"Beöthy Ákos műve, melyben a magyar államiság megalakulását, fejlődését s küzdelmeit a reformkorig új és érdekes szempontok figyelembe vételével írta meg, országszerte meleg érdeklődést keltett. (...) Beöthy összes fejtegetése a következő elvekben csúcsosodik ki: az állam addig erős és életképes, amíg összes erejével maga szabadon rendelkezik, vagyis amíg az állami erők súlypontja magában az államban van.
(...)A mohácsi vésztől a reformkorig az erők súlypontja a nemzet kezéből s az ország határán kívülre kiesett. Összes küzdelmeink Mohácstól kezdve a súlypont visszaszerzésére irányult és pedig a reformkorig eredmény nélkül, 1825 óta pedig a biztos siker reményével. (...) Ez egységes és biztos alapon nyugvó elbeszélést élénk, itt-ott izgatóan érdekes részletekkel színezte ki s rengeteg politikai s jogi ismeretét analógiás módon érvényre juttatva, mindvégig úgy szőtte, hogy az valósággal lebilincsel. (...) A könyv tulajdonkép két részre oszlik. Az első részben az osztrák és magyar rendszer közötti ellentéteket világítja meg. Ebben kiválóan érdekes Metternich jellemzése, a melyben Metternich legőszintébb szavaiból, leveleiből megállapítja, hogy a 67-es kiegyezés elemei Metternich felfogásában megtalálhatók. A Metternich jellemrajzának a keretében nagy szélességgel magyarázza a szent szövetség célzatait is, abból indulva ki, hogy az a magyar közönség előtt ismeretlen. (...) Nem kevésbé élénk Ferdinánd jellemzése, a megye és város életének tárgyalása. A második részben a kísérletek és tapogatózások korszakát tárgyalja az 1825-iki országgyűléstől a Pesti Hírlap megjelenéséig. A kor tárgyalását Széchenyi István jellemrajzával kezdi. (...) Majd részletesen ismerteti az 1825-iki országgyűlés történetét, a közvéleményt, mi ennek nyomán alakult. Nagy szeretettel merül bele a kor kiválóbb egyéneinek jellemzésébe (Kölcsey, Wesselényi, Kossuth, Deák, Reviczky, Pálffy). S ezekben a jellemrajzokban megárad nagy tudománya s éles elméje fogva tartja az olvasót. Egész rajongással szól azokról a szellemóriásokról, kiket a köznemesség nevelt föl. Csodálkozva dicséri a jogegyenlőség képviselőit, a kik nálunk magából a nemességből kerültek ki. (...)
Elismeréssel kell adózni Beöthynek azért is, hogy forrásmunkáit ott keresi és találja meg, a hol azok tényleg vannak. E kor történetét Horváth Mihály s Ballagi Géza megírták. De Beöthy a közvetlen forrásokat is felhasználja: a szereplők leveleit, naplóit s az egykorú utazókat (Miss Pardoe, De Gerando). Módszere ebben a könyvében is az analógia. Példáért most is, mint mindig az angol történelemhez fordul, mert az ő szemüvegén a magyar és angol alkotmány két egy-testvér. (...) szakembernek, mert eredeti felfogással s kiváló kútfők felhasználásával van írva, a nagy közönségnek, mert széles politikai látókörrel, az ifjúságnak, mert igazi tüzes magyar lelkesedéssel van tele minden sora, alig találhatni hasznosabb és tanulságosabb munkát, mint a Beöthy Ákos könyve."
