A 18. században a brit gondolkodást komoly mértékben inspirálták a felvilágosodás francia alkotóinak meglátásai, ugyanakkor adaptálta is azokat. Például ellentétben francia pályatársaikkal a brit történetírók többre tartották az empíriát az absztrakt sémáknál, többségük nem fordult szembe a kereszténységgel, és jellemző módon ragaszkodtak a választékos, szépirodalmi igényű stílushoz. Az imént felsorolt ismérvek mind illettek a korszak egyik legjelentősebb történészére, William Robertsonra is.

William Robertson skót származású történész és presbiteriánus lelkész 1721. szeptember 19-én született a Skóciában található Borthwickben. David Hume és Edward Gibbon mellett őt tartják a legfontosabb 18. századi brit történésznek. Egyetemi tanulmányait Edinburgh-ban végezte, 1741-ben szerzett diplomát teológiából, majd 1742-ben avatták presbiteriánus lelkésszé Haddington városában. Lelkes látogatója volt szolgálati helye könyvtárának, a kölcsönzési naplók tanúsága szerint már ekkoriban is leginkább a történelem érdekelte. 1746-ban tagja lett a Church of Scotland (Skót Egyház, az ottani presbiteriánusok egyházi szervezete) közgyűlésének (General Assembly), 1759-ben doktori fokozatot szerzett. 1762-ben elnyerte az Edinburgh-i Egyetem igazgatói címét, 1764-ben pedig Skócia „királyi történetírójává” nevezték ki.

Történészként érdeklődése középpontjában az európai civilizáció és az Európán kívüli kultúrák közötti viszony, az európai államok közti kapcsolatok, illetve erőviszonyok alakulása, továbbá az angol-skót együttélés voltak. Talán nem meglepő, hogy presbiteriánus lelkészként azt vallotta, hogy az emberi történelem eseményeit egy isteni terv irányítja. Rendkívül komoly alapkutatásokat végzett mind brit, mind egyéb európai levéltárakban és könyvtárakban, sőt kérdőíveket küldött az amerikai kontinensen, őslakosok körében élő misszionáriusoknak is. Stílusát és módszertanát Romsics Ignác a következőképpen jellemezte:

„A filozofikus látásmód és a különböző történeti források rigorózus használata mellett Robertson sikeresen törekedett narrációinak irodalmi igényű megformálására is. Azok közé tartozott, akiknek az életműve igazolta, hogy a tudományos történetírás nem föltétlenül száraz és unalmas, hanem lehet elegáns stílusban és érdekesen is művelni.” (Romsics 2024. pp. 197-198.)

Első komoly munkája, a hazája 16-17. századi történetét bemutató History of Scotland 1759-ben jelent meg. Bár e kötet homlokterében – érthető okokból – a skót nemzeti történelem sajátosságai szerepeltek, mégis sikerült a kérdésfeltevéseket európai kontextusba helyeznie. 1769-ben adták ki az V. Károly uralkodásának történetét bemutató, négykötetes The History of the Reign of the Emperor Charles V című művét. Robertson e könyve népszerűnek bizonyult, több kiadást is megért és számos európai nyelvre lefordították.

A háromkötetes, 1777-ben megjelent, History of America (Amerika története, a továbbiakban History) című művére is a komparatív álláspont volt jellemző. A gyarmatosítás történetének ismertetése mellett részletesen elemzi a gyarmatosítók, illetve a bennszülöttek társadalmait is. Megértő hangon írt a „primitív” amerikai őslakos kultúrákról, és reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy történetük idővel minden egyetemes történeti munkában megtalálható lesz. Összességében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az indiánok és az európaiak ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, csak a fejlődés más állomásain állnak. A History komoly hatással bírt a 19. századi latin-amerikai történészek munkásságára.

William Robertson 1793. június 11-én hunyt el Edinburgh-ban.

​​​​​​Az imént bemutatott mű megtalálható az Országgyűlési Könyvtár Muzeális Gyűjteményében, mégpedig magyar fordításban, „Robertson Vilhelm’ amerikai históriája” címmel. A Ghyczy-hagyaték részeként került intézményünkbe, erről tanúskodik a címlapján található, kék tintával nyomott ex libris-pecsét is („Ghyczy Ignacz 1872”). A kétkötetes kiadás 1807-ben, illetve 1809-ben jelent meg Pesten, „Patzko Ferencz Jósef’ költségével”. Az eredeti angol szöveget egy bizonyos Tanárki János ültette át magyarra, aki sokoldalú ember lehetett: íróként, műfordítóként és orvosként is működött. A két kötet összesen bő másfélezer oldal hosszúságú és térképeket, illetve az egyes nagyobb tartalmi egységek elején és végén metszeteket is tartalmaz.

​​​​​​Az első kötet egy hosszú bevezetővel indul, amelyben Robertson ismerteti a forrásait, illetve a kutatásának egyes főbb állomásait: például Bécsből, a „Bétsi Császári Könyvesházból” szerezte be Hernán Cortes egy jelentését, de tanulmányozta a különböző orosz utazók Amerika partjai mentén tett expedícióiról készült feljegyzéseit is. Érdekes adalék, hogy a bevezetőben a szerző méltatja neves kor- és pályatársát, Edward Gibbont:

„Ezen gondolatombann meg erősített egy írónak (Gibbonnak) ítélete, kinek, az ő szorgalmassága, tudományja, ’s ítélő tehetsége, fő helyet készítettek a’ mi Századunkbeli leg jobb História-írók között.” (1. kötet, p. XVI.)

Az első kötet négy nagy egységből („könyvből”) áll. Az első a felfedezések, illetve a korai földrajzi ismeretek bemutatásával foglalkozik, ízelítőül néhány fejezetcím: „A’ hajókázás mestersége a’ régieknél”; „A régiek’ hajókázásmesterségeknek, ’s Geographiájoknak tökéletlensége”; „Az ő értelmek a’ Föld Övekről, vagy Zónákról”. A második Kolumbusz Kristóf pályafutását, a harmadik pedig a gyarmatosítás folymatát és történetét mutatja be, külön kitérve a rabszolgaság bevezetésére („A’ négerek Amerikába vitetnek”). Végül a negyedik nagy egység – ahogyan ezt korábban már említettük – az amerikai őslakosok életmódjáról, kultúrájáról igyekszik képet adni.

​​​​​​A második kötet szintén négy „könyvet” tartalmaz. Ezek a mai Mexikó, illetve Peru elfoglalásával, továbbá a kolóniák belső működésével és mindennapjaival foglalkoznak (például „Fundamentomok, mellyekenn a’ Spanyolok  Kolonalizátzió Systémája épül”).

Zágoni-Bogsch Gergely

Felhasznált irodalom

• Robertson Vilhelm' amerikai históriája / fordíttatott Tanárki János által. – Pesten: Patzko Ferentz' Jósef' költségével, 1807-1809. OGYK-jelzet: C3/3348:1-2
• Ernst Breisach: Historiográfia. Budapest, Osiris Kiadó, 2004. OGYK-jelzet: IV/116
• William Robertson. In: Encyclopedia Britannica Online: https://www.britannica.com/biography/William-Robertson Letöltés ideje: 2025.07.30.
• William Robertson: Minister, Historian, Principal. In: Edinburgh-i Egyetem honlapja https://exhibitions.ed.ac.uk/exhibitions/library-lives/william-robertson Letöltés ideje: 2025. 07. 30.
• Romsics Ignác: Hérodotosztól Harariig: a nyugati történeti gondolkodás korszakai, irányzatai és klasszikusai. Budapest, Helikon Kiadó, 2024. OGYK-jelzet: IV/168
• Tanárki János. In: Petőfi Irodalmi Múzeum Névtér adatbázisa https://opac-nevter.pim.hu/record/-/record/PIM98860 Letöltés ideje: 2025. 07. 30.
• The Blackwell Dictionary of Historians. szerk. John Cannon, R.H.C. Davis. Oxford; New York, Blackwell, 1988. OGYK-jelzet: IV/114
• Daniel Woolf: A Concise History of History : Global Historiography from Antiquity to the Present. Cambridge, Cambridge University Press, 2019. OGYK-jelzet: IV/113