Katalóguskeresés Duplicate 1

 

Nyitó oldali csempék

Asset Publisher

100 éve született Szabad György történész, akadémikus, országgyűlési képviselő, az első szabadon választott országgyűlés elnöke

Szabad György Aradon született 1924. augusztus 4-én. Amint ő maga fogalmazott: magyarnak született a trianoni döntés nyomán Romániába frissen bekebelezett földön, évszázados hazai gyökerekkel bíró zsidó vallású család tagjának született az antiszemitizmus felívelése idején, és polgárnak e létforma fenyegetetté válása küszöbén. Családja 1932-ben Kolozsvárról Budapestre települt át, itt érettségizett 1942-ben. Származása miatt nem vették fel az egyetemre, 1944-ben behívták munkaszolgálatra, ám megszökött, és a nyilasuralom idején bujkálni kényszerült. A front átvonulásakor orosz katonák „munkára” vitték, de onnan is sikerült megszöknie.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem-levéltár szakon végzett, 1949-től az Országos Levéltárban dolgozott, majd 1951-ben a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasa lett. 1954-től az ELTE Bölcsészettudományi Kara Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékén tanított. 1956-ban a Bölcsészettudományi Kar Forradalmi Bizottságának, illetve a Történészek Forradalmi Bizottságának tagjává választották, emiatt később zaklatásokban volt része, de eljárás végül nem indult ellene. 1994-ben professzorként ment nyugdíjba.

Szabad György

​​​1955-ben történettudományi kandidátusi, 1969-ben akadémiai doktori címet szerzett. Míg 1956 előtt kutatómunkája gazdaság- és társadalomtörténeti súlypontú volt, a forradalom leverését követően a nemzeti és demokratikus törekvések 19. századi ötvöződését helyezte vizsgálatai középpontjába. 1982-ben az MTA levelező tagja, 1998-ban rendes tagja lett, székfoglalóját A parlamentáris kormányzati rendszer megteremtése, védelmezése és kockáztatása Magyarországon 1848-1867 címmel tartotta meg. A szakszerű magyar történetírás megújításában való tevőleges részvételéért, a magyarországi újkorkutatás legjobb hagyományait követő munkásságáért, illetve életműve elismeréseként 2006-ban vehette át a Széchenyi-díjat.

1987-ben felszólalt az első lakiteleki tanácskozáson, és aláírta a Magyar Demokrata Fórum (MDF) megalakításáról szóló Lakiteleki Nyilatkozatot. Az MDF alapítója, 1987. szeptember 27-től 1996 márciusáig tagja. Részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában, majd 1989 júniusa és szeptembere között az állampárttal folytatott tárgyaláson is, mint az MDF képviselője.

1990-től két cikluson keresztül országgyűlési képviselő volt. 1990-ben az MDF budapesti területi listáján szerzett mandátumot, 1990. május 2-án az Országgyűlés első alelnökévé választották. Mivel Göncz Árpád házelnök ekkor ideiglenes köztársasági elnök is lett, Szabad György töltötte be – megbízottként – a házelnöki tisztséget. 1990. augusztus 3-án az Országgyűlés elnökévé választották. 1994-ben az MDF országos listáján ismét bejutott a parlamentbe. 1996. március 4-én, a X. országos gyűlés után kilépett a pártból, és alapító tagja lett a Magyar Demokrata Néppártnak.

Szabad György és Göncz Árpád

​​​​​2000-ben az ország legmagasabb kitüntetésével, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki.

2015. július 3-án hunyt el.

Az évforduló kapcsán ajánljuk figyelmükbe az Országház Könyvkiadó 2020-ban megjelent kiadványát, mely Szabad György politikatörténeti munkáiból válogat: https://orszaghazkonyvkiado.parlament.hu/en/-/katedratol-a-pulpitusig-valogatas-szabad-gyorgy-politikatorteneti-munkaibol

Katedrától a pulpitusig – Válogatás Szabad György politikatörténeti munkáiból


Szabad György házelnöki székfoglaló beszédei

1990. május 2.

„Képviselőtársaim! Kedves vendégeink! A rádió és a televízió előtt ülő honfitársaink!

Képviselőtársaimnak köszönöm a megtisztelő bizalmat. Érdemem kevés, ezt a feladatot nem kerestem, de vállalom, s azt remélem, hogy az önök bizalma segít abban, hogy jó eszköze legyek a népszuverenitás érvényesülésének. (Lelkes taps.)”


1990. augusztus 3.

„Tisztelt Országgyűlés! Éjjel van, majdnem éjfél, illetlenség lenne semmit nem mondani, de még nagyobb illetlenség lenne önöket hosszan fenntartani…

[…] nagyon köszönöm a belém helyezett bizalmat. Büszke vagyok arra, hogy olyan körülmények, olyan politikai viszonyok között választottak meg, amikor bátran adhattak le az egyetlen jelölt ellen is szavazatokat.

A második, amit mondani szeretnék, ismétlés lenne. Annak a megismétlése, amit a megbízott elnöki tisztségem elnyerésekor mondtam. Akkor azt mondtam, hogy szeretnék hasznos eszköze lenni a demokratikus átalakulásnak.

Ha most a jelenlévők igen nagy többsége használat után úgy ítélte meg, hogy eszköze lehetek ennek az átalakulásnak, akkor büszke vagyok mindenkinek a szavazatára, aki eszköz szerepemben meg akarja nyújtani hasznosságom idejét.

Az utolsó gondolat pedig nem kisebbre utal, mint Platónra. Valamennyien emlékeznek Platónnak azokra a mondataira, amikor azokról szól, akiken pedagógiai erosz munkál. Az a nagy erő, amelyik akarva-akaratlan arra szorítja az általuk megszállottat, hogy minden erejével azon legyen, hogy önmagánál – kicsit továbbfűzött gondolatot mondok – jobbat neveljen. Én demokratának tartom magam; okkal vagy ok nélkül, más kérdés. A parlamenti tisztségemet egyrészt arra szeretném felhasználni, az önök többségének bizalmából, hogy jó eszköz legyek. Másrészt arra, hogy demokrataként önmagamnál és a mi demokrata nemzedékünknél egy jobbnak készítsem az utat. Köszönöm a lehetőséget. (Erőteljes, lelkes taps.)”

Banner

Online account

Hungarian Juristical Portal

Országház Könyvkiadó

MPGY

Rare Books and Manuscripts Collection

Bibliography of Legislation and Public Affairs

Repository of Architectural Plans

Image Repository

virtual library visit