„Hadvezér volt és író, gazdálkodó és történész. Nemcsak a háború és a béke fért meg benne meglepő harmóniában, hanem egy látszólag még kiengesztelhetetlenebb ellentét is: athéni volt, de Spártáért rajongott. (…) Üldözték száműzték (…) de láthatólag sosem tört meg. Sokan felületesnek gondolták, mások egyenesen hazaárulónak, holott csak a túlélés bajnoka volt.”^[2]

Xenophón, ókori athéni filozófus, történetíró, hadvezér neve, bár fennmaradt és ismertnek mondható, mégsem mindig kapta meg a teljesítménye alapján amúgy bőven megérdemelt elismerést. Eleve hátrányból indul, mivel gyakori, hogy a filozófusi teljesítményét a nála sokkal ismertebb és elismertebb Platónéhoz, míg történetírói munkásságát az úgyszintén nála jóval nagyobb névvel rendelkező Thuküdidészéhez mérik, ezekben az összehasonlításokban pedig sokak szerint alulmarad.

​​​​​​Egészen a közelmúltig viszonylag elfeledettnek volt mondható, „nem kényeztették el az interpretátorok”^[3], így Arisztotelésszel és Platónnal ellentétben nincs is jelentős irodalma. Ez azért is meglepő, mivel egészen a XVIII. századig népszerű gondolkodónak számított. A világhírű amerikai származású brit ókortudós, Sir Moses Finley sem fukarkodott a kritikus megjegyzésekkel, ha Xenophónról volt szó:

„Ha két annyira ellentmondó hagyomány létezik, valóban nem elég nyomós érv Xenophónban megbízni, pusztán azért, mert kortárs, különösen nem Xenophónban, akit az egész klasszikus athéni történelem létező legbecstelenebb írójának tartok.”^[4]

Másutt pedig a következőképpen fogalmazott: „A megbízhatatlan Xenophón, akinek filozófiai törekvései messze meghaladták a képességeit”^[5]

Xenophón újrafelfedezése Leo Strauss német-amerikai filozófushoz, illetve Jean Luccioni francia filozófushoz köthető, akik egymástól függetlenül írtak róla mérföldkőnek tekinthető monográfiákat.^[6] Strauss Xenophón egyik rövidebb, a türanniszról – köznyelvi, de tudományosan nem pontos megfogalmazásban a zsarnokságról – szóló, dialógus formájában megírt Hierón avagy a zsarnokságról című munkáját elemzi a fentebbi könyvében. Strauss könyvében a filozófia helyét, illetve lehetőségeit keresi a gyakorlat, a politika világában, illetve a zsarnokság és a totalitarianizmus okait próbálja megérteni.^[7] Véleménye szerint Xenophón dialógusa – amelyre Macchiavelli is lelkesen hivatkozik híres-hírhedt művében, A fejedelemben – az antik görögség egyik legfontosabb politikafilozófiai műve, amely „a legközvetlenebb érintkezési pontot jelzi a premodern és a modern politikatudomány között”.^[8] Nem mellékesen Strauss számos egyéb írásában foglalkozott Xenophón munkásságával.^[9]

Az utóbbi bő két évtizedben folytatódott Xenophón rehabilitációja. Három alkalommal is rendeztek vele kapcsolatos tudományos konferenciát, illetve több nyelven – angolul, franciául, németül és olaszul – kezdtek megjelenni a munkáságával kapcsolatos szakirodalmi művek.^[10]

Xenophón Athénban született a peloponnészoszi háború első évtizedében, Kr.e. 426 körül valószínűleg egy arisztokrata család fiaként. Származásának köszönhetően lehetősége nyílt arra, hogy a jómódú athéni arisztokrata ifjak módjára komoly szellemi, illetve fizikai és katonai képzést kapjon.^[11] Feltételezhető, hogy a 410-es években Szókratész tanítványa lett Kritiasz^[12], Alkibiadész^[13], Platón és az ifjabb Periklész mellett. Diogenész Laertiosz filozófus-életrajzai szerint ez a következő módon történt:

„Egy alkalommal összetalálkozott Sókratéssal. Mesélik, hogy a bölcs elzárta botjával a szűk utcácskát és megállította Xenophónt. (…) Hol nevelik a szép és bölcs férfiakat? Látva Xenophón habozását, felszólította: kövess hát és tanuld meg!”^[14]

^{​​​​​​}​​A fentebb említett két alapélmény – a szinte permanens módon zajló háború és Szókratész mint mester – egész életét meghatározta. Valószínűsíthető, hogy arisztokrata származásánál és életkoránál fogva a háború után Athénban rövid időre hatalomra jutó harminc zsarnok – Athénban a Kr. e. 404 tavaszán a spártai Lüszandrosz bábáskodásával a peloponnészoszi háborúban elszenvedett vereséget követően uralomra jutott oligarchikus rezsim megnevezése^[15] – idején a rémuralom legfőbb támaszául szolgáló lovasságban szolgált.^[16] A harmincak bukása (Kr. e. 403) után nem sokkal maga mögött hagyta Athént, majd Kr. e. 401-ben a Kürosz perzsa trónkövetelő vezetésével II. Artaxerxész perzsa nagykirály ellen hadba induló görög zsoldosokhoz csatlakozott. A trónkövetelő azonban 401-ben a babylóniai Kunaxánál a nagykirállyal vívott csatában elesett, a görög zsoldosok vezéreit pedig a perzsák tőrbe csalták és meggyilkolták. Így – legalábbis a saját beszámolója szerint – Xenophón volt az, aki a szárazföld belsejéből, a Tigris és Euphrates folyók között fekvő katonai táborból, ellenséges területen keresztül a Földközi-tenger partjához vezette a tízezer görög zsoldost. Ennek a nem hétköznapi kalandnak állít emléket az Anabasis (az ógörög szó jelentése „szárazföldi menetelés”) című műve. Ezt követően a régi rivális mellé állt: az athéniak ellen harcoló Agészilaosz spártai király szolgálatába lépett. Polgártársai ezt Athénból való száműzetéssel honorálták. Az évtized végén Xenophón a Peloponnészosz nyugati részén található Skillusban telepedett le, ahol visszavonultan élve gazdálkodással és írással töltötte az idejét. 371-ben innen is távozni kényszerült: Korinthoszba tette át a székhelyét. Spárta eközben Athén szövetségese lett a Thébai ellen vívott háborúban, így Xenophón is bocsánatot nyert szülővárosától: az athéniak 367 körül eltörölték a száműzetését kimondó határozatot.^[17] Ennek ellenére többé nem tért vissza Athénba.^[18] Kr.e. 354 körül hunyt el Korinthoszban.

Xenophón életművének létrejöttében két tényező játszott meghatározó szerepet: az egyik Szókratész tanítása, a másik a fentebb ismertetett, küzdelmes életpályája. Már korai munkáiban is kifejezte az athéni demokráciával szemben érzett és feltehetőleg mesterének, illetve az athéni arisztokrata körök ideológiájának hatására kialakuló fenntartásait. Athén számára egyfajta mérsékelt oligarchiát tartott volna megfelelőnek, egy politikában jártas elit csoport vezetésével.^[19] Mesterének tanítása áll az Emlékeim Szókratészról (Apomnémoneumata) címmel az utókorra maradt, Szókratésszal folytatott beszélgetéseket tartalmazó mű középpontjában.^[20]

​​​​​Írásainak^[21] kronológiájáról keveset tudunk. Szövegkritikai és eseménytörténeti jegyek alapján valószínűsíthető, hogy az Anabasis, A lótartásról, A gazdálkodásról, illetve A lakedaimóniak állama Skillusban keletkezett, az Emlékeim Szókratészról, illetve a Szókratész védőbeszédének (Apologia) keletkezéséről nem lehet ennyit sem kijelenteni.^[22]

További, ismeretterjesztő jellegűként leírható műveiben pedig személyes szakértelmére támaszkodva értekezik egy-egy adott területről: A lovászatról (Peri hippikés), A gazdálkodásról (Oikonomikos), A lovassági parancsnok feladatairól (Hipparkhikos), A vadászatról (Kynégetikos) és értekezik A bevételekről (Poroi) – az utóbbiban az athéni állam bevételeinek helyes kezeléséről fejti ki nézeteit.^[23] Korinthoszban élve fejezte be a Kyropediat, illetve a Hellénikát (Görög történet). Az utóbbiban Thuküdidész A pelloponészoszi háború című művét folytatva Kr.e. 362-ig ismerteti a görög történelmet: ezen időszak fő történeti forrásának tekinthető a mai napig.^[24] A fentebb már említett Anabasist is nagy valószínűséggel már Korinthoszban vetette papiruszra.^[25]

A példaszerűen helyes életet élő uralkodó eszménye áll több művének középpontjában is: Kürosz nevelkedése (Kyropaedia) című munkája egy fiktív elemekben bővelkedő királyéletrajz, ami tökéletes uralkodóként jellemzi Kürosz perzsa királyt.^[26] Somló Bódog szerint a „Küropeida „(…) részben történelmi alapon áll, de a történelmi tényeket önkényesen és céljának megfelelően változtatja (…) úgyhogy inkább az első államregényt kell benne látnunk”. Továbbá, véleménye szerint Xenophón ugyanúgy rácsodálkozik a sikeres uralkodóra, mint Machiavelli, akire közvetlen befolyással is bírt a művei révén, így „ő az ókor Machiavellije”.^[27] Hasonló tartalmú a fentebb már említett, dialógus formájában megírt Hierón avagy a zsarnokságról című munka (Hieron é türannikosz) is. A lakedaimóniak állama pedig a spártai államberendezkedés jelentős történeti forrása.

​​​​​​Könyvtárunk állományában számos egyéb munkája mellett megtalálható műveinek összkiadása, amely 1801-ben jelent Bécsben, illetve Prágában.
A kiadás Xenophón összes munkáinak új fordítását tartalmazza hat kötetben. A szövegeket August Christian Borheck német történész, filológus és egyetemi oktató fordította az ógörög eredetiből. A Marburgi Egyetemen doktorált Borheck nevéhez számos fordítás, illetve ókortudományi munka köthető: többek között német nyelvre ültette át Diogenész Laertiosz filozófus-életrajzait, Cicero leveleinek egy részét, Aristophanész Lysytrata című vígjátékát, illetve írt világtörténeti összefoglalót is.

Az összkiadás hat kötetéből az Országgyűlési Könyvtár állományában sajnos csak négy kötet található meg, amelyek azonban csonkán is közel 2000 oldalt számlálnak. A kiadás és nyomtatás Franz Haas könyvkiadó nevéhez köthető, aki 1790-től kezdve foglalkozott könyvek kiadásával, illetve kereskedelmével Prágában és Bécsben. A kötet a Ghyczy-hagyaték részeként^[28] került könyvtárunk állományába.

A Xenophons sämmtliche Schriften : 1-4. Theil kötetei az Országgyűlési Könyvtár Muzeális Gyűjteményének részét képezik, az A3/816:1-4-es jelzet alatt találhatóak meg, míg a digitalizált kötetek az alábbi linkekre kattintva olvashatóak:
1. kötet
2. kötet
3. kötet
4. kötet
​​​​

Bibliográfia

[]Xenophons sämmtliche Schriften : 1-4. Theil / Xenophón. [Bécs] Wien; [Prága] Prag : bey Franz Haas, 1801. OGYK jelzet: A3/816:1-4

Alkibiades. In: Pallas nagy lexikona https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/a-a-13/alkibiades-D49/ Letöltés ideje: 2023.02.03.

Andrew Wolpert: Xenophon on the Violence of the Thirty. In: Xenophon on Violence. De Gruyter, 2009.
https://www.degruyter.com/document/doi/10.1515/9783110671469-011/pdf Letöltés ideje: 2023.02.06.

Christopher Nadon: Leo Strauss’s First Brush with Xenophon: “The Spirit of Sparta or the Taste of Xenophon”. In: The Review of Politics. 2021/1. p. 69-70. Online: https://www.cambridge.org/core/journals/review-of-politics/article/leo-strausss-first-brush-with-xenophon-the-spirit-of-sparta-or-the-taste-of-xenophon/8FA99923C803BB5A24F519E6086D31C9 Letöltés ideje: 2023.02.15.

Gelenczey-Miháltz Alirán: Epilógus. Hatalom és tudás. Leo Strauss és Alexandre Kojeve vitája a zsarnokságról. In: Uő.
Hierón, avagy, a zsarnokságról / Xenophón. [Budapest]: Typotex, cop. 2012. OGYK-jelzet: 817.859

Gelenczey-Miháltz Alirán: Hierón. Xenophón 'türannikus' dialógusa. Ókor, 3. évf., 2004/3. p. 7. OGYK jelzet: A4/11023

​​Gelenczey-Miháltz Alirán: „Mintha csak kortársunk volna.” Xenophón, a politikai gondolkodó. In: Uő.:
Hierón, avagy, a zsarnokságról / Xenophón. [Budapest] : Typotex, cop. 2012. p. 63. OGYK jelzet: 817.859

Hartmut Erbse: Xenophon’s Anabasis. In: Xenophon. ed. by Vivienne J. Gray. Oxford Readings in Classical Studies. Oxford University Press, 2010. Online: https://student.cc.uoc.gr/uploadFiles/177-%CE%91%CE%95%CE%A6%CE%A6339/Vivienne_J._Gray-Xenophon_(Oxford_Readings_in_Classical_Studies)-Oxford_University_Press(2010).pdf Letöltés ideje: 2023.02.15. p. 477.

Leo Strauss: On Tyranny: including the Strauss-Kojève correspondence. Revised and Expanded Edition. Chicago; London: University of Chicago Press, 2013. [Első kiadás:1948]. OGYK jelzet: KK V/3033

Leo Strauss: What is political philosophy?: and other studies. Chicago: The University of Chicago Press, 1988. p. 88. OGYK jelzet: KK V/3034

Lindner Gyula: Harminc zsarnok. In: Lexikon. Szépművészeti Múzeum Hyperión adatbázisa. http://hyperion.szepmuveszeti.hu/hu/lexicon/8997 Letöltés ideje: 2023.02.03.

Lucas D. LeCaire: Tyranny and terror: the failure of Athenian democracy and the reign of the Thirty Tyrants. MA thesis, Eastern Washington University. p. 5. https://dc.ewu.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1178&context=theses Letöltés ideje: 2023.02.06.

Moses I. Finley: Politika az ókorban. Budapest: Európa, 1995. p. 283. OGYK jelzet: KK V/653

Németh György: A hazudós Xenophón. Utószó. In: Németh Gy. (szerk.), Xenophón Filozófiai és egyéb írásai, Budapest 2003. p. 755. OGYK jelzet: KK VIII/590

Németh György: Xenophón, Platón, Sókratés. In: Uő. A zsarnokok utópiája. Antik tanulmányok. Budapest, Atlantisz, 1996. p. 213. OGYK jelzet: KK IV/610

Somló Bódog (Töredékek Xenophónról. In:
Állambölcseleti töredék: Somló Bódog írásai és hátrahagyott jegyzetei egy megírni tervezett Állambölcseletből. Budapest: Gondolat, 2016. 262, [2] p. OGYK jelzet: KK III/1873

Steven B. Smith: Leo Strauss. The Outlines of Life. In: The Cambridge Companion to Leo Strauss. szerk. Steven B. Smith. Cambridge University Press, 2009. p. 27-28. OGYK jelzet: KK V/3031

Vivienne J. Gray: Introduction. In: Xenophon. ed. by Vivienne J. Gray. Oxford Readings in Classical Studies. Oxford University Press, 2010. p. 1-4. Online: https://student.cc.uoc.gr/uploadFiles/177-%CE%91%CE%95%CE%A6%CE%A6339/Vivienne_J._Gray-Xenophon_(Oxford_Readings_in_Classical_Studies)-Oxford_University_Press(2010).pdf Letöltés ideje: 2023.02.13.

Villám Judit: Ghyczy Ignácz hagyatéka. In: Országgyűlési Könyvtár honlapja, 2018.04.11. https://www.ogyk.hu/hu/blog/posts/ghyczy-ignacz-hagyateka Letöltés ideje: 2023.02.13.

Xenophón. In: Lexikon. Szépművészeti Múzeum Hyperión adatbázisa. http://www2.szepmuveszeti.hu/hyperion/lexikon.php?s=Xenoph%C3%B3n Letöltés ideje: 2023.02.10.

Xenophón művei, illetve a vele és munkásságával kapcsolatos szakirodalom az Országgyűlési Könyvtár állományában

Összes művei magyarul
Németh Gy. (szerk.), Xenophón Történeti munkái, Budapest 2001. OGYK jelzet: KK IV/271
Németh Gy. (szerk.), Xenophón Filozófiai és egyéb írásai, Budapest 2003. OGYK jelzet: KK VIII/590

Eros Turannos: Leo Strauss and Alexandre Kojeve debate on tyranny / Singh, Aakash. Lanham: University Press of America, cop. 2005. VI, 151, [1] p. OGYK jelzet: 918.978

Iamblihos: Anthia és Habrokomész. Társszerző: Xenophón Budapest: Magyar Helikon, 1975: Európa Könyvkiadó. OGYK jelzet: 443.692

The Socratic way of life: Xenophon’s memorabilia / Pangle, Thomas L.. Chicago: The University of Chicago Press, 2018. XII, 288 p. OGYK jelzet: 922.106

The Cambridge companion to Xenophon. Cambridge: Cambridge University Press, 2017. XX, 520 p. OGYK jelzet: 918.999

On tyranny: including the Strauss-Kojève correspondence / Strauss, Leo. Chicago; London: University of Chicago Press, 2013. XXII, [1], 336 p. OGYK jelzet: KK V/3033

De la tyrannie: précédé de Hiéron de Xenophon et suivi de Tyrannie et Sagesse par Alexandre Kojeve / Strauss, Leo. Paris: Gallimard, 1983 OGYK jelzet: 513.492

Hierón, avagy, a zsarnokságról / Xenophón. [Budapest]: Typotex, cop. 2012. 281 p. OGYK jelzet: 817.859

Xenophón filozófiai és egyéb írásai / Xenophón. Budapest: Osiris, 2003. 800 p. (Sapientia humana) OGYK jelzet: KK VIII/590

Xenophón történeti munkái; A lakedaimóniak állama / Xenophón. Budapest: Osiris, 2001. 624 p. (Sapientia humana) OGYK jelzet: KK IV/271

Die Spartanische Verfassung bei Xenophon / Fleischhanderl, Bruno. Leipzig: W. Friedrich, 1888. VI, 139 p. OGYK jelzet: B3/521

Kürosz / Xenophón. Budapest: Európa, 1965. 393, [2] p. OGYK jelzet: 389.560

Emlékeim Szókratészről / Xenophón. [Budapest]: Európa, 1986. 249, [3] p. OGYK jelzet: 519.560

Kürosz nevelkedése; Anabázis / Xenophón. [Budapest]: Európa, 1979, cop. 1965, 1968. 576 l. OGYK jelzet: 473.946

Túl a legitimitáson? Xenophón Anabasziszának tanulságai a kortárs realista politikaelmélet számára / Szűcs Zoltán Gábor. In: Politikatudományi Szemle. - 26. évf. 4. sz. (2017.) p.108-130. OGYK jelzet: A4/10458

Állambölcseleti töredék: Somló Bódog írásai és hátrahagyott jegyzetei egy megírni tervezett Állambölcseletből OGYK jelzet: 912.237

Die Spartanische Verfassung bei Xenophon / Fleischhanderl, Bruno. Leipzig : W. Friedrich, 1888. VI, 139 p. OGYK jelzet: B3/521

[1.] Xenophons sämmtliche Schriften : 1-4. Theil / Xenophón. [Bécs] Wien; [Prága] Prag: bey Franz Haas, 1801. A kötetek digitalizált formában elérhetőek a következő oldalon: http://digital.onb.ac.at/OnbViewer/viewer.faces?doc=ABO_%2BZ166470905 Letöltés ideje: 2023.02.20.
[2.] Németh György: Xenophón, Platón, Sókratés. In: Uő. A zsarnokok utópiája. Antik tanulmányok. Budapest, Atlantisz, 1996. p. 213. OGYK jelzet: KK IV/610
[3.] Gelenczey-Miháltz Alirán: „Mintha csak kortársunk volna.” Xenophón, a politikai gondolkodó. In: Uő.: Hierón, avagy, a zsarnokságról / Xenophón. [Budapest] : Typotex, cop. 2012. p. 63. OGYK jelzet: 817.859
[4.] „(…) especially not Xenophon whom I believe to be the most dishonest writer we have for the entire classical period of Athenian history.” A szerzőnek Finley által írt magánlevélből idézi: Németh György: A hazudós Xenophón. Utószó. In: Németh Gy. (szerk.), Xenophón Filozófiai és egyéb írásai, Budapest 2003. p. 755. OGYK jelzet: KK VIII/590
[5.] Moses I. Finley: Politika az ókorban. Budapest: Európa, 1995. p. 283. OGYK jelzet: KK V/653
[6.] Leo Strauss: On Tyranny: including the Strauss-Kojève correspondence. Revised and Expanded Edition. Chicago; London: University of Chicago Press, 2013. [Első kiadás:1948]. OGYK jelzet: KK V/3033 Illetve: Jean Luccioni: Les idées politiques et sociales Xénophon. Paris, 1947. Idézi: Gelenczey-Miháltz Alirán: „Mintha csak kortársunk volna.”… p. 64-65.
[7.] Epilógus. Hatalom és tudás. Leo Strauss és Alexandre Kojeve vitája a zsarnokságról. In: Uő. Hierón, avagy, a zsarnokságról / Xenophón. [Budapest]: Typotex, cop. 2012. p. 255. Illetve: Steven B. Smith: Leo Strauss. The Outlines of Life. In: The Cambridge Companion to Leo Strauss. szerk. Steven B. Smith. Cambridge University Press, 2009. p. 27-28. OGYK jelzet: KK V/3031
[8.] Gelenczey-Miháltz Alirán: Hierón. Xenophón 'türannikus' dialógusa. Ókor, 3. évf., 2004/3. p. 7. OGYK jelzet: A4/11023 „If it is true that all premodern political science rests on the foundations laid by Socrates, whereas all specifically modern political science rests on the foundations laid byy Macchiavelli, one may also say that the Hiero marks the point of closest contact between premodern and modern political science.” In: Leo Strauss 2013, p. 25.
[9.] A teljesség igénye nélkül: The Spirit of Sparta or the Taste of Xenophon,” Social Research 6 (1939); On Tyranny: An Interpretation of Xenophon’s “Hiero” (New York: Political Science Classics, 1947); Xenophon’s Socratic Discourse: An Interpretation of the “Oeconomicus” (Ithaca,NY: Cornell University Press, 1970); and Xenophon’s Socrates (Ithaca, NY: Cornell University Press, 1972) (Glencoe, IL: Free Press, 1959). Részletes felsorolás: Christopher Nadon: Leo Strauss’s First Brush with Xenophon: “The Spirit of Sparta or the Taste of Xenophon”. In: The Review of Politics. 2021/1. p. 69-70. Online: https://www.cambridge.org/core/journals/review-of-politics/article/leo-strausss-first-brush-with-xenophon-the-spirit-of-sparta-or-the-taste-of-xenophon/8FA99923C803BB5A24F519E6086D31C9 Letöltés ideje: 2023.02.15.
[10.] Gelenczey-Miháltz Alirán: „Mintha csak kortársunk volna.” Xenophón, a politikai gondolkodó. In: Uő.: Hierón, avagy, a zsarnokságról / Xenophón. [Budapest]: Typotex, cop. 2012. p. 79.
[11.] Gelenczey-Miháltz Alirán: „Mintha csak kortársunk volna.” Xenophón, a politikai gondolkodó. In: Uő.: Hierón, avagy, a zsarnokságról / Xenophón. [Budapest] : Typotex, cop. 2012. p. 68.
[12.] Későbbi politikus és zsarnok, a „harminc zsarnokok” egyik vezetője. Lindner Gyula: Harminc zsarnok. In: Lexikon. Szépművészeti Múzeum Hyperión adatbázisa. http://hyperion.szepmuveszeti.hu/hu/lexicon/8997 Letöltés ideje: 2023.02.03.
[13.] Később híres athéni államférfi és hadvezér, Periklész nevelt fia. Alkibiades. In: Pallas nagy lexikona https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/a-a-13/alkibiades-D49/ Letöltés ideje: 2023.02.03.
[14.] Idézi: Németh György: Xenophón, Platón, Sókratés. In: Uő. A zsarnokok utópiája. Antik tanulmányok. Budapest, Atlantisz, 1996. p. 213.
[15.] Lindner: i.m.
[16.] Andrew Wolpert: Xenophon on the Violence of the Thirty. In: Xenophon on Violence. De Gruyter, 2009. https://www.degruyter.com/document/doi/10.1515/9783110671469-011/pdf Letöltés ideje: 2023.02.06. Továbbá: Lucas D. LeCaire: Tyranny and terror: the failure of Athenian democracy and the reign of the Thirty Tyrants. MA thesis, Eastern Washington University. p. 5. https://dc.ewu.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1178&context=theses Letöltés ideje: 2023.02.06.
[17.] Xenophón. In: Lexikon. Szépművészeti Múzeum adatbázisa. http://www2.szepmuveszeti.hu/hyperion/lexikon.php?s=Xenoph%C3%B3n Letöltés ideje: 2023.02.06.
[18.] Németh György1996. p. 217.
[19.] Gelenczey-Miháltz Alirán: „Mintha csak kortársunk volna.” Xenophón, a politikai gondolkodó. In: Uő.: Hierón, avagy, a zsarnokságról / Xenophón. [Budapest] : Typotex, cop. 2012. p. 67. Somló Bódog megfogalmazása szerint „mesterétől, Szókratésztól átvette az athéni népuralom iránti ellenszenvét”. In: Somló Bódog (Töredékek Xenophónról. In: Állambölcseleti töredék : Somló Bódog írásai és hátrahagyott jegyzetei egy megírni tervezett Állambölcseletből. Budapest : Gondolat, 2016. 262, [2] p. OGYK jelzet: KK III/1873
[20.] Xenophón. In: Lexikon. Szépművészeti Múzeum adatbázisa. http://www2.szepmuveszeti.hu/hyperion/lexikon.php?s=Xenoph%C3%B3n Letöltés ideje: 2023.02.10.
[21.] Általános ismertető az írásairól: Vivienne J. Gray: Introduction. In: Xenophon. ed. by Vivienne J. Gray. Oxford Readings in Classical Studies. Oxford University Press, 2010. p. 1-4. Online: https://student.cc.uoc.gr/uploadFiles/177-%CE%91%CE%95%CE%A6%CE%A6339/Vivienne_J._Gray-Xenophon_(Oxford_Readings_in_Classical_Studies)-Oxford_University_Press(2010).pdf Letöltés ideje: 2023.02.13.
[22.] Németh György 1996. p. 216.
[23.] Xenophón. In: Lexikon. Szépművészeti Múzeum adatbázisa. http://www2.szepmuveszeti.hu/hyperion/lexikon.php?s=Xenoph%C3%B3n Letöltés ideje: 2023.02.10.
[24.] Vivienne J. Gray: Introduction. In: Xenophon. ed. by Vivienne J. Gray. Oxford Readings in Classical Studies. Oxford University Press, 2010. p. 2. Online: https://student.cc.uoc.gr/uploadFiles/177-%CE%91%CE%95%CE%A6%CE%A6339/Vivienne_J._Gray-Xenophon_(Oxford_Readings_in_Classical_Studies)-Oxford_University_Press(2010).pdf Letöltés ideje: 2023.02.13.
[25.] Hartmut Erbse: Xenophon’s Anabasis. In: Xenophon. ed. by Vivienne J. Gray. Oxford Readings in Classical Studies. Oxford University Press, 2010. Online: https://student.cc.uoc.gr/uploadFiles/177-%CE%91%CE%95%CE%A6%CE%A6339/Vivienne_J._Gray-Xenophon_(Oxford_Readings_in_Classical_Studies)-Oxford_University_Press(2010).pdf Letöltés ideje: 2023.02.15. p. 477.
[26.] Leo Strauss: What is political philosophy? and other studies. Chicago: The University of Chicago Press, 1988. p. 88. OGYK jelzet: KK V/3034
[27.] Somló i.m. p. 53.
[28.]Villám Judit: Ghyczy Ignácz hagyatéka. In: Országgyűlési Könyvtár honlapja, 2018.04.11. https://konyvtar.parlament.hu/archiv/-/asset_publisher/OTYxpZQhAHFt/content/ghyczy-ign%C3%A1cz-hagyat%C3%A9ka Letöltés ideje: 2023.02.13.