The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Faluhelyi Ferenc Nagyváradon született 1886. október 29-én. Eredeti családneve Szövényi volt, amit később változtatott Faluhelyire. Pécsett, a ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziumában végezte középiskolai tanulmányait. A pécsi püspöki jogakadémián és a pesti egyetemen töltött egyetemi évei után 1911-ben avatták Budapesten jogtudományi, majd 1914-ben államtudományi doktorrá. Gyakorló jogászi munkásságát Nagykanizsán kezdte, majd Győrben lett jegyző, majd ügyészségi megbízott, és 30 évesen ügyvédi-bírói oklevelet szerzett. 1914-ben visszatért Pécsre, ahol a püspöki líceumban kezdett tanítani közjogot, jogbölcseletet. 1921-ből egyetemi magántanár lett, szakterülete a nemzetközi jog. 1922-től között a pécsi egyetemen a nemzetközi jogi tanszék tanára volt haláláig.
A nemzetközi jogászok „nagy generációjához” tartozott, pályája kezdetén ugyan még közjoggal és büntetőjoggal foglalkozott, de érdeklődése fokozatosan a nemzetközi jog felé irányult, amit ő következetesen államközi jognak nevezett tanulmányaiban és előadásaiban. Mint a nemzetközi jog tanára is, hirdette az államok egyenjogúságának elvét s ennek keretén belül az egyes nemzetek polgárai részére az őket megillető alapjogok érvényesülésének szükségességét. Szívügyének tekintette a kisebbségvédelem kérdését. Trianon traumája őt is megviselte, és hosszú évek munkáját siker koronázta, amikor 1936-ban sikerült megnyitnia a Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézetet, amely az első ilyen tárgyú intézmény volt az országban. Irányítása alatt Európa-szerte nagyhírű intézménnyé nőtte ki magát. Célja nemcsak a határon túl rekedt magyar kisebbségek, hanem a magyarországi kisebbségek helyzetének elemzése, jogainak és érdekeinek védelme volt. Saját folyóiratot indítottak Kisebbségi Körlevél címmel. Szintén ő felelt egy másik önálló intézeti kiadvány, a Kisebbségi Értesítő – Nemzetiségi Sajtószemle megjelenéséért.
Egyetemi tanárként huszonkét évig lelkes és felkészült oktató volt. Tanítványait mindvégig arra ösztönözte, hogy a jogi normák mögött folyton keressék az erkölcs parancsait. Két ízben is a jogi kar dékánjának választották, és aktív társadalmi tevékenységet is végzett. Tagja volt többek között a Pécsi Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaság választmányának, a Külügyi Társaságnak, a Pécsi és Pozsonyi Jogászszövetségnek. Nemzetközi társadalmi szervezetek is elismerték munkáját. A kisebbségvédelem terén elért eredményeit 1933-ban kitüntetéssel honorálta a hágai székhelyű Assosiation Internationale Pour les Etudes du Droit des Minorités, és ebben az évben neki ítélték az olasz koronarend középkeresztjét az olasz nemzetközi jog tudományának magas szintű ismeretéért és ismertetéséért. Mindössze 58 évesen, váratlanul hunyt el Pécsett. Hatalmas szellemi örökséget hagyott maga után több mint három évtizedes publikációs tevékenységével.
