The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Bécsben kezdte el tanulmányait, és a pesti egyetemen fejezte be. 1864-ben szerzett jogtudományi doktori címet, közben 1863-tól tanársegédként és könyvtárnokként tevékenykedett a pozsonyi jogakadémián. 1865-től a nagyváradi, 1866-től pedig a kassai jogakadémián tanított történelmet és statisztikát. 1867 és 1872 között a győri jogakadémián a magyar jogtörténet, a közjog és a közigazgatási jog rendes tanára, valamint az akadémia igazgatóhelyettese, majd igazgatója volt. 1872-től 1901-ig a budapesti egyetem európai és hazai jogtörténet nyilvános rendes tanára címet viselte. Két alkalommal is megválasztották a jogi kar dékánjának. Az oktatás során nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a fiatal jogásznemzedék a tételes joganyag elsajátítása előtt a klasszikus római jog ismeretén kívül a középkori jogfejlődést is megismerje. Az 1889-ben az egyetem rektorává nevezték ki. 1901-ben nyugalomba vonult, ezzel egy időben, munkájának elismeréseként megkapta a Szent István-rend kiskeresztjét. 1871-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1880-ban pedig rendes tagjává választották. Részt vett a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, valamint az Országos Közoktatási Tanács munkájában.
Hajnik Imre a tudományos igényű magyar jogtörténetírás egyik megteremtője. Legfőképpen a középkori magyar jogtörténettel foglalkozott, hangsúlyos szerepet szánva a magyar perjog történeti fejlődésének, a középkori perjogi folyamat feltárásával új eredményeket ér el. Sokat tanulmányozta a szentkorona-tan kialakulását és annak hatását a középkori államfogalomra. Legfőbb művei a Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt, Egyetemes európai jogtörténet, A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyesházi királyok alatt. Újonnan feltárt részleteket, a szervezet és az eljárás összefüggő rendszerét teszi közzé bennük, elsőként vizsgálta szervesen összefüggő folyamatként az európai jogfejlődést. Művei eredeti levéltári kutatások, évekig tartó forrástanulmányok eredménye. Értekezései a Jogi szemle és a Jogtudományi közlöny című folyóiratokban jelentek meg. 1902. augusztus 30-án hunyt el, a Fiumei úti sírkertben helyezték végső nyugalomra.
