1857. március 8-án jobb munkafeltételekért és méltó bérezésért tüntettek textiliparban dolgozó nők New Yorkban, 1917-ben pedig szintén ezen a napon orosz munkásnők követeltek békét és kenyeret, mely esemény elvezetett a nők választójogának kivívásához Oroszországban. E két – nőjogi szempontból kiemelkedő jelentőségű – esemény hatására 1917 óta március 8-án tartják világszerte a nemzetközi nőnapot, mely évről évre ráirányítja a figyelmet a nők helyzetére, és azokra a társadalmi problémákra, melyek kezelése nélkül elképzelhetetlen a nemek közötti valódi egyenlőség.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete megalakulása óta kiemelt politikai, gazdasági és társadalmi kérdésként kezeli a női egyenjogúságot, ennek megfelelően története során több nyilatkozatban állt ki a nőket érő hátrányos megkülönböztetés ellen, illetve számos nemzetközi programot indított a nők helyzetének javítása érdekében.

Már az ENSZ 1945-ben létrejött Alapokmánya is kiállt „az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők, valamint a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága mellett”. Ezt követően az ENSZ Közgyűlés első, 1946. január 10-én megnyílt ülésszakán a norvég Frieda Dalen lehetett az első női küldött, aki beszédet intézett a testület tagjaihoz, az Egyesült Államok akkori ENSZ közgyűlési delegáltja, Eleanor Roosevelt pedig felolvasta nyílt levelét a „világ nőihez”, nagyobb szerepvállalásukat sürgetve a nemzetközi színtéren. Még ugyanabban az évben létrejött a Nőügyi Bizottság a Gazdasági és Szociális Tanács égisze alatt, amely az első nemzetközi testület lett, amely kizárólag a nemek egyenjogúságát és a nők felemelését igyekezett elősegíteni civil szervezetek, illetve az egyes tagállamok közreműködésével. A bizottság elsődleges feladata a nők jogi helyzetének nyomon követése globális szinten.

Az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata volt az első olyan dokumentum, amely egyértelműen hitet tett minden ember elidegeníthetetlen jogai, méltósága és egyenlősége mellett nemtől, kortól, származástól függetlenül. A nyilatkozat Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányával, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egységokmányával egyetemben a három legfontosabb jogalapot jelenti a nemek egyenlősége szempontjából. Az ENSZ 1975-től emlékezik meg a nőnapról, és kezdeményezésére ebben az évben indították útjára a Nemzetközi Nők Éve című programot, mellyel egyidejűleg tartották meg a szervezet első Nőügyi Konferenciáját. Ennek nyomán döntés született arról, hogy az 1976 és 1985 közötti időszak a nők évtizede lesz, melynek évei alatt a konferencián kidolgozott akciótervet fogják megvalósítani.

A nők évtizedének legfontosabb dokumentuma az ENSZ Közgyűlés által 1979-ben elfogadott, a Nők Elleni Diszkrimináció Minden Formájának Megszüntetéséről Szóló Egyezmény, amely a legátfogóbb nemzetközi jogi aktus a nők emberi jogainak védelmével kapcsolatban. Az egyezményt ratifikáló 189 állam jogi kötelezettséget vállalt a nők hátrányos megkülönböztetésének felszámolására a köz- és magánéletben egyaránt. 1993-ban az ENSZ még tovább ment a nők jogainak védelme tekintetében, és elfogadta a Nők Elleni Erőszak Felszámolásáról Szóló Nyilatkozatot, 1995-ben pedig történelmi előrelépés történt a női egyenjogúság tekintetében, amikor megszületett a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform, amely tizenkét fontos területen javasolt egészen konkrét intézkedéseket a nők helyzetének javítása érdekében az előrehaladás folyamatos ellenőrzésének ígéretével.

A Nemzetközi Büntetőbíróság felállítása 1998-ban 120 tagállam részvételével újabb mérföldkövet jelentett a nemek egyenlősége tekintetében. Az évek során ugyanis nemcsak számos nemi alapon elkövetett erőszakos cselekmény ügyében hozott precedens értékű ítéleteket, hanem a bírói és szervezeti apparátusában is kezdetektől fogva nagy hangsúlyt helyezett a nemi kiegyensúlyozottságra.

A globális szegénység felszámolását célzó ENSZ Millenniumi Nyilatkozat és az annak eredményeként létrejött Millenniumi Fejlesztési Célok szintén komoly előrelépést hoztak a nők helyzete szempontjából, hiszen 15 évvel a nyilatkozat elfogadása után a legtöbb fejlődő régióban kiegyenlítődött a nemek aránya az alapfokú oktatásban, az anyai halandóságot pedig 45%-kal sikerült csökkenteni.

Az ENSZ munkája azonban ezzel távolról sem ért véget a nemek egyenlőségéért való küzdelem terén. 2010-ben létrejött a UN Women elnevezésű, a női egyenjogúságot és a nők felemelését zászlajára tűző ENSZ-testület, amely immár önálló intézményként igyekszik tovább erősíteni a női nem globális pozícióját.

Az ENSZ nőkkel kapcsolatos politikájáról és tevékenységéről a könyvtár állományában is számos dokumentumot találnak a téma iránt érdeklődő olvasóink.