The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Köpeczi dr. Deák Albert régi székely családban született 1864. március 15-én Marosvásárhelyen. A Köpeczi Deák család eredeti fészke Bölön és Köpecz település volt az Erdővidéken, Háromszékben, melyet később Marosszéknek neveztek. Deák Albert édesapja, Deák József Marosvásárhelyen vállalt tanári állást. Deák Albert a gimnáziumot még a szülővárosában, egyetemi tanulmányait azonban már Kolozsvárott végezte, ahol később élete jelentős részét töltötte. Magánéletéről keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy 1891-ben Kolozsvárott, mint fiatal ügyvéd oltárhoz vezette Fischer Irmát, dr. Fischer Lajos ügyvéd lányát. Házasságukból öt gyermek élte meg az apa halálát.
Deák egész életében vágyott a politikai karrierre, de sem a kiegyezéssel szemben álló ellenzék, sem a Tisza István-féle Nemzeti Munkapárt, sem pedig a Jászi Oszkár nevével fémjelzett Radikális Párt képviselőjelöltjeként nem tudott parlamenti mandátumot szerezni. Végzettségét tekintve ügyvéd volt, előbb, mint a kolozsvári ügyvédi kamara elnöke, később pedig mint Kolozsvár főügyésze tevékenykedett 1919-ig. Alkalomadtán jogi szakközleményeket publikált a Jogtudományi Közlönyben és az M. (Magyar) Újságban.
A jogász pálya mellett fogékony volt a művészetekre is. Kortársai elmondása szerin nagyszerűen zongorázott – Ylang-Ylang (A maga asztalára) címen keringőt is komponált –, valamint festett. Igazán maradandó nyomot azonban írásaival hagyott maga után. 1884-től mint hírlapíró elbeszéléseket, tárcákat és cikkeket publikált, előbb a Magyar Polgár hasábjaira 1884-től 1885-ig, majd az Erdélyi Híradó és a Kolozsvár lap számára 1885 és 1891 között, később a Kolozsvári Közlönyben 1889-ben. Szépirodalmi közleményei és útleírásai jelentek meg az Élet és Irodalomban, az Ország-Világban, valamint a Vasárnapi Újságban, melyeket gyakran maga illusztrált. Első komolyabb lélegzetvételű szépirodalmi műve, az 1887-ben megjelenő Piros alsó, mely az 1867-ben meginduló ellenzéki, balközép Magyar Polgár napilap utód lapjában, a Kolozsvár tárcájában részletekben is megjelent. A református családból származó Deák azonban nem csak szépirodalmi műveket alkotott. „Trebla Kádder” álnéven 1894-ben megjelentetett A harc a nemzetállam ellen című antiklerikális röpiratában a reformkort szemlélve vetette össze a protestantizmus és a magyar nemzet ügyét. „A protestáns érdekek szövetségébe lépett a szabadelvű áramlat és a szabadságra törekvő egész reformirányzat, ellenben a katholikus érdeknek kedvezett a pápai befolyásnak ez időtájt kezdődött erősbülése egész Európában”, írta művében. Az 1867-hez vezető út történetét fejtegetve is arra a megállapításra jutott, „hogy a nemzet alkotmányos szabadsága és a protestánsok érdekei karöltve járnak”. Deák szerint a kultúrharc mindig is a világi hatalomért folyt. Véleménye szerint „a pápaság, ez a világra szóló hatalom, soha sem állott talán jelentékenyebb áramlattal szemben, mint a mit a jelen század uralkodó eszméje: a »Nemzetiségi eszme« indított”. Deák a magyarországi egyházpolitikai harcok kapcsán hangsúlyozta, hogy nem az „elkeresztelések”, vagyis a vegyes házasságban élő szülők gyermekének a "nem nemet követ" elvvel ellenkező keresztelése, vagy a kiskorú személy áttérése és nem is a polgári házasság miatt fordult szembe egymással állam és egyház, hanem a nemzet eszméje miatt. Interpretációjában a polgári házasságról szóló törvény sem más, mint „a nemzeti eszme térfoglalása a hazai jog terén”.
1903-ban jelent meg Deák A többség akarata és az obstrukczió című füzete Kolozsvárott. A századfordulón a korszellem kedvezett a politikai röpiratoknak, A többség akarata… azonban kiemelkedett a „politikai röpirat gombavilágában”, világos és meggyőző politikai érvelésével. „Deák egyszerűen nem tendencziával írta meg röpiratát sem erre, sem arra, ha csak az igazság keresését nem vesszük tendéncziául. A szerző teljes elfogulatlansággal ismertetvén a helyzetet, a politikai helyzet idáig való fejlődését, a következőképen konkludál”, fogalmazták meg könyvajánlójukban a Szeged és vidéke szerkesztői, a lap 1903. május elsejei számában. Deák Albert a szépirodalom iránti vonzalmának továbbra is igyekezett teret hagyni szerteágazó munkásságában. Köpeci Booz D. Albert írói álnéven megjelent A szendi Robinson vagy a fin de siécle hőse, mely 1908-ban látott napvilágot Kolozsvárott. Tudományos munkáiban Deák Albert legközelebb talán a mai értelemben vett politikatudós karakteréhez állt, hiszen a 1912-ben megjelent kétkötetes munkáját, melyet a parlamenti rendszerekről és a pártkormányzatról írt, ma is haszonnal forgatható. Munkájában az angol parlamentarizmust alapul véve érvelt azon „általánosan parlamentárisnak ismert elv” mellett, miszerint „a király kormányának parlamenti felelőssége csak a kormány programjának és tetteinek ismeretében érvényesülhet”. Véleménye szerint „a parlamentáris fejedelmek” általánosan elismert joga minisztereik kiválasztása, s azok elbocsájtása tetszésük szerint.
Az impériumváltást követően Deák 1919-től Budapesten élt. 1922-ben Horthy Miklós kormányzó, gróf Bethlen Miklós miniszterelnök előterjesztésére, „dr. köpeczi Deák Albert budapesti gyakorló ügyvédnek a kolozsvári ügyvédi kamara volt elnökének és Rechtnitz Bélának, a Magyar ruggyantaárugyár részvénytársaság alelnök-vezérigazgatójának közhasznú tevékenységük elismeréséül a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozta”, olvasható a Magyar Közlöny 1922. évi 254. számában. Az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogtanácsosa, az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja élete utolsó éveire hazatért szülőföldjére, ott érte a halál Baróton 1924-ben. Földi maradványait augusztus 26-án helyezték örök nyugalomra református rítus szerint a baróti temetőben.
A portré forrása: Erdélyi Lapok, 1911 /23. szám, 1 old.
