1676. március 27-én született Borsiban, az akkori Magyarország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb arisztokrata családjába. Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem leszármazottja, dédapja, I. Rákóczi György, nagyapja, II. Rákóczi György, illetve apja, I. Rákóczi Ferenc is viselték a fejedelmi címet. Apja korai halála után neveltetését édesanyja, a „hős” Zrínyi Ilona irányította.

Gyermekkorát meghatározták a nemzeti függetlenségért és vallásszabadságért folytatott felső-magyarországi, Thököly Imre vezette kuruc-harcok. 1688-ban, Munkács várának a császári csapatok előtti kapitulációját követően édesanyjával együtt Bécsbe került. Életében prágai, majd római évek következtek, 1694-ben azonban visszatért Magyarországra. Az 1697-es, Tisza-vidéken és Hegyalján kibontakozott – szintén Thököly nevéhez kötődő – felkeléshez nem csatlakokozott, Bécsbe ment.

 A spanyol örökösödési háború küszöbén XIV. Lajos francia királlyal egyeztetve magyarországi felkelelést terveztek, lengyel segítséggel. 1703-ban a tiszaháti felkelők hívására állt a kibontakozó népmozgalom élére, ezzel megkezdődött a szabadságharc. A lengyelországi Brezna várából kiadott „nemes és nemtelen” országlakosokat hadba hívó kiáltványával megpróbált társadalmi egységet teremteni a jobbágyok – akiknek szabadságot ígért –, valamint a nemesség között, akiket a rendi jogok védelmével nyert meg. Az 1705-ös szécsényi Országgyűlésen a szövetkezett rendek vezérlő fejedelemmé választották. A szabadságharc csúcspontja az 1707-es ónodi országgyűlés volt, ahol kimondták a Habsburg-ház trónfosztását.

A nemzetközi politikai helyzet változása és a katonai túlerő azonban végül felőrölte a kurucok ellenállását. A harcok lezárását jelentő 1711-es szatmári béke idején Rákóczi épp Lengyelországban tartózkodott, és bár kegyelmet kaphatott volna, ha felesküszik a császárra, ő mégsem élt a lehetőséggel. Élete utolsó évtizedeit ezért száműzetésben töltötte, előbb Franciaországban, majd 1717-től az Oszmán Birodalomban telepedett le.

A rodostói évek a belső elcsendesedés és az írás idejét jelentették számára, itt születtek meg mélyen vallásos Vallomásai és történelmi Emlékiratai. 1735. április 8-án hunyt el, távol hazájától, de hívei, köztük a hűséges Mikes Kelemen körében. II. Rákóczi Ferenc a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb alakja, európai államférfi és a magyar szabadságvágy megtestesítője. Élete a küzdelmek, a csaták és a méltóságteljes bujdosás drámai ívét írta le, miközben neve egybefonódott a modern magyar nemzettudat születésével. Magyarországon több település őrzi a fejedelem nevét. Számos városban neveztek el róla közterületeket és intézményeket, valamint állítottak tiszteletére szobrokat, emlékművet. Hamvait 1906-ban Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték örök nyugalomra.