The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Hilibi Haller Károly tanulmányait Nagybányán, a minorita gimnáziumban kezdte, majd 1853-ban a szatmári Katolikus Főgimnáziumban tett érettségit. Ezt követően visszatért szülővárosába, ahol az 1851-ben megnyílt német tannyelvű Császári és Királyi Jogakadémia diákja lett. Három év alatt szerzett diplomát, majd 1856. szeptemberében a nagyszebeni kincstári ügyészségen felesküdött tisztviselőnek. Az ifjú jogász azonban nem a hivatali pályát választotta, hanem beiratkozott a pesti egyetemre rendkívüli hallgatónak, ahol néhány év után megszerezte a jogi doktorátust. 1863-ban megnyitották a magyar tannyelvű Királyi Jogakadémiát Kolozsváron, itt Haller helyettes tanári kinevezést kapott. Azonnal bekapcsolódott a város politikai, társadalmi, kulturális életébe és élete végéig annak tekintélyes vezetője maradt. 1865-ben beválasztották a várost vezető százas tanácsba.
Felesége komjátszegi Szentkirályi Gizella volt, két gyermekük született: Károly és Irma.
1873-ban, az újonnan alapított Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetemen a magánjog rendes tanárává nevezték ki. A jog- és államtudományi kar dékáni tisztségét két alkalommal, az 1873-74-es és 1890-91-es tanévben töltötte be, közben 1880-81-ben ő volt az egyetem rektora is. Egyetemi tanári pályája mellett a kolozsmonostori állami tanintézetnél is oktatott három évtizeden keresztül (1871-1901). Ennek köszönhetőek olyan, a gazdasági élet területéről írt munkái, mint Az agrarialis törvényekről, az Iparunk föllendülésének tényezőiről s akadályairól, vagy A gazdasági értékekről.
Oktatói és tudományos munkássága szorosan összefonódott egymással, épp abban az időszakban, amikor a magyar nyelvű jogtudomány még csak kibontakozóban volt. 1853-ban Magyarországon és Erdélyben is hatályba léptették az Osztrák Polgári Törvénykönyvet (OPTK). Az Országbírói Értekezlet ugyan 1861-ben hatályon kívül helyezte az OPTK-t, Erdélyben azonban továbbra is hatályban maradt. 1868-ban ezt megerősítették, azzal a megszorítással, hogy ha a Magyar Országgyűlés a magánjog bármely területén új törvényt alkotna, akkor azt már Erdélyben is alkalmazni kellett. Amikor Hallert 1863-ban kinevezték a kolozsvári jogakadémia tanárának, akkor az osztrák magánjog, a kereskedelmi és váltójog, valamint a bányajog tanszéket kapta meg. Ez tudományos pályáját is meghatározta, hiszen az ausztriai magánjogot nemcsak elméletben oktatta, hanem a gyakorlatban is alkalmazta. Jogakadémiai tanárságának az elején jelentette meg az első OPTK kommentárt, amelyet kibővített az erdélyi gyakorlati tapasztalatokkal. 1884-ben ismét megjelentetett egy OPTK-t feldolgozó művet – Az osztrák általános polgári törvénykönyv (szövege) jelenleg még érvényes alakjában címmel – akkor, amikor már a magyar magánjogi kodifikáció első résztervezeteiről folyt a tudományos vita. Ennek részletei egyre szélesebb körben a jogásztársadalom számára is megismerhetővé váltak, többek között a Jogtudományi Közlöny szerkesztőinek a jóvoltából. Haller Károly, aki 1873-tól rendszeresen publikált a fenti szaklapban, szintén hozzászólt, véleményt alkotott az említett tervezetekről. Nem a mai értelemben vett tanulmányokat írt az egyes magánjogi intézményekről, hanem a tervezetben megfogalmazott szabályokhoz fűzött rövidebb, hosszabb megjegyzéseket. Ezekből kitűnik széleskörű ismerete a kor már elkészült és a gyakorlatban is kipróbált vagy éppen ezekben az évtizedekben szerkesztett törvénykönyveiről, illetve az abban megfogalmazott és alkalmazott megoldásokról.
Haller Károly gyakran tett a magyar jogi szaknyelvre vonatkozó észrevételeket. Ebben az időszakban a magyar szaknyelvi terminológia még nem alakult ki teljesen, sokszor a német terminus technikusok szószerinti fordítását alkalmazták. Az új törvénykönyv alkotásának folyamatában Haller erre a hibás gyakorlatra is igyekezett kollégái figyelmét felhívni és több javaslatot is megfogalmazott. Erre kiváló példa a dologi jog megnevezése, amelyet az OPTK magyarországi hatálybalépését követően a „ius in rem” fordításaként „dologbeli” jognak neveztek. Haller azt javasolta, hogy helyesebb lenne a „dologi jog” megnevezés. Hasonlóképpen a személyi jog területén a „természeti” személy helyett a „természetes” személy kifejezést ajánlotta. Valóságos nyelvészeti értekezést írt a kötelmi jog tervezete kapcsán is „a közös és egyetemleges kötelmek” szóhasználatáról.
Tudományos pályája mellett közéleti tevékenysége is kimagasló volt. Egyetemi munkáján kívül igen aktívan dolgozott a városért, Kolozsvár polgármesteri tisztségét is betöltötte 1884 és 1886 között. Értékes városrendezői munkát végzett, számos intézmény, épület, műalkotás létrehozása fűződik nevéhez. A város felemelkedéséért szervezte meg a Sétatér Egyletet, illetve az ún. Szépítő Egyletet, amely kifejezetten a törvényhatóság épületeinek, utcáinak, tereinek megújításáról gondoskodott. Szervező tehetségének, kitartásának, akaratának köszönhetően olyan közösségeket, szervezeteket hívott életre, és alapított, melyek a város társadalmának és ifjúságának mindennapjaiban meghatározó szerepet töltöttek be. Gondja volt a város fejlesztésére is, melyet a vízvezeték-hálózat kiépítése, a közvágóhíd tervezése is fémjelez. 1884-ben jelent meg A középítés című munkája, amelyben Kolozsvár – mai kifejezéssel élve – modern várossá alakításának alapjait írta meg.
Lövész egyletet, korcsolya pályát és atlétikai klubot is létrehozott. Tornavívó egyletet hívott életre, valamint megépítette az ehhez szükséges tornacsarnokot. 1884-ben alapította meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyletet (EMKE), melynek első elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt egészen 1911-ben bekövetkezett haláláig. Ennek keretei között szívügyének tartotta az iparosok és a kereskedők folyamatos „továbbképzését”, ezért éveken át felolvasó üléseket szervezett vasárnap délutánonként. Ezen kívül ő volt az Erdélyi Gazdasági Egylet intézője is. Széchenyi István emlékét nemcsak ápolta, hanem kezdeményezésére megalakult az ún. Kolozsvári Kör, amely a kaszinó elődje volt. Neki köszönhető, hogy felállításra került a Kolozsvári-testvérek híres Szent György szobrának másolata, valamint ő kezdeményezte Hunyadi Mátyás szülőházának emléktáblával való megjelölését is.
Az 1904-ben örökös főrendiházi tagsággal kitüntetett Haller Károly a főrendiház ülésezésének időszakában, 75 éves korában, Budapesten halt meg 1911. február 7-én. A Vaskorona-rend lovagja (1881), miniszteri tanácsos (1897), Kolozsvár díszpolgára (1905) Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben nyugszik.
