The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Bozóky Alajos 1842. december 30-án született Budán. Édesapja, Bozóky Mihály, a Helytartótanácsnál volt hivatalnok. Budán érettségizett 1862-ben. 1866-ban jogi diplomát szerzett a Pesti Tudományegyetemen. Ugyanebben az évben Pauler-díjat kapott. Rövid ideig a Helytartótanácsnál volt gyakornok, majd a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban helyezkedett el fogalmazóként. 1867-ben a jogi doktorátust is letette. Ezután miniszteri ösztöndíjjal a Heidelbergi Egyetemen képezte tovább magát 1867-68-ban. Ebben az időszakban Brüsszelben, Londonban, Párizsban és Strassburgban is járt. Hazatérése után, 1868-ban a római jog és az egyházjog helyettes tanára lett a Nagyváradi Jogakadémián. 1869-ben római jogból magántanári képesítést szerzett, s attól az évtől a Pesti Tudományegyetemen a római jog magántanáraként is dolgozott. 1871-ben rendes tanárrá nevezték ki a jogakadémián. 1874-től ő szerkesztette az intézmény almanachját. 1875-ben tagja lett Nagyvárad törvényhatósági bizottságának. 1879-ben Bozóky lett a jogakadémia igazgatója. 1888-ban a Szent István Társulat Irodalmi Osztályának tagja lett. 1889-ben magyar királyi tanácsosi címet kapott. 1911-ben nyugdíjazták, ezzel egy időben magyar királyi udvari tanácsosi címben részesült. 1915-ben a Szent István Akadémia tagjává választották.
Szakírói munkássága a római jogra és az egyházjogra terjedt ki. Az előbbihez kapcsolódóan több könyvet is írt az ókori római irodalomról. Megemlítendők még Nagyvárad és környéke helytörténetével foglalkozó írásai is. Műfordítóként elsősorban klasszikus latin irodalmat, például Cicero műveit fordította, de Gaius római jogi Institúcióinak négy kötetét is ő ültette át magyar nyelvre.
Jogi, államtudományi, társadalmi és közművelődési tanulmányai többek között a Jogtudományi Közlönyben, a Reformban, a Nagyváradban, a bécsi Tagespresseben, az Alma Mater szakközlönyben, a berlini Deutsche Juristische Zeitungban, a Nemzetben, a Századokban, a Katholikus Szemlében, a Magyar Könyvszemlében, az Egyetemi Lapokban, az Ország-Világban és Jogi Szemlében jelentek meg.
Bozóky Alajos 1919. december 7-én hunyt el Nagyváradon.
