The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Farkas Lajos 1841. november 14-én született Bonchidán. Hét testvérével korán árvaságra jutott, mert édesapjuk, Farkas Pál, áldozatul esett az Erdélyben 1848. október és 1849. január között dúló oláh vérengzésnek. A család nehéz anyagi helyzete miatt Farkas Lajos később kezdte el tanulmányait a kolozsvári római katolikus elemi iskolában, majd a piarista líceumban folytatta, ahol 1864-ben, kitűnő minősítéssel kapta meg az érettségi bizonyítványát. Jogi tanulmányait a pesti Királyi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán kezdte, majd romló egészségi állapota miatt egy évvel később a nagyszebeni jogakadémián folytatta. Miután kitűnő eredményeket ért el, harmadéves joghallgató korától a szebeni kincstári ügyészség fogalmazási szakán dolgozott. A megfeszített munka azonban egészségét aláásta, így később, 1871-ben avatták a jogtudományok doktorává.
Farkas Lajos 1869. október 11-én kezdte meg a szebeni jogakadémián, a római jogi tanszéken jogtanári előadásait, kezdetben ideiglenes, majd véglegesített helyettes tanárként. 1872 szeptemberében a frissen alapított Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem római jogi tanszékének nyilvános rendkívüli, majd 1873-tól nyilvános rendes professzora lett 1915-ig. Farkas Lajost ebben az évben több tragédia is érte, meghalt felesége Senz Anna, és gyermeke is. Egészsége ismét megrendült, ezért 1915. május 31-én nyugalomba vonult. Ezután sem hagyott fel tudományos tevékenységével, amit haláláig, 1921. június 24-ig folytatott.
Farkas Lajos a Gustav Hugo alapította és Friedrich Carl von Savigny féle Történeti Jogi Iskola (Historische Rechtsschule) követője volt. A római jog történetének feltárásával foglalkozó értekezései, valamint a magánjogi dogmatikával kapcsolatban írt tanulmányai a Jogtudományi Közlönyben jelentek meg. Publikált még az Erdélyi Múzeum és az Erdélyi Múzeum Egylet című kiadványokban is.
Farkas Lajos odaadó és fáradhatatlan tudományos munkásságával nemcsak az egyetemet támogatta, hanem Kolozsvár városát is abban, hogy megőrizhesse kulturális elsőbbségét Erdélyben. Ezt bizonyítja az a számtalan működési kör, társadalmi munka, amelyet többek közt a helyi Szent Erzsébet egyháznak főgondnokaként, az erdélyi római katolikus státus igazgatótanácsának tagjaként, és tiszteletbeli előadójaként töltött be. Emellett az Erdélyi Pártfogó Egyesületnek és a Tüdőgondozó Intézetnek is elnöke, az Erdélyi Múzeum Egyletjog- és társadalomtudományi szakosztályának szervezője és vezetője, a központi választmánynak pedig tagja volt.
Az egyetem életében, annak kormányzásában is tevékenyen részt vett. Karának többször volt dékánja (1877-1878, 1887-1888, 1900-1901, 1910-1911-es tanévekben), az 1896-1897-es tanévben az egyetem rektori tisztségét töltötte be. A Magyar Tudományos Akadémia 1893 májusában választotta levelező tagjává. 1897-ben a magyar kormány miniszteri tanácsosa címet is megkapta, majd az I. osztályú polgári hadi érdemkereszttel és a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntették ki.
A portré forrása: erdelyikronika.net
