ban született Ronald Harvey Spector hadtörténész a Johns Hopkins Egyetemen diplomázott, majd a Yale Egyetemen szerzett PhD fokozatot. Számos monográfia és tudományos publikáció szerzője, jelenleg a George Washington Egyetem professzora. A történész ebben a kötetben a második világháborút követő első évtized ázsiai történelmének feldolgozására tesz kísérletet.
A második világháború végén, az 1945 augusztusában bekövetkezett japán kapitulációt követően az európai hatalmak visszaszerezték a korábbi gyarmataik feletti irányítást Ázsiában, nemigen törődve azzal, hogy visszatérésüket mekkora ellenszenv, majd ellenállás fogja kísérni. Ez az önelégültség, valamint az így kiprovokált erőszakos konfliktusok, és azok következményei napjainkig meghatározzák a térség geopolitikai arculatát. Monográfiájában Spector sorra veszi a korszak régióban lezajló rendkívül véres konfliktusait, melyek során a hollandok Indonéziában, a franciák Indokínában, a britek pedig Malajziában igyekeztek fenntartani hajdani gyarmatbirodalmaik feletti ellenőrzésüket. A szerző részletesen kitér munkájában az Egyesült Államok ázsiai politikájára is, melynek fókuszában a kommunizmus terjeszkedésének visszaszorítása állt, különösen Mao Ce-tung 1949-es győzelmét követően, betetőzve mindezt Dél-Korea megsegítésével az északi invázióval szemben, az ENSZ 83. számú határozatával összhangban. A Spector által vizsgált időszak végére a legtöbb egykori gyarmat elnyerte függetlenségét, és a koreai háború aktív szakasza is véget ért, a félsziget véglegesnek tűnő kettéosztásával.