Actual information Duplicate 0
Nyitó oldali csempék
Asset Publisher
550 évvel ezelőtt hunyt el Janos Pannonius, aki „mindenki másnál messzebbrehatóan sugározta szét Mátyás humanista udvarának dicsőségét.”
Janus Pannonius 1434. augusztus 29-én Kesicén, a szlavón tölgyek hazájában született Janus de Chesmicze néven, feltételezhetően egy horvát kisnemesi család egyetlen sarjaként. Miután édesapját korán elveszítette, édesanyja, Vitéz Borbála biztosította a gyermek tehetségének kibontakoztatását. A tizenhárom éves fiú nevelését nagybátyja, Vitéz János, a Hunyadiak tudós főembere vállalta át, aki Janust a kulturális élet egyik fontos helyszínére, a humanista bölcselet szellemi műhelyébe, Ferrarába küldte tanulni Guarino da Verona mester iskolájába. Már ekkor kitűnt éleselméjűségével, így nem csoda, hogy magára vonta Vespasiano da Bisticci figyelmét. A könyvkereskedő és könyvtáros – akit szenvedélyesen foglalkoztatott az ismert korabeli személyiségek életrajzának megírása – ekként fogalmazott művében Janus Pannoniusról: „Ezek a hegyentúliak […] rendesen nehézfejűek, ez azonban nemcsak a hegyentúliakat multa felül, de nem volt olasz sem, aki tehetségét megközelítette volna.” És valóban, a 16-17 éves Janus Pannonius híre nemcsak olasz földön terjedt, hanem az akkori latin világ egészét is betöltötte. „Mintha érezte volna, hogy sietnie kell, mert idejét s a sors rövidre szabta”, ekkorra már fontosabb műveinek felét megírta. Tanulóéveinek következő állomása Padova és Velence volt, ahol kánon- és római jogot hallgatott. 1458-ban tért vissza hazájába, hogy Mátyás király akaratából egy évvel később pécsi püspök legyen. A fiatal főpap azonban többet tartózkodott a királyi udvarban, mint püspöki székhelyén, hiszen az uralkodó fontos diplomáciai feladatokkal bízta meg, majd a királyné kancellárja lett. 1465-ben a király követeként Janus Pannonius visszatérhetett egy időre ifjúkora színhelyére, Velencébe és Rómába. Látogatása eredményesnek bizonyult, mert a pápánál tett hivatalos látogatásán a török elleni segély ügyében tárgyalhatott, ugyanakkor engedélyt szerzett Vitéz János pozsonyi egyetemének megalapításához, illetve kódexeket vásárolt a királyi udvar és maga számára is. Hazatérte után azonban Janus Pannonius Mátyás királlyal való kapcsolata fokozatosan megromlott. A kettejük között elmélyülő válság enyhítése érdekében Janus visszavonult Pécsre. Egészségi állapotának romlására hivatkozott, amelyet a tüdőbaj már ifjú korában is többször próbára tett. A királyi udvartól távol a költészet mellett filozófiával és, elsőként az országban, görög szövegek fordításával is foglalkozott.
1471-ben Vitéz János többedmagával összeesküvést szervezett a király ellen. A koronát a lengyel királyi hercegnek, Jagelló Kázmérnak ajánlották fel, hiszen Magyarország uralkodója a csehországi hódító háború miatt távol volt. Janus Pannonius is tevékeny szerepet vállalt nagybátyja oldalán a király elleni szövetkezésben.
A leleplezés követően, 1472 tavaszán Janus Pannonius Itáliába akart menekülni, de útközben tüdőgyulladást kapott. 1472. március 27-én, Medvevárnál halt meg. Mátyás király a történtek ellenére a Janus Pannonius iránti tisztelet jeléül hazahozatta a költő holttestét, és Pécsett helyeztette örök nyugodalomra, verseit pedig összegyűjtötte, hogy azok megmaradjanak az utókor számára: „Janus költői tehetsége volt bizonysága a világ előtt annak, hogy a harci erényeiről híres, folytonos háborútól zaklatott, az európai műveltség védelmében vérző Magyarországon is születhetik nagy, mindenkitől elismert költő.”
Végül következzen Janus Pannonius verse, amely a 21. században éppoly aktuális, mint több száz évvel ezelőtt:
Békéért
Ó, fenséges Atyánk, ki a csillagos égben örökké
Tartó szent hatalommal uralkodsz, vesd ma e gyászos
Földre királyi szemed, hol Mars dühe féktelenül dúl,
És hosszú pusztító háború irtja a népet.
Adj nékünk most már, ó, legkegyelmesebb Atya, békét,
Mely a nehéz bajokat s a halál rémét tovaűzi. (Kálnoky László fordítása)