Jakobi Lányi Bertalan a Liptó vármegyei Hibbén született 1851. március 21-én, ősrégi Liptó vármegyei nemesi családban. Iskoláit Liptóújváron, Késmárkon, Miskolcon, Iglón és Eperjesen végezte. Tanulmányainak befejeztével a kincstári jogügyek igazgatóságánál mint fogalmazó-gyakornok nyert alkalmazást. 1872-ben társszerkesztője volt az Eperjesen megjelent ottani első magyar lapnak, a Felvidéki Lloydnak. Nagy része volt az 1877-ben Liptószentmiklóson megjelent ottani első magyar lap, a Tátravidéki Híradó alapításában és szerkesztésében. Fiatalabb éveiben zenélt is, több szerzeménye nyomtatásban is megjelent.
1873-ban köz- és váltóügyvédi vizsgát tett, majd 1873-tól 1888-ig gyakorló ügyvédként működött Liptószentmiklóson, később az igazságszolgáltatásban is tevékenykedett, 1890-től rendes bíróként. Részt vett a bányajogi kodifikáció alapelveinek rendszeres kidolgozásában. 1891 és 1995 között az Igazságügyi Minisztériumban mint törvényelőkészítő nyert alkalmazást. A sommás eljárásról szóló törvény életbeléptetésére és végrehajtására vonatkozó munkálatokkal is őt bízták meg, ezért a miniszter kérésére hosszabb tanulmányutat tett Németországban és Svájcban. Elkészítette az új ügyviteli szabályok és a többi életbe léptetési és végrehajtási rendeletek tervezeteit, de ő dolgozta ki az osztrák igazságügyminisztérium megbízottjával együtt a Konstantinápolyban felállítandó konzuli főtörvényszék szervezetének szabályzatát s a többi végrehajtási rendelet tervezeteit is. 1895-től az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályának vezetőjeként részt vett számos további fontos törvényjavaslat előkészítésében. 1897-től vezető tagja lett a polgári törvénykönyv előkészítése végett szervezett állandó bizottságnak. Részt vett a Fodor Ármin-féle Magyar magánjog megalkotásában és szerző a Dárday Sándor-féle igazságügyi törvénytárban is. Több önálló jogi műve jelent meg, azonkívül nagyszámú jogi cikket írt a hírlapokba és szaklapokba. Munkatársa volt a Pallas Nagy Lexikonának, a Révai Nagy Lexikonnak és a Közigazgatási Lexikonnak is. Választmányi tagja a magyar jogászegyletnek és igazgatósági tagja a magyar jogászgyűlésnek.
A király az igazságügyi igazgatás és a törvény-előkészítés terén tett kiváló szolgálatai elismeréséül 1904-ben a Szent-István rend kiskeresztjével tüntette ki. 1905-ben belső titkos tanácsosi méltóságot, 1906-ban pedig az elsőosztályú vaskoronarendet kapott.
Lányi a hazai közéletben is meglehetősen aktív volt. 1905-1906-ban a Szabadelvű Párt híveként Liptómegyében Liptószentmiklós kerület országgyűlési képviselőjeként nyert mandátumot. 1905. június 18-tól lemondásáig, 1906. április 2-ig az igazságügyminiszteri posztot töltötte be Fejérváry Géza ún. darabont kormányában, amely ellen a parlamenti többség már a kinevezését bejelentő királyi kézirat felolvasása után bizalmatlanságot szavazott, és amely kormány többször lemondott, de az uralkodó nem fogadta el a lemondását. Ebben a légkörben az akkori belügyminisztert, Kristóffy Józsefet, illetve a kormány legaktívabb tagját, az igazságügyminiszter Lányit támadták a legtöbben. Kristóffy visszaemlékezésében Lányit úgy említi, mint „hazánk legnagyobb jogtudósa”, aki nélkül a kormány a politikai viharok közepette egészen biztosan letért volna a törvényesség talajáról.
Életének utolsó éveiben visszavonultan élt Liptó megyei birtokán, a megszállt területen azonban zaklatásokban volt része, így 1920 végén lányához költözött Budapestre, itt is hunyt el 1921. február 15-én.
Lányi Bertalan életéről és munkásságáról a Parlamenti Szemle 2022. 2. száma közölt hosszabb írást munkatársunk, Villám Judit tollából, melyet ezúton ajánlunk szíves figyelmükbe (Villám Judit: Lányi Bertalan – "egy kiváló szakember az igazságügy terén". in: Parlamenti Szemle 2022. 2. sz. p. 127-131.)
