The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Grecsák Károly a Temesi Bánság népes városában, Versecen (ma szerbiai település) született 1854. november 15-én. Jogi tanulmányait Budapesten végezte, jogi doktorátusa mellett 1877-ben ügyvédi vizsgát tett.
Oklevelének megszerzését követően szülővárosában ügyvédi pályára lépett, melyet 1881-től 10 évre a fővárosban politikusi tevékenységgel váltott fel. 1891 júniusától ismét a jogi pályát folytatta: ekkor Szegeden táblabírói állást vállalt. 1896-tól kisegítő bíró, 1901-től rendes bíró a Kúrián, ahol 1913-tól négy évig tanácselnöki feladatait teljesítette. Kitartó munkája és tehetsége elismeréseként 1917. június 15-én az Igazságügy-minisztérium államtitkárává nevezték ki, majd két hónap múlva, augusztus 18-tól 1918. január 25-ig az igazságügyi tárca minisztere lett az egymást váltó Esterházy- és a Wekerle-kormányban. Miniszteri nyugdíjaztatásakor megkapta a valóságos belső titkos tanácsosi elismerést, ez után Budapesten ügyvédi irodát nyitva régi foglalkozását gyakorolta.
Az 1881–1884. évi ciklusban és 1887-től mérsékelt ellenzéki programmal országgyűlési képviselőnek választották meg (az 1884–1887-es parlamenti ciklusban nem jutott mandátumhoz). 1884-től 1891-ig lapalapítóként szerkesztette pártja német nyelvű közlönyét, a Budapester Tageblatt című politikai napilapot. A programadó-cikk írója, később pedig vezércikk írója volt a lapnak, ami azzal a céllal indult el, hogy a párt programját megismertesse a német nyelvű lakossággal. 1891. május 31-én lemondott a képviselői megbízatásról és a lapszerkesztési tevékenységet is befejezve visszatért jogászi munkájához. 1918-as miniszteri nyugdíjba vonulása után ügyvédi tevékenysége mellett politikusi szerepvállalással is próbálkozott: 1920-ban alapítója, majd két évig elnöke volt a Magyar Rendpártnak, amely 1922-ben gróf Bethlen István miniszterelnök Egységes Pártjához csatlakozott.
Jogászi és politikai munkássága mellett társadalmi tevékenységet is folytatott. 1884-ben az Erzsébetvárosi Kör megszervezője. Többéves küzdelem után 1907-ben ő alapította meg az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületet, amelynek hosszabb ideig elnöki pozícióját is betöltötte.
Jogi szakirodalmi tevékenysége főként a kereskedelmi jog, váltójog, csődjog területén bontakozott ki. 1904-től 1916-ig szerkesztője volt a Magyar Döntvénytár 21 kötetének, 1911-ben főszerkesztője a Codex Hungaricus című Magyar törvények tízkötetes gyűjteményének. 1912-től 1916-ig az Új Döntvénytár kereskedelmi jogi köteteit is szerkesztette. Kiemelendő tény, hogy 1914-től egyik alapítója, szerkesztője, majd főszerkesztője lett a Kereskedelmi Jog című szakfolyóiratnak. Számos cikke és tanulmánya jelent meg – saját szerkesztésű folyóiratán kívül – a Jogállam, a Jogtudományi Közlöny, a Magyar Pénzügy, a Pénzintézeti Szemle, a Magyar Jogászegyleti Értekezések című folyóiratokban és különböző napilapokban is.
70 éves korában, 1924. december 17-én hunyt el Budapesten. Halála után a Jogtudományi Közlöny 1925. január 1-jén, nekrológjában így méltatta pályafutását: „nem a politikát vitte be a jogszolgáltatásba és jogalkotásba, hanem a jogot szolgálta a politikában is”.
