The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Fodor Ármin Fleischner Illés gazdálkodó fiaként egy zempléni községben, Nagymihályon született 1862. január 27-én. (1881-ben magyarosította nevét Fodorra.) Jogi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1885-ben jogi doktorátust, a következő évben ügyvédi oklevelet szerzett.
1884-től a budapesti törvényszék munkatársaként helyezkedett el, 1890-ben a fővárosi V. Kerületi Járásbíróság albírójának nevezték ki. 1892-től az Igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán alkalmazták, majd 1901-től – szintén minisztériumi státuszon – a Fővárosi Ítélőtábla bírájaként dolgozott. Tíz év múlva, 1911-től lett bíró a Királyi Kúrián. 1924-től címzetes jelleggel, 1929-től pedig ténylegesen is kúriai tanácselnökként tevékenykedett. Tagja volt a magánjogi törvénykönyvet előkészítő bizottságnak. 70 évesen, 1932-ben vonult nyugalomba.
Hosszú pályafutása alatt jelentős jogászi, jogtudósi, szakírói tevékenységet fejtett ki. Már 1892-től az Igazságügyminisztériumban bekapcsolódott a Térfy Gyula nevével fémjelzett peres eljárási reformmunkálatokba, egy évvel később pedig másik neves jogászunk, Plósz Sándor munkatársaként aktívan részt vett a magyar polgári perrendtartás előkészítési és életbeléptetési munkálataiban, a törvény tervezetéhez ő írt alapos és nívós indokolást is. 1910-től 1912-ig Fodor képviselte országunkat a váltójog nemzetközi egységesítésére összehívott hágai államértekezleten, amelyen a témára vonatkozó nemzetközi egyezmény is megszületett. Külföldön is elismert jogászunkat a Nemzetközi Jogi Társaság (Interenational Law Association) választmányi tagjának, sőt a társaság 1912-es párizsi konferenciája egyik alelnökének is megválasztották. Az 1920-as években a magánjogi törvénykönyv összeállítása területén széles körű kodifikátori szerepet vállalt.
Nagyfokú irodalmi tájékozottságról tett tanúbizonyságot, és tudományos szakirodalmi területen ugyancsak kiugró teljesítményt nyújtott. 1923-tól a Magyar Jogászegylet alelnöki funkcióját is ellátta. Jogi szakfolyóiratok és különböző lapok 1890-től számtalan írását közölték. A sajtótermékek gazdag skáláján az alábbiak emelhetők ki: Ügyvédek Lapja, A Jog, Egyenlőség, Magyar Jogász Újság, Magyar Jogászegyleti Értekezések, Jogállam, Jogtudományi Közlöny. (Csak a két utóbbi folyóiratban több mint 100 cikke és tanulmánya jelent meg.)
Jogászi munkásságát és publikációs tevékenységét egyaránt a szorgalom, a minőség és a sokoldalúság jellemezte: kortársai is egyértelműen elismerték, hogy a magyar magánjog, a polgári perrendtartás szakterületén maradandót alkotott. Kiemelkedő munkájáért a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.
1944. február 23-án, 82 éves korában, Budapesten halt meg.
