The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
1850-ben született Pest városában, Dell’Adami Gusztáv gyámhivatali ellenőr és Nedeczky Malvina fiaként. A családi hagyományok szerint egy bizonyos Ben Adami nevű, híres cordobai arab tudóstól származtak, akinek lemenői a spanyol reconquista után a mai Olaszország területére költöztek. A biztosan igazolható adatok szerint a család egy Ágoston nevű tagja Svájc olasz nyelvű kantonjából, Ticinoból vándorolt Ausztriába.
Dell’Adami Rezső kezdetben Bécsben, majd Pesten végezte általános iskolai, illetve gimnáziumi tanulmányait. 1869 és 1872 között jogot hallgatott Pesten, 1873-ban tette le a szigorlatokat és védte meg a disszertációját. Ezt követően hosszabb tanulmányutat tett Olaszországban, Belgiumban, Svájcban, Németországban, illetve Franciaországban. Hazatérvén oktatni kezdett és kutatott, illetve rendszeresen publikált jogtudományi témákban, továbbá ügyvédi tevékenységet is folytatott. 1877-ben az ügyvédi vizsgáló bizottság tagjává választották. Felesége Beke Mária volt, akivel 1879. április 5-én kötött házasságot a budapest-belvárosi római katolikus plébánián.1883-ban a budapesti egyetemen a magánjog magántanárává nevezték ki. Szakértőként is aktív volt, az ő segítségével dolgozták ki az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslatot.
Hosszantartó betegséget követően egy elmegyógyintézetben hunyt el 1888. május 20-án. A néhai budai Németvölgyi temetőben helyezték végső nyugalomra.
Jogászként, jogtudósként az észjogi irányzat híve, a polgári magánjog radikális követője volt. Célja a szabad verseny és a forgalom biztosítása, küzdött a feudális előjogok és megkötöttségek maradványai ellen. Munkáiban egyebek mellett foglalkozott a jogtudományi oktatás reformjával, a köteles rész fogalmával, az anyagi magyar magánjog kodifikációjának problematikájával, továbbá más országok jogrendszerére is kitekintve, külön kötetben írt az olasz ügyvédi rendtartásról.
