The collection of the library Duplicate 2 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 0 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 2 Duplicate 1 Duplicate 2 Duplicate 1 Duplicate 2 Duplicate 1 Duplicate 2 Duplicate 1 Duplicate 3 Duplicate 1 Duplicate 2

The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.

Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.

In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.

We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.

The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.

Életrajz, munkássága

Gimnáziumi és bölcseleti tanulmányait Győrött, Sopronban és Szombathelyen, a jogi tanulmányokat Pozsonyban és Bécsben végezte. Három évet töltött bírói gyakorlatban. 1850 és 1854 között írnokként dolgozott. 1860-ban a pesti egyetem jogi karán szerzett doktori oklevelet és tanári képesítést, majd ügyvéd lett. Először a bécsi statisztikai hivatalban volt tisztviselő, 1862 és 1864 között a római egyházi jog rendes tanára lett előbb a kassai, majd 1864 márciusától 1866-ig a pozsonyi királyi jogakadémián. 1865 decemberében a pesti egyetemen a római jog nyilvános rendes tanárává nevezték ki (pozsonyi állásából azonban csak 1866. február 22-én kapott felmentést). Ebben a beosztásban működött 1893 júliusáig, amikor egészsége megromlása miatt nyugdíjaztatását kérte és Sopronba vonult vissza. A Magyar Tudományos Akadémia 1863 januárjában levelező, majd 1890 májusában rendes tagjává választotta. 1865-től szabadelvű párti országgyűlési képviselő volt a Sopron megyei nagymartoni kerületben, illetve 1878-ban és 1881-ben két alkalommal képviselte a budapesti VII. kerületet az országgyűlésben. 1873-ban elnöke volt a IV. magyar jogász gyűlésnek, 1877-78-ban egyetemi rektor. Az ausztriai császári Lipót-rend és a császári vaskorona-rend lovagja, a párizsi Société de Legislation Comparée (1876.) levelező tagja, részt vett a magánjogi törvénykönyv előkészítő munkálataiban. Temesvár szabad királyi város díszpolgárává választotta. Jogbölcselőként az észjogi irányzattal harcoló tiszta jogtörténeti felfogást képviselte. „Hoffmann Pálnak ez az oktatásban és tudományos munkásságában egyaránt tükröződő „történeti" szemlélete úttörő jelentőségű a római jog hazai művelésére nézve.” (Hamza Gábor) Önálló részletkutatások nélkül – főleg Arndt, Puchta és Kuntze műveit követve – római jogi tankönyveket írt, lefordította Justinianus Institutióit. Hoffmann Pál munkássága korának hazai és nemzetközi mércéjével mérve egyaránt kiemelkedő. Számos kiadást megért tankönyvei értékes, sok tekintetben eredetinek bizonyuló kommentárok.